Egy kicsiny falu gigabetleheme

2018.12.15.Sarusi István

National Geographic Magyarország

Somogy megyében, Vörsön immáron 70. alkalommal épül meg Európa legnagyobb betleheme. Ám mielőtt a templomajtón betoppannánk, nézzük meg, merre is járunk!

„Amikor ide, a Kis-Balaton fővárosába, Vörsre érkeznek az emberek, általában a nyílt vízi Kis-Balatont keresik, holott a víz lecsapolása és a vasútépítés miatt errefelé már csak láp és sás van, a hozzá tartozó gyönyörű élővilággal, többek között réti sassal.

Tehát ez az 516 lelkes Somogy megyei falu kimondottan mély, tőzeges részen fekszik – mondja Deák Tamás, Vörs polgármestere. Attól függetlenül, hogy zsákfaluban vagyunk, busszal és vonattal egyaránt elérhető a település: Balatonszentgyörgy innen 5 kilométerre, míg Keszthely 15, Marcali 21, a gyógyvizéről híres Hévíz pedig 20 kilométerre található.”

A településtörténetből kiderül: Vörs, a Kis-Balaton egykori szigetére épült és első írásos említése 1260-ból való. Akkortájt csónakokkal a Balaton egészére kirajzottak elődeink, akik nagyrészt halászatból, nádfeldolgozásból és állattartásból tartották fenn magukat. Miután 1686-ban kiűzték a törököt, újra visszatértek a bujdosók. Nem sokkal később, 1720-ban felépítették a mai falu központjában álló, barokk stílusú templomot, ami 1906-ban nyerte el jelenlegi külalakját.

„Településünk legnépesebb időszaka, mikor is nagyságrendileg ezer körül alakult a lakosságszám, a világháborúval lezárult. Ezt mindmáig nem sikerült elérni, noha tíz éve még négyszáz körül voltunk, napjainkban 516-an élnek itt. Szerencsére idén 8 újszülöttel gyarapodott Vörs, ami nagyjából hasonló mértékű az utóbbi évek tükrében, tehát a fiatalok is úgy érzik, érdemes itt élni” – büszkélkedik Deák Tamás, azt is hozzátéve: számos aktív korú és nyugdíjas külföldi él itt: németek, osztrákok, angolok, de még svájciak is vannak. Összarányuk maximum 10 százalék. De nem csak a betelepülés, hanem a közeli városokban adott több munkalehetőség úgyszintén biztosítja e parányi zsákfalu fennmaradását, lakottságát, mi több, gyarapodását!

10 fotó megtekintése

Minden jel arra utal, lesz, aki életben tartsa Vörs egyik legfontosabb, hanem a legfontosabb hagyományát, a beltéri betlehemépítést.
Ugyanebben reménykedik Vidák Tünde, néprajzkutató, a Marcali Múzeum igazgatója is, aki 2002 óta foglalkozik a vörsi betlehemes hagyományokkal. „Még volt szerencsém Hévízen találkozni a Vörsről elszármazott Futó Tiborral, aki 1948-ban elindította ezt az átlagon felüli betlehemépítési szokást.”

Tibor 1968-ig élt itt, és dolgozott a helyi kertészetben. Részéről egy magasabb szintű esztétikai igény hívta életre ezt az alkotást. Tündének arról beszélt, hogy nem igazán tetszett neki, ahogyan eredetileg az oltár körül kialakították a betlehemi életképet. Eleinte még töprengett, majd nagyobb helyet kért, két évre rá pedig, az akkori plébános engedélyével történt meg az oltár szétbontása. Miközben épül, szépül a betlehem, a helyiek odasúgják: talán még az átlagosnál is elvhűbb papról volt szó, aki már-már hihetetlen módon egyezett bele az oltárbontásba. „Futó Tibor célja azonban az volt, hogy a betlehemi tájat valamilyen módon megformázva, minél ünnepibb hangulatot alakítson ki a templomban, ahol akkortájt még sem világítás, sem fűtés nem volt – folytatja Vidák Tünde. Mindig Karácsonyra készítették el a Betlehemet, s 20 év után, mikor az ötletgazda elköltözött, akadtak olyan falubeliek, akik szépnek, követendőnek látták e példát és átvették tőle az építést. Miklósics József és Simon István a második betlehemépítő generációhoz tartozik. Ők nagyjából a ’80-as évek végéig folytatták a munkát, de mindaközben már a ’70-es születésű Futó Péter is figyelgette, hogyan készül a betlehem, így 1988-ban már teljes értékűen ellátta a feladatát. Szerintem ő egy ikonikus alakjává lett az itteni betlehem-építésnek: művészlélek volt, gyakran a legapróbb részleteken is órákig gondolkodott. Tizennyolc éves korától 44 éves koráig, haláláig készítette a templomi betlehemeket.”

Már a ’60-as, ’70-es évektől kezdődően nagy híre volt a betlehemnek. Bár a szocializmusban sajátos megítélése volt a vallásnak, az itteni bibliai életképet már akkor is sokan látogatták: autóbuszokkal hozták ide a hévízi szállodák vendégeit. A kétezres évek elején pedig megszületett az a terv, hogy ne csak karácsony hetében, Szentestére készítsék el a betlehemet, hanem az adventi időszakra.

Jelenleg a negyedik betlehemépítő generáció dolgozik a templomban. „Elmondhatjuk, hogy ez egy nagyon komoly, átlagosan tíz napos munka, ami teljes mértékig önkéntes alapon működik, mégis nagy szeretettel végzik az emberek” – fűzi hozzá a polgármester.

Hajszálpontos időterv természetesen nincs, ugyanis mindig az adott segítőlétszám, körülbelül 5-10 fő, tőlük függ mit és mennyi idő alatt tudnak elvégezni. Alapjában a következőképpen néz ki a munka: először lebontják a bal oldali (Jézus Szíve) mellékoltárt, utána fémrácsozatból hordozófelületet alakítanak ki, hogy örökzöldekből (fenyőágakból vagy tujából) hátteret építsenek, majd ácsmunkával elkészítik a betlehem dobogóját s a hegyoldalt szimbolizáló favázat – amit aztán szintén fenyőággal, zöld és száraz növényekkel, zuzmóval, mohával és kövekkel fednek be a minél nagyobb élethűség kedvéért. E konstrukció központi eleme az istálló, amibe a munka legvégső fázisában kerülnek a főszereplők: Mária, József, a kisded a jászolba, köréjük az állatsereglet, no meg a három királyok is érkeznek.

Mostanra már elérte a maximális, mintegy ötven négyzetméteres kiterjedését a betlehem. Minden évben egy kicsi változtatnak a kialakításban, de az adventi időszak kezdetére befejeződik az építőmunka.

S nem csak az átható fenyőillat miatt nagyon ünnepi a hangulat, hanem az 1870-es ’80-as évek óta, a helyiek körében mindmáig aktívan őrzött bábtáncoltató betlehemezés miatt is. Hordozható betlehemükkel járták a falut – hóban szánnal húzták, száraz időben cipelték a kis templom formájú kelléket.

„Most lett felújítva a Marcali Múzeum jóvoltából az a Betlehem, ahol megtekinthető. Eleink betlehemének másolatát meg fogjuk kapni az ünnepi időszakra” – árulja el Deák Tamás.

Ennek eredményeként évről évre egyre többen látogatnak el megcsodálni a Betlehemet, de nem csak határainkon innen, azokon túlról is – találkoztak már francia televíziós stábbal is az itteniek. Becséléseik szerint 10-25 ezer ember is ideutazik. A résztvevők száma nagyban függ az időjárástól: ha nagyon hideg havas az idő, akkor nyilvánvalóan kevesebben jönnek el, mintha az évszakhoz képest kellemes, szép idő van, mikor sok család érkezik. Ők általában néhány órát töltenek el itt, amibe a betlehem megtekintésén felül az országosan (el)ismert Tűzoltómúzeum és a Tájház is belefér.

Hagyományosan vízkeresztig szokás megtartani a feldíszített karácsonyfákat, ám Vörsön január 6-a után még egy hónapig, azaz február 6-áig látogatható eme gigantikus beltéri betlehem.

Írta és fényképezte: Sarusi István