Feliz Natal, avagy a portugálok karácsonya
Portugáliában, mint a legtöbb katolikus országban, a karácsony az év legfontosabb ünnepe.
Bár az északi és déli területeken teljesen más szokások alakultak ki, abban az összes luzitán egyetért, örömmel látják a kíváncsi idegeneket.
A csillogó-villogó karácsonyi piacok és a téli mesevilág itt egyáltalán nem jellemző, van azonban valami, ami mégis egyedülálló: a presépio, vagyis a betlehem állítás.
Európa katolikus vidékein régóta elterjedt hagyomány, hogy a Jézus születését, a pásztorok és a három királyok látogatását ábrázoló jelenetet helyeznek a karácsonyfa mellé, nincs ez másképp a portugáloknál sem. Ennek a jó 800 éve fennálló tradíciónak a mai napig szemtanúi lehetünk az otthonokban, a templomokban, a boltokban sőt a tereken is, méghozzá nem is akármilyen részletességgel.
Algarve 441 lelkes apró falujába, a hegyek közé ékelt Alferce-be tartok, ahol a kultúrház igazgatója, Jose Ribeiro vár rám, hogy megmutassa saját büszkeségüket. 17 fok meleg van, a decemberi csapadék hatására élénk zöld lucerna borítja a völgyeket. Ahogy felkaptatok a sziklákon a falu határához, messziről látom az életnagyságú anyagfigurákat, amelyek a templommal szemközti betlehemi jelenethez kísérnek.
„Míg a karácsonyfa-állítás hagyománya csupán a 70-es években terjedt el a környéken, addig a betlehemi jászol építése már a 16. századtól kezdve népszerű – mondja Ribeiro, miközben bekísér az egész szobányi méretű, evangéliumi eseményeket bemutató jelenethez. „ A presépioban szereplő figurákat manapság különféle anyagokból készítik, de a régebbiek, amik a 18. századból maradtak fenn, még festett agyagból voltak. Mi azokat a betlehemeket is nagyon komolyan vesszük, amelyeket a családok a saját otthonukban állítanak fel. Ahelyett, hogy egyszerűen csak kitennénk a megvásárolt elemeket, sokunk november végén mohát szed, fakérget és köveket gyűjt, hogy valódi hátteret hozzunk majd belőlük létre.”
A betlehemi jelenet egy képben kell, hogy ábrázolja a három evangéliumi eseményt: Jézus születését, a pásztorok és a napkeleti bölcsek látogatását. Legbeszédesebb szimbóluma a jászol, melynek története hosszú évekre nyúlik vissza.
„Az első betlehem Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1222 karácsonyán Jézus születésének helyszínén járt” – magyarázza Ribeiro, miközben közelebb hajolunk a figurákhoz. Elképesztő részletességgel elevenedik meg a betlehemi táj, az egyik dombon kenyeret sütnek, míg a szemközti hídon egy pásztor vonja maga után szamarát.
Ahogy Jose mondja, a történet szerint Szent Ferencre olyan nagy hatást tett a karácsonyi liturgia, hogy hazatérvén a pápához fordult engedélyért, hogy a következő esztendőben ő is hasonlóképpen ünnepelhessen. Mikor eljött a betlehem állítás ideje, Szent Ferenc egy barlangot béleltetett ki szalmával, ahová jászlat állíttatott élő állatokkal, és ott tartotta prédikációját a híveknek.
Az első igazi jászolt azonban Arnolfo di Cambio készítette 1283-ban Rómában a Santa Maria Maggiore bazilikában. Az ötlet aztán gyorsan elterjedt az európai városokban. S bár mindig a jászol a főszereplő, Portugáliában ez kiegészül olyan hétköznapi jelenetekkel, amik mesterségeket vagy az itteni hagyományos életet mutatják be.
És hogy mi is kell egy egyszerű betlehem elkészítéséhez? José szerint először is agyagfigurákra, néhány fadarabra és mohára lesz szükségünk, hogy az istállót megépíthessük. Ne felejtsük el, hogy december 24-ig csupán Mária, József, a tehén, a szamár és a kis Jézus ágya legyen készen, 25-én, amikor a kisded megszületik, a babát is beletehetjük a jászolba, ám a három király, akik ajándékokat hoznak, csupán január 6-án kerülnek a színre.
„A juhok mellett a csillag ábrázolása is elengedhetetlen – int Ribeiro a kék selyem háttér felé – hisz ez mutatta az utat a három bölcsnek. Mikor bementek a kis Jézus házába, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak, majd elővették kincseiket, amit tiszteletük jeleként hoztak. Ez az oka annak, hogy mai napig karácsonyi ajándékokat cserélünk.”
Alferce-t és a presépiot magam mögött hagyva Dél-Portugália felkapott üdülőparadicsomába, Albuférába utazom. A téli, kihalt tengerparton most csak a sirályok sétálnak, a langyos napon süttetik magukat, arra várnak, hogy az éttermek valami maradékot kidobjanak. Mimohoz tartok, ma van ugyanis az a három órás főzőtanfolyam, ahol az étel- és borszakemberekből álló helyi csapat segítségével a portugál kulináris különlegességek mellett az itteni karácsonyi hagyományokat és főzési szokásokat is megtanulhatom.
Mimot mindenki úgy ismeri a környéken, mint úttörő, 30 főből álló élelmiszer-ipari lánc, ami főzőtanfolyamokra, ínyenc kiskereskedelemre és gasztronómiai turizmusra szakosodott. Az angol Jon Warren által San Sebastianban alapított étterem célja az, hogy a gasztronómia szerelmesei családias hangulatban, közösen legyenek részesei a mimonak, vagyis spanyolul a szeretet és gondoskodás élménynek. Jon újszerű, a séfek és vendégek közös élményszerzésén alapuló kezdeményezése annyira népszerűvé vált az utóbbi években, hogy Mimo ma Baszkföld mellett Sevillában és Albuferában is várja az érdeklődőket, de tárgyalásokat folytat Londonnal és Lisszabonnal is.
Belépve a Pine Cliffs Resortban működő étterembe, Manuel Debiez, a mai mesterszakácsunk és Ricardo Ferreira, a szomeiler barátságosan üdvözölnek, majd körbevezetnek a tökéletes ízléssel berendezett helyiségben. Ahogy Manuel magyarázza, a Mimo titka az adott régióra jellemző, jó minőségű hozzávalókban, az itt dolgozók étel és ital iránti szenvedélyében, no és persze a vendégek tanulni vágyásában rejlik.
Míg magam elé kötöm a narancssárga kötényemet, és elfoglalom helyemet a vágódeszka mögött, ahol a gondosan előkészített alapanyagok sorakoznak, Manuel felolvassa a mai menüt.
„Mivel Dél-Portugáliában karácsonykor hal és tenger gyümölcsei kerülnek az asztalra, mi is ezt készítjük el. Fokhagymás kagyló és hideg zöldségleves az előétel, főfogásnak pedig cataplanat, ezt a több száz éves receptet terveztem, desszertként pedig tojásos mandulatortát sütünk narancsjégkrémmel és szentjánoskenyérrel.”
„Már kisgyerekként is imádtam a karácsonyt – mondja Manuel, míg apróra vágatja velem a fokhagymát, a meghámozott paradicsomokat, uborkát és paprikát. Az volt a szokás, hogy december 24-én nem este, hanem éjjel ültünk az asztalhoz, hogy elfogyasszuk a consoadat, az ünnepi vacsorát.
A nappaliban állt a gazdagon terített asztal, amelyre nagyanyám vörössel hímzett terítőt tett, és az itt szokásos édességeket, süteményeket, dióféléket. Portugáliában minden régiónak megvan a maga hagyományos vacsorája és desszertje. Sok helyen káposztával és burgonyával főtt tőkehalat esznek, de ugyanilyen népszerűek a disznóhúsos ételek is. Minho északi, gazdag tartományában a süteményekhez is drága alapanyagokat vesznek, mandulát, sok tojást, szárított fügét. A kevésbé tehetőseknél rizspuding vagy édes bundás kenyér, az ún. rabanadas készül, de nálunk a filhos, az olajban kisütött, tök alapú fánkocskák a jellemzőek, amire aztán porcukrot és fahéjat szórtunk. Emlékszem, az asszonyok a nagy dunna alatt keltették a tésztát, aztán éjfél előtt kiszaggatták a golyókat, majd bő olajban hirtelen kisütötték. Algarve-ban tökkel keverik az alapmasszát, míg Alentejoban sárgarépát tesznek bele, Beira területén pedig csupán liszt, víz és élesztő a hozzávaló, amibe néha narancs vagy citrom héja kerül.
Az országszerte hagyományos karácsonyi torta a kandírozott gyümölcsökkel sütött Bolo Rei vagyis a királytorta. Hagyományosan egy lóbabot és egy kis jelképet rejtenek a belsejébe. A hiedelem szerint, akihez a jelkép kerül, az szerencsés lesz az újévben, ám aki a lóbabba harap, annak kell jövőre megvenni a Bolo Reit.”
Miután az alapanyagokat összeaprítottam, Manuel a kezembe adja a serpenyőt. Olíva olajat öntök bele, majd mikor felforrósodott, beledobom a kagylókat, a fokhagymát, egy kis koriandert, végül fehérborral bolondítom meg az egészet. Míg a kagyló készül, összeállítjuk a hideg paradicsomos, zöldséges, kenyérkockákkal és olajjal tálalt levest, majd a nekilátunk a cataplana elkészítésének.
A tágas konyhát teljesen betölti a frissen sült hagyma édeskés illata, a hatalmas üvegajtókat gőzpára lepi be. Manuel karácsonyi dalokat keres a rádióban, majd elém teszi a rákokat, a csípős szalámit, a disznóhúst, és míg én megpucolom és összevágom a hozzávalókat, elmeséli az oly népszerű portugál étel történetét.
„A cataplana eredetileg nem a fogást, hanem magát a vörösrézből készült, kétfülű edényt jelentette, amelyhez hasonlóakat még az arabok hoztak be az országba az 8. században.
Később aztán Algarve rézmestereinek keze alá került a darab, így született meg a ma ismert diszkoszforma, aminek két felét kapocs zárja össze. A portugál partokon sokáig ez volt a legfontosabb főzőeszköz. Elsősorban halegytálételek készültek benne, de az asztalra kerülhetnek húsos cataplanák sőt vegyesek is: sertés kagylóval, rákkal és ibériai paprikás kolbásszal kombinálva. Ezt csináljuk most mi is. Ami a cataplanat igazán ízletessé teszi, az az, hogy nagyon lassú tűzön fő, így az edényben nem alakul ki nagy nyomás, a vízgőzt nem kell kiengedni, hanem az fog majd szószként összegyűlni a tál alján.”
Három óra főzőcskézés, nevetés, és receptcserék után végre mindannyian az asztalhoz ülünk, hogy elfogyasszuk a jól megérdemelt vacsorát.
Ahogy Manuel meséli, Portugáliában a késői ünnepi étkezés után az emberek az éjféli misére indulnak. A zsúfolásig megtelt templomban a liturgia befejezése gyanánt a pap előveszi az újszülött Jézus figuráját, hogy mindenki sorba állhasson, és üdvözlésként megcsókolhassa azt. Ezután a kisdedet az oltár melletti betlehemi jászolba teszi, a hívek pedig hazatérnek. Mielőtt a család elindulna a misére, a szülők titokban elhelyezik a kisded Jézust a házukban lévő betlehemi jelenetben is, és az ajándékokat a karácsonyfa alá rejtik. „Mikor még gyerek voltam – mosolyog Manuel – én magam is izgatottan rontottam be a nappaliba, hogy vajon a kis Jézus valami csoda folytán nálunk is a jászolba került-e, ugyanis ez azt jelentette, hogy az ajándékainkat is magával hozta.”
Bár Algarve-ban nem hagyomány, mégis meg kell említenünk egy nagyon különleges portugál szokást, ez pedig a karácsonyi máglyagyújtás. Penamacor körzetében karácsony estéjén hagyományosan a katonaságba készülő fiatalok feladata az volt, hogy száraz fát lopjanak, és minél magasabb tüzet rakjanak a templom udvarán az éjféli mise alatt. Bár a kötelező katonai szolgálatot 2004-ben eltörölték Portugáliában, a máglyarakás hagyománya néhány területen továbbra is él. A tűz a mise alatt ég, hogy a kis Jézus lába meleg legyen, de barátságos helyszínt is biztosít a templomból kijövő szomszédoknak, ismerősöknek, akik ilyenkor megállnak, hogy üdvözöljék egymást és beszélgessenek. A szokás legkülönösebbike, hogy a máglyához a fát hagyományosan lopni kellett. Ha a fiúkat a fák tulajdonosai tettük közben rajtakapták, meg kellett téríteniük a kárt. Napjainkban az eltulajdonított értéket a fiú szülei karácsony után kifizetik, de az sem ritka, hogy a falubeliek megsúgják, hol vannak olyan fák, amelyek betegek, vagy amelyekre egyébként is kivágás vár.
A Mimonál töltött este több mint 5 órásra sikeredett, így bőven éjfél lett, mire Manuelnek és Ricardonak búcsút intettem, és kiléptem a konyha ajtaján a citromligetbe. A ma este tökéletesen bizonyította, hogy a portugálok étel és ital iránti szenvedélye, a hagyományok megőrzése és továbbadása egyfajta életszemlélet, amit csak az érezhet át, aki maga is a saját hazája és a konyhaművészet szerelmese.
Kiderült, miért oly népszerű Vermeer híres festménye
A Leány gyöngy fülbevalóval című Vermeer-alkotás a világ egyik legkedveltebb festménye, egy különös kutatás feltárta, mi ennek az oka.
Felszínre hoznák az ókori hajóroncsot és értékes rakományát
A hajó egy, az ókorban igen értékesnek számító rézötvözetet szállított.
Képeken az ikonikus Las Vegas-i hotel felrobbantása
A Tropicanát egy ünnepség keretében semmisítették meg.
Dél-koreai írónő kapja idén az irodalmi Nobel-díjat
Han Kang intenzív, a történelmi traumákkal szembenéző és az emberi élet törékenységét feltáró költői prózájáért részesül a díjban.
Kivételes kincsre bukkantak a Somlón
A több ezer éves ékszer már megtekinthető.
Algarve-ban, a világ végén
Algarve, Portugália egyik leggazdagabb régiója, 16 városával és 450 ezer fős népességével Európa délnyugati részének csücske, az egyik legkedveltebb úti cél.
Homokszobrok Mekkája: Portugália
Végigsétálok a látogatóknak kijelölt útvonalon, a portugál nap erőteljesen tűz a sárgásvörös homok felett. Érzem a vállamon, ahogy a déli sugarak perzselik a bőrömet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
