Mátyás király díszkönyvtára, a Corvina Bibliotheca nyomában
Mint a csillogó ékkövek, úgy tündökölnek előttem a felbecsülhetetlen értékű corvinák és reneszánsz díszkódexek az Országos Széchényi Könyvtár sötétbe burkolódzó kiállítótermeiben.
A műkincsek számos apró, ám fontos és sokáig rejtőzködő részletet őriznek. Jelentős hányadukat egy új kutatónemzedék tagjai fedezték fel az elmúlt bő 15 évben. Közéjük tartozik Zsupán Edina is, aki saját és kutatótársai tudományos eredményeit összegzi az általa rendezett tárlaton, amely alapjaiban írja át eddigi ismereteinket Mátyás király Corvina könyvtáráról. A kurátor több corvináról is kiderítette, kifestésükre mégsem Itáliában, hanem itthon került sor. Ezáltal pedig rámutat a magyar királyi udvarban működő reneszánsz könyvkészítő műhely valódi jelentőségére. Ezúttal az egyik legfontosabb kódex, a Philostratos-corvina rejtett titkaiba pillantunk bele.
Halk motoszkálás töri meg finoman a csendet. Szemközt Zsupán Edina kurátor éppen a Párizsból érkezett, pompás Szatmári-breviáriumot vizsgálja óvatosan a restaurátor és a főpapi kódexet kísérő francia kurír társaságában. Balra pillantok, Földesi Ferenc különgyűjteményi igazgató egy aranyozott bőrkötéses corvinát helyez az utolsó tárló egyik speciális könyvtartójára. Odalépek. A szigorú előírások miatt nem érinthetem meg, ám testközelből csodálhatom a könyveket, amelyeket egykor talán Mátyás király is forgatott. Lassan minden a helyére kerül a Corvina könyvtár budai műhelye című időszaki kiállításon. Hosszú raktári álomból ébredve immár 51 corvina és 14 kódex, illetve címereslevél és ősnyomtatvány nyújtózkodik a számukra kellő hőmérsékletet és páratartalmat biztosító vitrinekben.
„Gyakran keveredik a kódex és a corvina fogalma. A bogár és a rovar meghatározását segítő iskolai példamondat segítségével válaszolok a látogatóknak, amikor a kettő közötti viszonyra kíváncsiak. Tehát minden corvina kódex, de nem minden kódex corvina” – mondja Földesi Ferenc, aki 1986 óta az Országos Széchényi Könyvtár minden olyan kiállításának a rendezésében – így a mostaniban is – részt vett, amely során középkori kódexeket vagy corvinákat mutattak be. „Kódexnek a középkorban kézzel írt, körülbelül 1530-ig készült könyveket tekintjük. Az egykori Corvina könyvtárhoz tartozó kötetek tehát megfelelnek ennek, vagyis – a nyomtatott művek kivételével – kódexek” – fejti ki a filológus. A köztudatban elterjedt corvina szavunk pedig arra utal, hogy egy adott kódex, illetve nyomtatvány hajdan Mátyás király könyvtárának példánya volt.
Jelenlegi ismereteink szerint a korabeli udvarban a kötetek nem kaptak ilyen különleges megnevezést. „A corvina-kifejezés 1869-ben született a pest-budai szerkesztőségekben, midőn a lapok az Abdul Aziz szultán diplomáciai ajándékaként hazatérő négy Mátyás-kódexről tudósítottak” – osztja meg kutatásainak egyik eredményét Zsupán Edina kurátor. A kiindulópontot pedig mindehhez az uralkodó latin nyelvű mellékneve – Corvinus –, vagy a könyvtár abból származó egykorú elnevezése – Corvina – szolgáltathatta. „Rómer Flóris, «a magyar régészet atyja» rögtön felszólalt a szó eme használata ellen, mondván, a latin ragozás alapján legalábbis a corvinus hímnemű melléknévi alak lenne helyes, amennyiben azt a hímnemű codex szóval kívánjuk egyeztetni” – teszi hozzá a corvinakutató.
A corvina szó mégis összeforrott e kódexekkel, miként Mátyás könyvtárával világszerte a Corvina elnevezés, jóllehet az utóbbit ma csupán egyetlen királyi kódexben, a Philostratos-corvinában olvashatjuk egykorú szövegkörnyezetben – tűnődöm, miközben a gazdagon aranyozott és ultramarinkékben pompázó kötet címlapjait fürkészem az üvegen át. A bal oldal közepén, az úgynevezett tartalommutató végén meg is pillantom latinul, rövidített alakban: COR¯ BIBLIOTHECA – azaz Corvina Bibliotheca. Ez az egyik leggazdagabb díszítésű a jelenleg ismert corvinák közül. „Illuminálása, vagyis kifestése a maga korában is roppant költségesnek számított. Az alapozófestékkel előkészített pergamenlapok díszítéséhez laparanyat, azaz aranyfüstöt használtak, míg a nagyon finom részleteket úgynevezett ecsetarannyal díszítették, amelyhez a darált aranyat belekeverték a festékbe. Az ultramarinkék a legdrágább festékek egyike, alapanyaga a lapis lazuli nevű féldrágakő” – meséli Földesi Ferenc. Mielőtt azonban elmélyednénk az uralkodói könyvtár egyik legfontosabb díszkódexének a részleteiben, illetve a benne rejlő szimbólumok és alkotóelemek megfejtésében, idézzük fel röviden a corvinák történetét.
Mátyás fenséges könyvtára a maga korában, a 15. században is világhírű volt. A magyar uralkodó rendelkezett az első reneszánsz humanista udvari bibliotékával az itáliai városállamokon kívül, egész Közép- és Nyugat-Európában. A kutatók becslése szerint a gyűjtemény 2000–2500 kötetből állt, amelyek elő- vagy hátlapjukon feküdtek a polcokon. „A könyvek ezáltal nemcsak szellemi, de esztétikai élményt is nyújtottak a belépő számára. A kódexek metszéseit is díszítették aranyozással, poncolással, olykor festéssel. Ekkor a hosszanti metszésre a szerző nevét és a mű címét is ráfestették” – mutatja Zsupán Edina. A király kollekciója filológiai és művészeti értékével is kiemelkedett, példányszámban pedig valamennyi kortársáét túlszárnyalta – csupán a pápa mintegy 5000 kötetes vatikáni könyvtára múlta felül. „Bár Mátyás 1490 tavaszán bekövetkezett halála után a fejlesztése megállt, a könyvtár továbbra is a palota ékköve maradt, egészen a mohácsi csatavesztésig. Feltehetőleg ezután pusztult el még abban az esztendőben, az épen maradt könyveket pedig a törökök hadizsákmányként Isztambulba szállították” – mondja a tárlat kurátora.
A kutatások jelenlegi állása szerint körülbelül 220 kötet maradt fenn a páratlan gyűjteményből, amelynek ma mindössze 10 százalékát ismerjük. Ezt az állományt jórészt azok a kódexek alkotják, amelyek még 1526 előtt – például ajándékozás révén – Nyugat-Európába kerültek. Többségük napjainkban is külföldön található. A Magyarországon őrzött 55 corvina közül a legtöbb, 37 „tétel” az Országos Széchényi Könyvtárban lelt új otthonra. 2006-ban pedig Mátyás király Corvina könyvtárát az UNESCO a világörökség részévé választotta.
Bársonyból, selyemből vagy aranyozott bőrből készült speciális kötéstípus, az úgynevezett corvinakötés, valamint Mátyás címere a díszes címlapokon – ezek azok az ismertetőjegyek, amelyek segítik a kutatókat a corvinák azonosításában. Ám a ránk maradt, ma corvinának nevezett kötetek mégsem mindegyike volt corvina, legalábbis a fogalomhoz tapadt, immár klasszikus értelemben. „Döntő hányaduk valóban a király tulajdonában volt – számára készült, vagy valamiképpen az övé lett – és az uralkodása alatt a könyvtárhelyiségben volt elhelyezve. Viszont vannak kisebb csoportok, amelyek kilógnak ebből a meghatározásból” – hangsúlyozza Földesi Ferenc.
„Beatrix királyné saját könyvtára például, amelynek 8–10 kötetét ismerjük, nem tartozott a Corvina bibliotékához. Az itt is kiállított liturgikus, tehát az egyházi szertartások során használt kódexek – köztük a Mátyás-graduale – sem lehettek a királyi könyvtárban, mert műfajuk miatt nem illettek oda. Néhány példány pedig már II. Ulászló alatt készült el, ám ezeket is az eddig ismert, fennmaradt corvinák közé soroljuk” – hívja fel a figyelmet a különgyűjtemények igazgatója. Éppen ezért szerinte szerencsésebb lenne, ha a corvinákat a Mátyás-korabeli budai reneszánsz könyvkultúra köteteiként határoznánk meg.
„A te jótéteményednek köszönhetően, isteni Mátyás, az utókor sem szégyenkezhet, miután buzgalmad és virtusod révén immár a dicsőséges régi korokkal is versenyre kelhet. […] Mert miután Felséged mindenütt elterjedt hírnevétől felbuzdulva Pannoniába jöttünk, és Felségednek, az Isteni Beatrixnek és fiadnak, Jánosnak, az áldott természetű ifjúnak számos művet ajánlottunk, a Dunán túlnan táboroddal együtt vonulva győzelmednek olyan jeleit és örök emlékműveit láttuk, amelyek Julius Caesar, Augustus és a régi császárok dicsőségéhez illettek volna inkább, mint a mi korunkéhoz” – hallgatom az utolsó teremben Zsupán Edina fordításában Antonio Bonfini sorait.
A Philostratos-corvina – amelynek jobb oldali címlapján olvashatóak eredetiben a fenti sorok – Mátyás könyvtára számára készült, annak egyik legfontosabb köteteként: a király teljes uralkodói reprezentációjának egyik legkiemelkedőbb darabja. A díszkódex a késő görög gondolkodó, Lucius Flavius Philostratus négy művét – Történetek a trójai háború hőseiről, Egy nápolyi képtár festményei, Szofisták élete, Levelek –, valamint az azokat görögből latinra átültető Antonio Bonfini előszavát tartalmazza. Az oldalak ábrázolásai Mátyás történetírójának a bevezetőjéhez kapcsolódnak, amely 17 oldalas önálló alkotásként a király laudációja: Bécsújhely 1487-es bevétele alkalmából az uralkodót dicsőíti. „A pompás díszítést emellett számos reneszánsz formai elem is gazdagítja, amelyek az akkori kulturális modernitás jegyei. Tehát a humanista reneszánsz, az antikvitás iránt rajongó modern fejedelem képét kívánják kialakítani az uralkodóról” – emeli ki Földesi Ferenc, miközben a bal oldali díszlapon az aedicula ábrázolását mutatja. „Körülötte további antikizáló elemeket találunk: kultúrabarát és háborúban jeleskedő római császárok és hadvezérek éremportréit. Mátyást az oldal bal szélét díszítő bordűr közepén hasonlóképpen ábrázolják, tehát közéjük helyezik. Ez erős politikai üzenetet is hordoz – a corvina Bécsújhely ostroma után készült, amikor az uralkodó már a német-római császári címre aspirált” – fejtegeti a filológus, aki szerint az ábrázolások eme ikonográfiai programját valószínűleg a királyi udvar egyik itáliai tudós humanistája tervezte meg.
A Philostratos-corvina jobb oldali címlapja: 12. Feltehetőleg Lucius Flavius Philostratus (Kr. u. 3. sz.) athéni szofista idealizált ábrázolása. A kódex az ő műveit tartalmazza; 13. A kutatók szerint Antonio Bonfini idealizált portréja – ő fordította le a görög szerző műveit, illetve írta a kötet előszavát; 14. A címlapokon apró Mátyás-emblémák rejtőznek, ez például egy hordó, de találunk méhkaptárt, homokórát és kutat is. A kis „szimbolikus jelecskék” pontos jelentését még nem sikerült megfejteniük a kutatóknak; 15. Az iniciáléban a Bécsújhely bevételét (1487. augusztus 17.) követő bécsi bevonulás ábrázolása ugyancsak antikizáló utalást tartalmaz: a triumphust, a győztes római hadvezérek ünnepélyes diadalmenetét idézi. A diadalkocsin egyes kutatók szerint Mátyás király áll, míg mások úgy vélekednek, hogy fiát, Corvin Jánost láthatjuk; 16. Antonio Bonfini előszavának első sorai; 17. A Mátyás-emblémák egyike: uroborosz típusú, vagyis az örökkévalóságot szimbolizáló, saját farkába harapó sárkány. Talán a Zsigmond király által alapított Sárkányrendre utalhat; 18. Valószínűleg Corvin János jegyese, Bianca Maria Sforza idealizált portréja. A milánói hercegnő és Mátyás házasságon kívül született, de törvényesített fia 1487. november 25-én kötöttek házasságot, képviselőik útján; 19. Mátyás magyar és cseh királyi, osztrák hercegi címere a morva sassal; 20. Feltehetőleg Corvin János idealizált portréja
Ékkövek és igazgyöngyök, lágyan megfestett alakok és puttók, elegáns inda- és virágmotívumok, összefűzött apró pajzsok és nyilak – újabb és újabb részletek tárulnak elém a Philostratos-corvina kettős címlapján. Ahogy Zsupán Edina meséli, ez a gyönyörűséges oldalpár tükrözi a legjobban a Corvina könyvtárnak a magyar király reprezentációjában betöltött szerepét. „Miniátora a neves itáliai mester, Boccardino il Vecchio volt. A szakirodalom eddig úgy tartotta, hogy a corvina másolása és kifestése Firenzében készült, ám néhány részlet arról tanúskodik, sokkal inkább a budai könyvkészítő műhelyben” – ismerteti tudományos eredményét a corvinakutató. A többi között erre utalnak például a bal oldali díszlapon Mátyás magyar és cseh királyi címerei: „Mindkettő alsó két mezőjét átfestette Boccardino il Vecchio – de nem egy korábbi tulajdonos jelképeit, hanem magának Mátyásnak a címereit. Úgy gondolom, a kiválasztás pillanatát érhetjük itt tetten: ekkor döntik el, hogy ez a Mátyás-címertípus lesz a Corvina könyvtár egységes tulajdonjegye. Csupán a másik címlapon hagyják meg az eredeti változatot, nyilván azért, mert az osztrák hercegi címer és a morva sas illik az ábrázolás tematikájához, a bécsi triumphushoz” – avat be Zsupán Edina. „Bécsújhely elfoglalása után Mátyás jobbára Bécsben tartózkodott, az udvari reprezentációban pedig jelentős minőségi változás állt be. A könyvtár tudatos bővítését, kiépítését ekkor határozhatták el, a corvinakötésekkel és címerekkel a királyi könyvesház ekkor vált egységes megjelenésű reneszánsz díszkönyvtárrá. Mindez tehát Mátyás uralkodásának legutolsó néhány évében történt, 1487 és 1490 között. Ez a reprezentatív uralkodói könyvtár az, amelyet ma Bibliotheca Corvinának nevezünk, és amelyet megőrzött az európai emlékezet” – összegzi a kurátor.
A corvinák stílusjegyeinek szisztematikus és aprólékos vizsgálatának, valamint az egyes részletek összehasonlításának a segítségével Zsupán Edina jelentős mértékben kibővítette a budai udvarban működő reneszánsz könyvkészítő műhelyről való eddigi tudásunkat. A Corvina könyvtár gyűjteményét tehát nemcsak Itáliából rendelt kódexek alkották, de itthon is születtek hasonlóan díszes és hasonlóan értékes kötetek. „A műhely a művészettörténeti kutatásban stílusegységet jelent, mi azonban tágabb értelemben használjuk ezt a kifejezést a kiállítás során. A könyvek ugyanis összetett alkotások, kompakt egységek, amelyek születése a szellemitől a fizikai megvalósításukig tart, tehát a fogalmat a különböző munkafolyamatok egészére is kiterjesztettük” – nyomatékosítja Földesi Ferenc.
A Philostratos-corvina nem csupán a fennmaradt corvinák legpompásabbja, de a legújabb kutatások szimbólumává is vált: a budai reneszánsz másoló-, könyvfestő és könyvkötő műhely tevékenységének az esszenciája. „Kivételes módon ebben az egy corvinában a budai műhely működésének az egésze összefoglalható, hiszen a kötet elkészítésének az összes lépése a királyi udvarban történt. Mátyás történetírója az uralkodó környezetében dolgozott a fordításokon és írta meg a bevezetését. Majd bizonyíthatóan a budai műhelyben készült a másolás, az illuminálás, illetve a kódex bekötése is – bár utóbbira már Mátyás halála után került sor” – mondja zárásként a különgyűjteményi igazgató.
A Corvina könyvtár budai műhelye című kiállítás 2019. február 9-ig, vasárnaponként is látogatható az Országos Széchényi Könyvtárban.
A hamarosan megjelenő következő írás a Corvina könyvtár és a budai műhely születését, a bibliotéka köteteinek a csoportjait mutatja be. Az is kiderül majd, milyen művek iránt érdeklődött Mátyás és udvara, illetve a könyvfestők nyomába eredünk és bepillantunk Zsupán Edina corvinanyomozásának további részleteibe is.
Rejtett alagutat találtak egy ház mélyén
Az első világháború idején az építmény fontos katonai létesítmény volt.
Nagy Sándor családjához köthető lelőhelyet találtak
A kutatók úgy vélik, felfedezték az egykori Lünkésztiszi Királyság fővárosát.
Legyen-e poligámia Ausztráliában?
Egy ausztrál jogász elgondolkodott azon, hogy az ország őslakosai körében, illetve számos később betelepült embercsoport körében is megszokott poligámiát engedélyezni lehetne.
Ősi tömegsírt találtak egy futballpálya alatt
A kutatók szerint a lelőhely egy hatalmas, a római korra datálható csatához kötődik.
A felhők között járhat az ember ezen a hídon
Az egykori francia hegyi állomás, a vietnámi Ba Na Hills Mountain Resort nemcsak az egész évben hűvös időjárásáról és a lenyűgöző tájairól híres, hanem hatalmas szórakoztató komplexumáról is, amelyet a látogatók a világ egyik leghosszabb felvonójával érhetnek el.
Tudomány Mátyás király udvarában
Csillagok, csillagképek - Tudomány Mátyás király udvarában címmel látható kiállítás MTA Könyvtár és Információs Központ székházában, Hunyadi Mátyás trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
