Egy hajdani határvár több száz éves falainál
Szlovákiában, a nagyszombati kerületben, a Kis-Kárpátok északnyugati peremén álló Korlátkő (Korlátka) várának maradványa évszázadok történelmét őrzi.
Egy késő őszi délután jártunk a helyszínen. A domb alatt – amelyen a romok így-úgy még állják a megpróbáltatásokat – elterülő, bő ezerszázas lélekszámú település Korlátkő, szlovákul Cerová található, mely három korábbi település egyesítésével jött létre.
A vár Szlovákia nemzeti kulturális örökségei közé tartozik. Utolsó tulajdonosai a 18. század dereka előtt hagyták el, amikor kényelmesebb kastélyokat építtettek maguknak Lészkó (Lieskové) és Jablánc (Jablonica) településeken. A vár ma csak maradványaiban látható, ennek fő oka, hogy anno a közelben lakók építési célból, amit tudtak elhordtak – ahogy ez lenni szokott elhagyott építményeknél.
Egy hajdani határvár több száz éves falainál
Korlátkő településrésze, Korlátfalva (Rozbehy) katolikus templomától bő nyolcszáz métert kell sétálni északnyugat felé a romokig, egyre feljebb és feljebb. Érdekesség: egy a környéken ismeretes legenda szerint a vártól délre jó négy kilométerre elterülő Sándorfa (Prievaly) település feletti dombon nyíló barlangbejárat egy a várból kivezető titkos menekülőút kijárata.
Az építtető neve, építési évszám ismeretlen. Egyesek szerint már a 11. században is állhatott itt egy vár, csak az a tatárjárás során odalett.
A mait két évszázaddal később említik először a források, de így is Szlovákia egyik legrégebben dokumentált vára. Határvárként a Cseh út (Via Bohemica) védelmét szolgálta, amely Bécs kikerülésével biztosította a Prágába, Német- és Lengyelországba irányuló magyar kereskedelmet. A 15. és 16. században többször alakítottak a váron, tulajdonosa is sok volt az idők során, akik így-úgy megszerezték vagy adományként kapták.
Íme néhány a tulajdonosok közül: Korláth Konrád (első tulajdonos), Csák Máté, Prokop morva őrgróf, Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, ő többször járt is a falai között, Hunyadi Mátyás, Apponyiak.
A Korlátkő település internetes oldalán olvasható történeti leírás szerint 1444-ben rövid időre Ján Moravanský rablólovag is megszerezte. Luxemburgi Zsigmond életének egy különös esete a várhoz kapcsolódik; erről 2018-ban egy történész előadást tartott Malacka (Malacky) város kulturális központjában „Hogyan kezelték Zsigmond királyt Korlátkő várában” címmel. Történt ugyanis, hogy 1404-ben a király testvére, IV. Vencel, egy vitájuk után meghagyta, öntsenek mérget a borába. Az év augusztusában az emésztési nehézségekkel, erős hasi fájdalommal küszködő királyt elvitték Korlátkő várába. Életrajzírója (és tanácsosa), Eberhard Windeck szerint Vilmos osztrák herceg amint hírét hallotta a bajnak, orvost küldött hozzá. A kezelés során a királyt fejjel lefelé fellógatták azt remélve, így a méreg könnyebben távozik belőle. Bármi volt is a baja, nem tudni, de a bizarr kezelés hatott, mert visszanyerte egészségét.
Kirándulásunk idején tiszta idő fogadott, a szerteszét álló falmaradványok között, ahol a lehetőségek szerint körüljárva megpróbáltuk magunk köré képzelni, milyen lehetett hajdanában, ezt segítette a vár történetét ismertető táblán látható elméleti rekonstrukciós rajz. Egy másik tábla az utóbbi évek tisztító-, állagmegóvó-, felújító munkálatairól szól, miként rekonstruáltak például egy ablakot. Egy jópofa egyedi „útjelzőn” pedig feltüntették, merre és milyen messze van például Sydney. A kilátás pazar. De nagyon kellett figyelni, hová lépünk. A lepotyogott sziklák miatt rendkívül egyenetlen talaj és a talpunk alatt itt-ott elmozduló szikladarabok miatt nem épp sima a terep. Ráadásul pechünkre perceken belül viharos szél kerekedett. Szemlélődés közben felfigyeltünk egy távolabbról hallatszó surrogó hangra, aztán megláttuk, a viszonylag közeli szélerőművek akkor elég sebesen forgó lapátjait.
Korlátfalva mellett épült ki 2003-ban, négy turbinával, Szlovákia első szélerőműparkja. Nyomban visszazökkentünk korunk valóságába. Távozóban készítettem még egy fotót amolyan végszó gyanánt, ahogy a romok látképét keretezik a szélturbinák. Múlt és jelen együtt, remélhetőleg még sokáig.
Elfeledett sír bukkant elő a gazból
A bronzkori nyughelyet az 1980-as években tárták fel, ám utóbb ellepte a növényzet.
Véreztetéséhez használt csonteszközök
A 7000 éves tárgyak Szudánban kerültek elő, és a térség újkőkori pásztoraitól származnak.
Maja sírt találtak Mexikóban
A nyughely Palenque térségében került elő, és több személy maradványait őrzi.
Gyöngyhalászok elveszett városára bukkantak
Egy, a 6. századból származó település maradványait tárták fel az Egyesült Arab Emirátusokban.
Az első nagy magyar lírikus
Ötszázötven éve, 1472. március 27-én hunyt el Janus Pannonius, az első kiemelkedő magyar lírikus, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtője.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
