Az első magyar irodalomtörténeti monográfia szerzője

Bod Péter 1712. február 22-én született a felsőszéki Felsőcsernáton (ma Cernatu de Sus, Románia) községben. Szegény székely köznemesi családból származott, dédapjának I. Rákóczi György adományozott nemességet. 1724-től támogatói jóvoltából a nagyenyedi kollégiumban végezhette alsó osztálybeli tanulmányait. 1729-ben Nagybányára hívták tanítónak, ahol három esztendőt töltött, mialatt pénzt gyűjtött, méltó ruhát vásárolt, hogy folytathassa tanulmányait. 1732-ben ismét beiratkozott a kollégiumba, a híres teológus, Szigeti Gyula István volt a tanára.
A kollégium gazdatisztjének fiát tanította étkezés fejében, a fogarasi Árva Bethlen Kata grófnőtől pedig évi 30 forint segélyt kapott. 1736-ban a kollégiumi könyvtár gondviselője, majd 1737-ben a héber nyelv segédtanára lett. 1739-ben elnyerte az iskola egyik ösztöndíját, így Hollandiába mehetett tanulni. A leideni egyetemen beiratkozott a teológiai kollégiumba, ahol keleti nyelveket is tanult.
1743-ban tért haza, egy év múlva lelkésszé szentelték a nagybaconi zsinaton. 1746 és 1749 között Olthévízen (régebben Hévíz), 1749-től haláláig Magyarigenben volt lelkész, működése során vallási türelemre intett. Olthévízre azután került, hogy az ott élő Bethlen Kata udvari papjának hívta meg, szolgálata mellett rendszerezte és katalogizálta Bethlen Kata könyvtárát, ami a magyar könyvtártörténetnek is fontos fejezete. Teológiai munkáinak számát tekintve is jelentőset alkotott, az egyházi törvénykezés elemzését, házasságjogi munkát és terjedelmes magyar egyháztörténetet hagyott az utókorra.
A szent írás, értelmére vezérlő magyar leksikon (1746) című egyházi tárgyú művében bibliai fogalmak magyarázatát adta. A szent bibliának históriája (1748) című művében az Ószövetség és az Újszövetség könyveinek szerzőiről írt, a kánon kialakulását elemezte, majd időrendben vette sorra a magyar nyelvű Biblia-fordításokat. Írt egyetemes és magyar egyháztörténetet, összefoglalta az erdélyi unitárius egyház történetét, Erdély történelmének részeként megírta az erdélyi románok és székelyek történetét is.
A történeti földrajz iránt is érdeklődött, Isten vitézkedő anyaszentegyháza (1760) című művéhez négy mappát készített, ezek az első magyar felirattal ellátott földrésztérképek. A Historia Hungarorum ecclesiatica című kéziratában a honfoglaló törzsek útvonalát ábrázolta „földabroszon”.
A legtöbbet mégis a művelődés érdekében tette. Már 1760-ban sürgette egy „tudós emberekből álló magyar társaság” létrehozását, egy jó magyar nyelvtan szerkesztését, a nyelv tisztaságának védelmét. Többek között megírta Szenczi Molnár Albert és Misztótfalusi Kis Miklós életét, lefordította magyarra Kocsi Csergő Bálint dunántúli gályarab prédikátor latin nyelvű önéletírását. 1766-ban jelentette meg Magyar Athenás című könyvét, amely a hazai irodalomtörténet rendszeres összefoglalása, tulajdonképpen az első magyar irodalmi lexikon. Művében több mint 500 tudós életét és munkásságát mutatta be, nem tárgyalva külön a szépirodalmat és a tudományos értekezéseket. Kötetébe mindenkit felvett, aki magyarul írt: „Vagynak ezen Magyar Tudósok seregekben némellyek Erdélyi Szász és Magyar országi Tót nemzetből valók is: De azok mind ollyanok, a’ kiktöl nem lehet sajnállani a’ Magyar nevezetet. Ugyan-is azok magok-is Magyaroknak valloták az idegen országokban magokat; írásaik által-is nagy ékességére voltanak a’ Magyar Nemzetnek idegen országbéliektöl-is Magyaroknak tartatnak.”
Munkássága rendkívül széles körű volt: írt anekdotagyűjteményt, emlékiratot, régi kéziratos munkákat rendezett sajtó alá. A magyar nyelv művelését állította munkássága középpontjába. Új magyar nyelvtan kiadását is tervezte, de ez csak terv maradt, közreadta viszont Pápai Páriz Ferenc magyar-latin szótárának bővített változatát.

Kedves foglalatossága, a szőlőművelés okozta halálát, a kacorral (a metszésre használt görbe kés) olyan csúnyán megvágta a kezét, hogy a vérzést nem tudták elállítani, és 1769. március 2-án (egyes források szerint 3-án) halt meg Magyarigenben. 2012-ben a helyi református templom kertjében, néhány méterre sírjától felavatták mellszobrát, Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását.
Bod Péter nevét viseli a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár, a budapesti Károli Gáspár református egyetem könyvtára, több utca és iskola. 2012-ben, születésének háromszázadik évfordulóján szerte a Székelyföldön emlékév keretében emléktúrát szerveztek, megemlékezéseket tartottak. Kiadták Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész róla szóló nagymonográfiáját, valamint kiadatlan, Brevis Valachorum Transylvaniam incolentium historia című latin nyelvű munkájának magyar fordítását magyar és román előtanulmánnyal.