„Belesimulva a világ összhangjába” – Márai Sándor természetábrázolásáról

Egyik kulcsszava, életének része és jelképe: a tenger. Műveiben elfogultan figyeli színeit, hullámait, a Négy évszak című kötetének írásaiban is legnagyobb vágyai között említi. Márai életéhez szorosan hozzátartozott az utazás. Sokszor volt egyedül úton, de belátta, hogy egy jó útitárs képes fokozni az élményt, és segít megérteni, jobban látni és érzékelni az utat, befogadni a világot. Magyarországon gyakran járt Egerbe vagy Badacsonyba.

Márai ritkán vall általánosságban a természetről, ám szerinte annak legnagyobb leckéit csak későn értjük meg: „A városi ember azért, mert messze él a természettől; a falusi azért, mert túl közel” – írja egyik naplórészletében. Úgy gondolja, az állatok és növények – mivel régebb óta élnek itt a Földön – már csaknem mindent felfedeztek; az ember csupán leutánozza találmányaikat a radartól a repülésig.

Füves könyv című kötetében, a régi gyógynövény-ismertetőkhöz hasonlóan egyszerű példákkal ír az élet alapigazságairól, az emberi szívről és a körülöttünk lévő világról, arról „hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel.”
Úgy véli az évszázadok során az emberi lélek és jellem nem változott, csak az együttélés rendszerei és feltételei alakultak. A civilizáció és a technika fejlődése révén ugyan tájékozottabbá váltunk, de tompábbá is. Mikor még nem voltak műszerek, az emberek „közelebb voltak a világ titkaihoz, az időhöz, a csillagokhoz, a természet jelbeszédéhez”. Éppen ezért tartja fontosnak, hogy munkánkat, életünket minél inkább próbáljuk összehangolni a természet ritmusával. „Egyszerre kell élni a Nappal, a Holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe.”

Márai számára a legérdekesebb tünemény mégis maga az ember: „Egy népes kávéház is van olyan érdekes, mint az Atlanti-óceán vagy a Szahara, vagy a Kárpátok fenyőerdői.” A tájak és természeti csodák, a legváltozatosabb földi flóra és fauna sem lehet olyan egyedi és megismételhetetlen, mint egy-egy emberi lény, „Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről.” Így hát bármennyire hasznos és érdekes a világ megismerése, az élet elsőrendű célja és legnagyobb tanulsága önmagunk felfedezése és elfogadása, valamint hogy megtudjuk, miként viszonyulunk környezetünkhöz, és az emberek ügyéhez.

Jellemünk mellett azonban testünk természetével és hajlamaival is összhangba kell kerülnünk, hiszen „az anyag, amiből készült, rokonságot tart a földdel, a vízzel és a csillagokkal is: a testben van valami örök, ugyanakkor, amikor nevetségesen romlandó és mulandó.” Méltányosan és fölényesen kell tehát vele bánnunk.
Füves könyvében praktikus tanácsokat ad a megfelelő étrendre és a helyes életvitelre vonatkozóan, mivel testünk állapota hatással van lelki egészségünkre is. Az úszás például így kapcsolja ki a nyüzsgő világból: „Milyen jó volt, különösen a tengerben! Sokáig úszni, a süket, tömör vízben, mintha az ember hazatérne a létezés ősi elemei közé!” Talán innen ered végső kívánsága, hogy halálát követően hamvait – pár évvel korábban elhunyt feleségéhez hasonlóan – a tengerbe szórják. Márai Sándor harminc esztendeje így térhetett vissza a Csendes-óceán hullámai között a természet örök érvényű körforgásába.

Írta: Szauer Melinda

2019. január 22-én a Magyar Kultúra Napján Kassán új, állandó Márai-kiállítás nyílt az egykori Grosschmid-házban. A szlovák-magyar együttműködésben létrejött tárlat időrendben és tematikusan mutatja be az író életét és műveit.
Helyszín: Kassa, Mészáros utca (Mäsiarska ulica) 35.
Elérhetőség: Telefon: +421 908 990 938
E-mail: info@maraisandor.eu