Okosotthonok adta lehetőségek és a velük kapcsolatos dilemmák

Kevesebb szó esik azonban az egyedi otthonok „okosításáról”, de a kérdés már ott elakad, hogy mi is maga az otthon.
Mindannyian érezzük a különbséget a lakás és az otthon közt, s ez nem elsősorban fizikai eltéréseket jelent. Az otthon az, ahol kényelemben, biztonságban érezzük magunkat, s a saját igényeink, ízlésünk alapján alakíthatjuk ki, magán viseli a lakók életének, érzelmeinek ujjnyomait. Lehet egy ház vagy lakás bármilyen szép, modern, jól felszerelt, ha nem azt képviseli, amit a benne lakók szeretni tudnak, akkor nem válik igazi otthonná. Amikor új lakásba költözünk, azonnal megkezdjük annak átalakítását saját kedvünk szerint, s az eleinte idegenül ható falak hamarosan régi ismerőseinkké válnak, használati- és dísztárgyaink a helyükre kerülnek, belakjuk a tereket. Apránként összebarátkozunk az új szomszédainkkal, megismerjük az új környezet adta lehetőségeket, megtaláljuk a legjobb játszóteret, kisboltot, parkot, s tágabb környezetünk is az otthonunk kibővített részévé válik.

Bár ma már igen sok időt töltünk távol az otthonunktól, mégis ez az a biztos, állandó pont, ahonnan kiindul, s ahova visszatér napi tevékenységünk. Az otthon a család optimális élőhelye, generációkon átívelő hagyományok, szokások, ünnepek és hétköznapi tevékenységek színtere. Ha valakit megkérnek, hogy meséljen az otthonáról, abba a történetbe valahogyan mindig belekerül a család is.

Az okosotthontól hasonló dolgokat várhatunk el: legyen képes fenntartani az állandóságot, legyen (táv)irányítható, programozható, optimalizált működésű, takarékos, biztonságos, és mindezt pontosan úgy tegye, ahogy a saját életritmusunk, tevékenységeink, szokásaink diktálják. Bár világszerte igen sok cég fordít nagy erőforrásokat az okosotthon technikai fejlesztéseibe, valamiért mégsem igazán tudott eddig elterjedni a rendelkezésre álló technológia.

Vajon miért idegenkedünk tőle annyira?
Az okosotthon első szempontja az energiahatékonyság. Egy olasz kutatás szerint Milánó lakosai pusztán az okostermosztát használatával 28 százalék energiát takaríthatnának meg, ez pedig a város szén-dioxid kibocsátását is jelentősen csökkentené.

Ehhez a módszerhez tartoznak olyan időben optimalizált eszközök, amelyekkel például jobban kihasználhatjuk a napenergiát, vagy ilyen a tanulni képes termosztát, amely a szokásainkon alapuló módon, beavatkozás nélkül szabályozza a lakás hőmérsékletét. Ide tartoznak azok az elektromos eszközök, amelyeknek áramellátását a hálózati csúcsfogyasztáshoz is idomítja a rendszer, például az elektromos jármű töltését csúcsidőn kívül végzi a ház. Az ilyen otthon a helyileg elérhető alternatív energia hasznosítását is figyelembe veszi, például, ha a háznak nincs aktuális energia-felvétele, akkor a napelemek termelte áramot automatikusan átirányítja a hálózatba.
Azonban felmerül a kérdés: az energiahatékonyság vajon nem válik-e a komfortérzet kárára? Nem veszíti-e el az otthon az otthonosságát azzal, ha az irányító rendszer „túlzottan” energiahatékony? Feltehetően jobb az energiahatékonyságot nagyban művelni, vagyis a nagyfogyasztók, teljes városok okos energiahálózatba vonásával.

Az okosotthon alapvető része az, hogy az otthoni eszközeinket internetes alkalmazáson keresztül elérjük (ma már olyan kisállat-etető is van, amelyet okostelefonról bekapcsolva az abban elhelyezett kamerán át meg is nézhetjük, amint a kutyánk vagy macskánk falatozik). Megnézhetjük az okoshűtőnk belső tartalmát annak kamerája segítségével, mielőtt hazaindulunk munkából, s így tudjuk mit kell venni, de ebben maga a hűtő is segíthet: összeállítja nekünk a bevásárló listát és elküldi a telefonunkra.
Számtalan hasonló háztartási eszköz, gép van ma már, s ezek igazán csak együttesen, összekapcsolódva jelenthetnek nagy segítséget, időtakarékosságot. Szenzorjaik, kameráik révén kommunikálnak velünk, távolról beavatkozhatunk a működésükbe, azonban itt ismét a technológiák fejlesztői diktálnak, s igen kevés arról az adat, hogy voltaképp miként is működtetik az emberek az okosotthon berendezéseit, illetve mik volnának a valós igényeik.

Számos esetben a felhasználó attól tart, hogy a magánéletébe beleláthatnak az okosotthona révén az arra nem jogosultak, adatokat nyerhetnek ki, amelyekből kiderülnek olyan szokása, amit nem kívánna nyilvánosságra hozni. Ez pedig azt az alapvető igényt ássa alá, amely az otthon és a biztonság közti egyenlőségen alapul.

Nagyon nem elhanyagolható tényező az sem, hogy mennyire könnyen kezelhető egy okosotthon, átlátjuk-e a rendszer működését annyira, hogy az igényeinknek megfelelően tudjuk azt irányítani, adott esetben átprogramozni. A kezelőfelületek, az otthon által adott jelzések könnyen érthető információt kell adjanak a lakó számára, ez azonban, minél sokrétűbb az otthon „okossága”. annál nagyobb kihívás. Nagy előrelépést jelenthet az egyre terjedő a hang alapú működés, vagyis az, amikor szóban utasíthatjuk az otthon egyes funkcióit. No és vajon ki irányítja az otthon működését egy családban? Mi történik, ha két családtag ellentétes utasításokat ad a rendszernek?

További kérdéseket vet fel az is, hogy vajon az okosotthon valóban energiatakarékos-e? Számtalan új eszközt kell hozzá beszerezni, beépíteni, ezek önmagukban is energiát használnak, s az adatkezelés, adatfeldolgozás is, nem beszélve az adatok továbbításához szükséges hálózati erőforrásokról.