A cselszövő királyné

A híres firenzei Medici család sarja egy hónappal születése után jutott árvaságra. A kiváló neveltetésben részesült, tekintélyes vagyonnal rendelkező, de nem túlságosan előnyös külsejű lányt nagybátyja, VII. Kelemen pápa (Giulio Medici) használta fel politikai játszmáiban. Úgy gondolta, e rokoni kapcsolaton keresztül a katolikus egyház és a francia király közötti együttműködést erősíteni tudja, így a tizennégy éves lány 1533-ban a nála csak egy hónappal idősebb Henrik orléans-i herceghez feleségül ment. Férjét 1547-ben II. Henrik néven királlyá koronázták.Amikor Katalin a francia udvarba került, akkor még I. Ferenc uralkodott. Abban az érában Katalin igen csekély befolyással rendelkezett. Külföldi volt, ráadásul a Henrikkel kötött házassága tíz év után is gyermektelen maradt, így semmi tekintélye nem volt az udvarban.

A fiatal Katalin boldogtalan házasságban élt. Férje tisztelettel, de hidegen bánt vele, szeretőket tartott, akik közül a leghíresebb az ünnepelt szépség, Diane de Poitiers volt. A gyerekáldás elmaradása miatt II. Henrik már a válást fontolgatta. Végül 1544-ben sikerült fiút (a későbbi II. Ferencet) a világra hoznia, és a következő tizenkét évben még kilenc gyermeket szült. Kapcsolata férjével ennek ellenére távolságtartó maradt, a politikához sem engedték közel, ez Diane de Poitiers kiváltsága maradt.

Katalin a megaláztatásoktól ugyan megkeseredett, de hatalomvágya politikai intrikák kitervelésére sarkallta. Okkult tudományokkal is foglalkozott, varázslókkal, csillagjósokkal (köztük volt Nostradamus is) vette magát körül, és állítólag kitanulta a méregkeverést is.

II. Henrik 1559-ben egy lovagi tornán szenvedett balesetben életét vesztette, halálát évtizedekig tartó politikai bizonytalanság, vallási köntösbe bújtatott véres politikai és hatalmi összecsapások sora követte. A Guise hercegek vezette katolikus, illetve a Louis de Condé herceg és Gaspard de Coligny marsall vezette protestáns (hugenotta) tábor szembenállása egyre jobban kiéleződött, és 1562-ben polgárháborúhoz, vallásháborúk sorához vezetett.

Az immár anyakirályné Katalin, férje halála után feketével vonatta be szobájának falát, és ő maga haláláig gyászruhát viselt. A hőn áhított hatalomból kezdetben kiszorulni látszott, mert II. Ferenc néven királlyá koronázott tizenöt éves fia a Guise-ek befolyása alatt állt, azt azonban sikerült elérnie, hogy férje korábbi szeretőjét, Diane de Poitiers-t száműzzék az udvarból. Ferenc egy évvel később, 1560-ban bekövetkezett halála után a kilencéves, beteges IX. Károly került a trónra, aki helyett anyja uralkodott régensként. Katalin igyekezett mérsékelt politikát folytatni, de az intrikáktól és a cselszövéstől sem visszariadva a Guise-ek hatalmának megtörésére törekedett. A katolikusok és hugenották ellentétein nem tudott úrrá lenni, és miután 1562-ben kitört a három évtizeden át tartó vallásháború, a hatalom megtartása érdekében a szemben álló feleket játszotta ki egymás ellen.

Az 1570-es saint-germaini békeszerződés aláírása után úgy látszott, hogy véget ér a zűrzavar, a megbékélést a hugenotta Navarrai (Bourbon) Henrik herceg (a későbbi IV. Henrik) és Katalin lánya, a katolikus Valois Margit házasságának kellett volna megpecsételnie. Az esküvőre 1572. augusztus 18-án Párizsban került sor, de néhány nappal később, a nászünnepségek alatt egy katolikus nemes merényletet kísérelt meg a hugenotta párt vezetője, Coligny marsall ellen. A felháborodott hugenották igazságtételt követeltek, mire a hatalmát féltő, újabb lázadástól tartó királyi udvarban a hugenották vezetőinek meggyilkolásáról döntöttek. Az augusztus 24-re, Szent Bertalan napjára virradó éjszaka Párizsban véres leszámolás vette kezdetét, a város kapuit bezárták, és a bent rekedt protestánsokat – élükön a sebesült Coligny marsallal – lemészárolták, a gyilkosságokban a felbőszített párizsi lakosok is részt vettek. Navarrai Henrik megszökött Párizsból, visszatért a kálvini hitre, s újra kezdetét vette a háború, amely 1577-ben újabb átmeneti megegyezéssel ért véget.
A vidékre is átterjedt, összességében több ezer ember életét követelő öldöklés újabb vallásháborút indított el. Máig nem tisztázott, hogy Katalinnak milyen szerepe volt az eseményekben, de a köztudatban hozzá kapcsolták a Szent Bertalan-éji mészárlást, és haláláig rettegett a hugenották bosszújától.

A hatalomból kiszorult Katalin hosszú betegeskedés után, 1589. január 5-én halt meg szeretett kastélyában, a Loire menti Blois-ban. Akkor már csak két gyermeke élt, a Valois-dinasztia férfiágon kihalt. A trónt Navarrai Henrik, Franciaország első Bourbon uralkodója foglalta el, aki koronázása előtt „Párizs megér egy misét!” felkiáltással áttért a katolikus vallásra. Mivel Katalin halálakor Párizs a király ellenségeinek kezén volt, a blois-i kastélyban temették el, és csak később helyezték férje mellé, a St. Denis-székesegyházba.

Medici Katalin a művészetek bőkezű mecénása volt, szépíttette többek között a chenonceau-i kastélyt, kibővíttette a Louvre-t, és ő kezdte el építtetni a Tuileriák palotáját. A legenda szerint ő honosította meg a villát evőeszközként Franciaországban, ő tette népszerűvé az udvarban a parfüm használatát. Életéről több könyv és film készült, 2011-ben jelent meg a Medici Katalin vallomásai című naplószerű regény C. W. Gortner amerikai író tollából. Alakja Az uralkodónő című nagy sikerű tévésorozatban is feltűnik.