Vizelet árulkodik az anatóliai állattartás kezdeteiről
A hagyományos régészeti vizsgálatokat kiegészítő kémiai elemzések érdekes adatokkal szolgáltak a háziasítás legkorábbi időszakából.
A birka és a kecske háziasítása i.e. 9-10 ezer évvel kezdődött Ázsia délnyugati részén (gyakorlatilag a közel-keleti régióban). Egy német-török-amerikai kutatócsoport az anatóliai Aşıklı Höyük újkőkori falu maradványai közt vizsgálódott, s a korabeli rétegek közt kecskevizelet nyomait is felfedezte. A munkájukról a Science Advances folyóirat számolt be múlt héten.
A falura egy hettita emlékek után kutató régész véletlenül talált rá az 1960-as években, majd 1989-től igen komoly ásatások folytak a területen. A lelőhely fontosságát az adja, hogy átmeneti társadalom lakta, vagyis még folytattak vadászó-gyűjtögető tevékenységet is, de már műveltek földet és állatokat is tartottak az itt élők. A különböző korú rétegekben követhető az egykori lakosok életmódja, táplálkozása és ezek változásai.
A kappadókiai vulkáni régióban a könnyen faragható tufát építőanyagként tudták hasznosítani, a közelben (a Hasan Dağı vulkánja alig 25 kilométer távolságban) fellelhető obszidián lehetőséget adott a kereskedelemre, a szomszédos folyó kiváló öntéstalajával pedig alkalmas volt mezőgazdaságra.
A számtalan hagyományos régészeti lelet alapján az i.e. 8-9 ezer évvel létezett falu mára szépen elkészített építménymásolatokkal büszkélkedhet, amelyeket a korabeli házak maradványai alapján húztak fel és rendeztek be. A régészeti feltárásokban azonban a „szemét” igen fontos adatokkal szolgál az életmódról, ebben olyan mélységekig lehet lemenni, mint pl. az ürülékek vizsgálata. A részletes geokémiai elemzések kb. 1000 év időtartamának háziasítási és állattartási módszereiről árulkodtak. A mostani vizsgálatokban olyan sók nyomait találták meg, amelyek rendkívül magas nitrogéntartalmuk révén csupán vizeletként kerülhettek a falu alatti talajrétegekbe. A különféle sók, amelyeket a talaj mintáiból elkülönítettek az összetételük kémiai elemzése alapján vallottak az eredetükről. Az elemek izotóparányai alapján meg lehetett különböztetni a talaj természetes sóit, az építőanyagokból eredőket, az emberi és az állati vizeletből származókat.
A mennyiségi felmérésből az derült ki, hogy az adott rétegekhez társított korszakokban mennyi állatot tarthattak a faluban és annak közvetlen közelében, ezek birkák és kecskék voltak. Az állatok megszárított ürülékét tüzelőanyagként használták, ahogy ezt ma is sok fátlan, pl. sivatagi területen élő nép teszi.
A falu alapítása utáni első 100 évből kevés állati vizeletmaradványt találtak, majd a következő 400 év során fokozatosan nőtt a mennyisége, s ez arra utal, hogy néhány száz év alatt megtízszereződött a kecskék és birkák száma. A legfiatalabb rétegben nagyobb számú birka és kecske nyomaira leltek, s ekkorra az állatokat már nem is a faluban, hanem annak peremén, elkülönített helyen tartották.
Meglehetősen lassú folyamat volt tehát a háziasítás, valószínűleg alkalomszerűen elkapott és hazavitt élő vadállatokkal kezdődhetett, majd a vadakból félvadak váltak, s ebből apránként alakult ki a saját tenyésztéssel és a pásztorkodás mesterségével a nagy nyáj. Eleinte teljesen zárt karámokban tartották az állatokat, és csak a mintegy ezer éves periódus végén váltak elég ügyessé ahhoz, hogy szabadban legeltessék őket. Mivel a környéken számos, a birkákra és kecskékre is veszélyes ragadozó élt, ezért éjjelente mindig védeni kellett az állatokat, viszont nem voltak kutyáik (csak nagyon elenyésző kutyára utaló maradvány került elő).
A videóban a régészeti feltárásokról nézhetünk meg egy közel egy órás összeállítást angol nyelven.
Az állatok karámjaként szolgáló terület részletes feltárása még nem készült el, így további adatokat is lehet majd az állattartás körülményeiről kinyerni később.
80 éves hajóroncsok bukkantak elő a Dunából
Ismét láthatóvá váltak a Gabriella-szigetnél nyugvó maradványok.
Felújítják és múzeummá alakítják William Blake egykori lakóházát
A 18. századi angol romantika jeles költője, képzőművésze és nyomdásza egykori lakóháza siralmas állapotba került mára, egy alapítványnak sikerült a felújításhoz szükséges összeget előteremtenie.
Török kori építményt tártak fel Tolnán
Eddig kevés fürdőt sikerült feltárni az egykori hódoltsági területen.
Középkori települést tártak fel Debrecenben
A kutatók az egykori Szepes falu maradványait találták meg.
Római hadihajó maradványára bukkantak
A lelet a történelem egyik legfontosabb tengeri csatájából származik.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
