Legenda és igaz történet Harkányból
Néhány régóta ismert gyógyfürdőhöz különleges történetek kapcsolódnak. Egy ilyen legenda szól a -egy lábánál feltörő gyógyító vízről is.
Egy helybeli monda szerint a termálvizet az ördög fakasztotta, ugyanis beleszeretett Harkába, egy helyi lányba. A leány anyja azonban túljárt az eszén: azt szabta az ördögnek feltételül, hogy annak a hajnali kakasszóig fel kell szántania a hegyet, ha Harkát akarja feleségül. Amikor az asszony látta, hogy az ördög jól halad, cselhez folyamodott. Még pirkadat előtt maga kezdett kukorékolni, a környék kakasai pedig folytatták. Az ördög látva, hogy vesztett, dühében patás lábával dobbantott egyet, mire megnyílt alatta a föld. „Hol pokolra ment, a földből kénszagú meleg víz tört föl” – szól a legenda utolsó sora.
A valós történet, még ha nem is ilyen regényes, legalább olyan érdekes. Az 1800-as években a település környékén földterületei voltak a Batthyány családnak, akik egy mocsaras terület lecsapolásával szerettek volna újabb legelőket kialakítani. Ehhez csatornát kellett ásni, a munkát pedig napszámosok végezték. Közülük az egyik – még a nevét is följegyezték: Pogány János – reumás fájdalmaktól szenvedett, de a mocsárban végzett munka után elmúltak a fájdalmai. A környéken hamar híre ment a víz gyógyhatásának, egyre többen jártak a kialakított csatornához. A földbirtokos meglátta az üzleti lehetőséget a dologban, így 1825-től megkezdődött egy fürdő kiépítése. 1866-ban Zsigmondy Vilmosnak, az artézikút-fúrás akkori legnagyobb szakértőjének vezetésével újabb kutat fúrtak a területen, és fokozatosan kialakult a Dél-Dunántúl leghíresebb fürdője. Vizét a hatóságok is elemezték: a Magyar Földtani Intézet 1927-es jelentése szerint „e chemiai elemzési adatokból kitűnik az, hogy a víz a kénes hévizek legkiválóbbjai közé tartozik”. És ez már nem a legenda!