A sör tarthatott fenn egy ősi társadalmat
Az inkákat megelőző perui birodalom sörfogyasztási és sörfőzési szokásait vizsgálta meg egy amerikai kutatócsoport.
Peruban, az inka birodalom idejét megelőzően i.sz. 600-1100 közt állt fenn a wari birodalom, és egy birodalom életében ez igen hosszú időnek számít. Vajon mi tette lehetővé, hogy stabilan működjön ez a társadalom?
A warik után számos értékes kincslelet maradt, s néhány éve egy egykori királynőjük arcát is sikerült rekonstruálni, most azonban a korabeli sörfőzésre koncentráltak a Field Museum kutatói.
A helyi sört ne úgy képzeljük el, mint korunk kesernyés, áttetsző italát: ez egy savanykás, fűszeres erjesztett ital volt, a chicha nevű kukoricasör a korabeli uralkodó osztály italaként szolgált, az ünnepeken a teljes társadalmi elit részt vett és több száz fő fogyasztotta a főzetet. Az italt kb. 1 méter magas, a wari istenségek és vezetők alakjára formált edényekbe töltötték, s valószínűleg az ital fogyasztásával együtt szövetségeket kötöttek, illetve erősítettek meg a birodalmi vezetőkkel az elit tagjai, és hűséget fogadtak a wari államnak. A chicha az elkészítése után kb. egy hétig volt fogyasztható, így azt szállítani nem igazán lehetett, aki inni akarta, vagy maga főzte, vagy ellátogatott a sörfőzdékbe.
A kutatók kíváncsiak voltak rá, miként állították elő ezt az italt, és egy, Cerro Baúl romvárosában nemrégiben feltárt egykor nagy méretű sörfőzde vizsgálata nyomán megpróbálták maguk is elkészíteni a korabeli nedűt.
A korabeli kerámia edények falaira tapadt anyagmaradványokat vizsgálatát számos ultramodern technológiával. Molekuláris szinten derítették ki, miből állt az egykori sör. Egyúttal maguknak a főzéshez és a fogyasztáshoz használt kerámiáknak az eredetét is feltárták, ezekről kiderült, hogy a közelben található agyagból készültek.
A folyamat rekonstruálásához ma élő perui chichafőzőket hívtak segítségül, mivel a folyamat bonyolult és szakértelmet, tapasztalatot kíván. A sör alapanyagai közt szerepelt a perui borsfa (Schinus molle) bogyója, ez a növény száraz időben is kiválóan terem, és akkor is biztosította a helyi sörellátást, ha az aszály miatt a kukoricatermés gyenge volt.
A kutatók úgy vélik, hogy a sörfőzés és sörivás a helyi vezetők közti folytonos kapcsolatot biztosította, s ezzel összekötötte a nagy területen fekvő birodalom elitjét, az ital gyakorlatilag összefogta a népet. A közös szokások és kulturális hagyományok igen fontosak voltak akkor is, és képesek voltak összetartani a sokszínű, többféle népből álló birodalmat.