Miként tükrözi valós világunkat egy kitalált szörny, 1954 óta?

2019.06.02.NG

National Geographic Magyarország

Godzilla legendás szörnyetegét 1954-ben filmesítették meg először, azóta 34 újabb filmalkotás került vászonra, a legújabb 2019-ben megy a mozikban.

Nem nagyon van olyan téma, amelynek ennyi folytatását készítették volna el, ilyen hosszú időt átívelve. Az emberiséget ilyen hűen kísérő témának pedig mindig van valamilyen aktualitása, amely tükrözi a valóságot, így társadalmi képként is értelmezhető.

Az első Godzilla filmet akkor készítették, amikor az amerikai atomkísérletek sorozatában, 1954. március 1-jén a Bikini-atollnál minden korábbinál erősebb fegyvert teszteltek: a Castle Bravo kódnevű hidrogénbombát.

A bomba a várt 4-6 megatonnásnál többször erősebb, 15 megatonnás volt, s a robbantást követően sok száz kilométeres körzetben kihulló radioaktív részecskék miatt egy japán halászhajó legénysége sugárbetegséget kapott, s a tonhalak is radioaktivitást hordoztak – ezek a japán piacra is bekerültek. Teljesen érthető módon emiatt a japánok a civil lakosság elleni támadásként értelmezték a kísérletet, s kiterjedt tiltakozások voltak a távol-keleti szigetországban az amerikai atomfegyverek ellen. Ebben a légkörben került a mozikba 1954 októberében a Godzilla első filmje.

Godzilla nevét a japán gorilla és bálna szavak egybevarrásával alkották meg, a szörny az amerikai atomtesztek miatti radioaktív sugárzás hatására született meg, áldozata és megtestesítője is e fegyvereknek. A tesztek tönkre tették a lény mélytengeri élőhelyét, s ő bosszúból az emberek ellen fordul. A filmben az éjszakai Tokiót leromboló szörny pusztítása és az 1945 tavaszán és nyarán át tartó amerikai szőnyegbombázások, majd a két szörnyű atomtámadás közti párhuzamot nem lehet nem észrevenni. Bár az 1950-es években számtalan szörnyet alkottak a filmkészítők, valamiért Godzilla volt képes csak fennmaradni, s újra meg újra megihletni a művészeket.
William Tsutsui amerikai kultúrtörténész szerint ez annak köszönhető, hogy Godzilla az ember tetteit képviseli, az eredeti atomfegyver-ellenesség megtestesítőjéből az emberiség oktalanságát és a természeti környezet pusztítását szimbolizáló szörny lett. Mind a legelső, mind a most futó filmben Godzilla létezéséért az emberiséget teszik felelőssé a filmbéli szakértők.

Susan Sontag 1965-ös híres esszéjében, A pusztulás képei (The imagination of Disaster ) című apokaliptikus- és tudományos-fantasztikus filmekről készült elemzésében arra jutott, hogy Godzilla létezését az embernek a katasztrófa borzongató látványa iránti vágya tette lehetővé, s ezt a vágyat a már átélt, s az elképzelt szörnyűségek mértéke határozza meg. A katasztrófafilmek iránti emberi igények változatlanok, azonban Godzilla mégsem az: az emberiség egészének növekvő aggodalmaival egyenes arányban nő ő maga is.

Akár a geopolitikai instabilitás, a terrorfenyegetettség, vagy a másságtól való félelem miatt, de számos demokráciában törnek előre populista-nacionalista eszmék, megerősítik a határokat, s alapvetően növekszik a katonai jelenlét világszerte. 2003-ban a Pentagon egy jelentésében azt vetítette előre, hogy a klímaváltozás miatti élelmiszer- és ivóvízhiány fokozódó migrációs kényszert, s ezzel növekvő feszültségeket és gyarapodó nemzetközi konfliktusokat eredményez majd. A klímaváltozás szelleme, mint „minden biztonsági problémánk eredője” azóta is felettünk lebeg. Az USA Védelmi Minisztériuma azóta is úgy tartja, hogy a klímaváltozás felgyorsítja az instabilitást és megsokszorozza a fenyegetettséget.

Miként fejlődött Godzilla alakja, vagyis milyen a szörny evolúciós háttere? A filmrajongók megszámlálhatatlan formában tárgyalták már e kérdéskört. Godzilla egy ceratoszaurusz-jellegű lény, amelynek sikerült túlélnie a rokonai évmilliókkal ezelőtti pusztulását, élő kövület, vagy Lázár-faj, amelyről azt hittük, hogy már rég kihalt, ám kiderült, hogy mégsem. Amennyiben ezt elfogadjuk, Godzilla gyakorlatilag évmilliók alatt nem változott semmit, ám a filmtörténeti évtizedek során mégis újabb és újabb testet kapott, továbbfejlődött. Mérete 1954 óta megduplázódott, ez pedig sokkal nagyobb gyarapodás, mint a valós ceratoszauruszoknál volt, így feltételezhető, hogy természetes szelekciós nyomás hatására nőtt meg. Ha az állatoknál ismert szelekciós nyomás hatásait vesszük alapul, a számítások szerint Godzilla 30-szor erősebb nyomásnak volt kitéve, mint a természetben előforduló átlag élőlények. Természetesen Godzilla fiktív lény, s a piaci kívánalmak hatására nőtt a mérete, de az összefüggések igencsak elgondolkodtatóak.

Érdekes elgondolás, hogy amennyiben az USA hadászati-védelmi kiadásainak növekedését az emberiség kollektív aggodalmaival (a valós vagy vélt veszélyektől való félelmével, amely a politikai aktivitásban tökéletesen tükröződik) párhuzamosítjuk, ez nagyon erős kapcsolatot mutat a filmekben látható Godzilla méretének növekedésével!

Sontag az esszéjében azt írta, hogy egy kellően nagy katasztrófa összekovácsolja az embereket, mivel az emberiséget csupán összefogással lehet megmenteni. Godzilla legyőzhetetlennek tűnő szörnye is rávezeti a filmekben az emberiséget arra, hogy együttműködéssel tudják csak lebírni. A szörny több mint metafora, valójában a jelenkorunk problémáit megcélzó tanmesének lehet tekintenünk.

Most érkezett el az idő az összefogásra, országhatárokon, hatalmi rendszereken, pártérdekeken túllépve, ez az egyetlen esélyünk, hogy megelőzzük a jelenkorunkban a puszta létezésünkre leselkedő végzetet.

A Science-ben megjelent elemzést Nathaniel J. Dominy antropológus-evolúcióbiológus, és Ryan Calsbeek ökológus írták.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt

#hidrogénbomba #kultúrtörténet #Ökológia #szörny