Közép-Ázsiában már 2500 éve füvet szívtak

A régészeti bizonyítékok nem ennyire távoli múltról árulkodtak eddig, bár elszenesedett kendermagot sok helyen találtak, de azt eddig nem tudták bizonyítani, hogy a füstjét is szívták volna elődeink. Kína nyugati részén feltárt leletek most 2500 évre tolják ki a kender effajta bódító használatát.

A kannabisz ma az egyik legelterjedtebb tudatmódosító szer a világon, mintegy 150 millió ember él vele rendszeresen. Maga a kender a Tibeti-fennsík keleti peremén kb. 28 millió évvel ezelőtt fejlődött ki, legalábbis a pollenvizsgálatok ezt támasztják alá. Ázsia egyik legkorábbi haszonnövénye, amelyet rostja és magvai miatt, valamint pszichoaktív hatóanyagának orvosi, rituális és rekreációs célú felhasználása céljából legalább 4000 éve termesztettek. A korai kenderfajtáknak nagyon alacsony volt még a THC-szintjük, így az a növény nem volt bódító hatású, ahogy a vadon nőtt, és gyakorlatilag egész Eurázsiában elterjedt kender sem az.

Egy kínai-német-ausztrál kutatócsoport arról számolt be a Science Advances folyóirat 2019. június 12-i számában, hogy a kínai-tádzsik határ közelében egy hegyvidéki, ősi temetőben gyászolók a kender bódító füstjével emlékezhettek halottjukra.

Tíz, fából faragott parázstartót tártak fel, amelyekben a bennük izzított anyag maradványait is ott voltak. A leletek (a temetőben talált más emlékekkel együtt) az egykori szogd népre utalnak, a nép a zoroasztrizmus vallásának követője volt. E vallás irataiban később sokszor említik a kannabisz rituális használatát.

A feltárt sírok i.e. 500 körüliek, s a parázstartókat az elit sírokban találták meg.  A kutatók a parázstartókból vett apró minták, illetve az izzításhoz használt s a bennük hagyott kavicsok felületének gázkromatográfos elemzésével azt állapították meg, hogy a fába ivódott anyagok igen magas arányban tartalmaztak THC-t, sokkal több volt bennük a pszichoaktív hatóanyag, mint az e magasságban (3000 m) termelt kenderé vagy ennek vad változaté, elmaradt azonban a mai, hatóanyaga miatt termelt fajtákétól. A kutatók kontrollként az edények külső falát is megvizsgálták, s ott nem volt nyoma a THC maradványmolekulájának. Ebből arra következtettek, hogy a parázstartókba helyezett kenderből a felizzított kövek segítségével képeztek füstöt. A magas THC tartalom alapján úgy vélik, hogy a korabeli hívek kimondottan emiatt termesztettek nemesített, háziasított kendereket.

Ma létezik Afganisztán egy szűk hegyvidéki területén olyan vad kenderpopuláció, amelynek szokatlanul magas a THC-szintje a többi vad alfajhoz képest, és sokan gyanítják, hogy ez a populáció nem vad alfaj, hanem egy korábbi termesztett faj elvadult csoportjának a maradványa lehet. Ráadásul a kender a különféle stresszhatásokra azzal is válaszolhat, hogy több THC-t termel, ilyen stressz lehet pl. a nagyobb UV-sugárzás, a kevesebb tápanyag, s ezek egy hegyvidéki termőterületen ott vannak. Könnyen lehet, hogy a Pamír hegyei közt is volt egykor olyan vad populáció, amelyet tovább nemesítve, magas THC-tartalmú kendert termeszthettek. Ez a tény akár azt is indokolhatja, hogy miért kerültek a temetők a magas hegyek közé.

Bár írásos és művészeti emlékekben már voltak a kannabisz használatára utaló jelek, ám a most elemzett leletek szolgáltatták az első, valóban kézzel fogható, fizikai bizonyítékot.