A sertészsír lehetett a Stonhenge építésének titka?

Lisa-Marie Shillito, a Newcastle-i Egyetem régésze korábban azonosított agyagedény-töredékeket elemezve arra jutott, hogy az edényeket disznózsír tárolására használhatták – írja a Live Science. A szakértő úgy gondolja, hogy a zsírral aztán a kőszállításhoz használt szánkókat kenték be. Idáig a kutatók többsége úgy hitte, hogy az agyagban lévő zsírnyomok főzésre utalnak.

Az agyagtöredékeket a Stonhenge-közeli Durrington Walls nevű lelőhelynél találták meg az efféle maradványok vizsgálata többek közt azt is elárulhatja, hogy mit tároltak az érintett edényekben.

Egy 2018-as vizsgálat szerint a Durrington Walls-i edényekben disznóhúst süthettek. A hipotézisnek ellentmond, hogy a lelőhelyen csak olyan sertéscsontokat találtak, amelyeken nem mutatható ki az efféle elkészítési mód jellegzetes nyomai. A disznókat e helyett nyílt lángon süthették.

Shillito szerint valószínűbb, hogy a leleteket zsír tárolására használták, az anyaggal pedig megkönnyíthették a nehéz kövek mozgatását.

Egyes szakértők szerint az építőelemeket bezsírozott szánokkal juttatták el az építés területére. Egy 2018-as szimuláció szerint az eljárással 10 ember egy egytonnás követ 1,6 kilométer per órás sebességgel mozgathatott. Elképzelhető, hogy hasonló módszert más ősi kultúrák is alkalmaztak.