Érthették a mágnességet az ősi mezoamerikaiak
A 2000 éves guatemalai szobrok arról árulkodnak, hogy a korabeli mezoamerikaiak felismerték a mágnesség jelenségét.
A szobrok egykor a Monte Alto nevű régióban álltak, mígnem az 1970-es években át nem szállították őket La Democracia városához. A Havardi Egyetem friss kutatása szerint a 11 szoborból legalább 10 felületén mágneses anomáliák tapasztalhatóak – írja az egyetem oldala.
Az elemzés arra is rávilágított, hogy a mágnesesség bizonyos meghatározó területeken, például az alkotások hasán és arcán mérhető. Úgy tűnik, készítőik tisztában voltak vele, hogy az alapanyagok milyen egyedi tulajdonságokkal bírnak.
Ez alapján a szakértők feltételezik, hogy a mezoamerikaiaknak volt valamiféle kezdetleges tudása a mágnesességről, melyet talán hasznosítottak is. Roger Fu, a csapat tagja szerint a jelenség gyakorisága miatt szinte teljesen kizárható, hogy véletlen egybeesésről van szó.
A sziklák valószínűleg villámcsapás hatására váltak mágnesessé. Bár alapvetően minden kőzetben találhatóak mágneses ásványok, ezek ereje idővel csökken. Egy villámcsapás után ugyanakkor a mágneses anyagok a kővel együtt felmelegedhetnek, és a villám saját, igen erős mágneses teréhez igazodhatnak. Ezeket a mágneses anomáliákat legtöbbször a kőzetek korának vizsgálata során veszik észre.
Azt egyelőre nem tudni, hogy a korabelieknek miért is volt fontos, hogy ilyen sziklákból hozzák létre a szobrokat. Bár az Óvilágból több bizonyítékot is ismernek a mágnesesség korai ismeretére, hasonló példa rendkívül ritka az Újvilágban.