Új technológiával olvashatják az egyiptomi papiruszokat

A törékeny papiruszokat a lehető legkisebbre tekerték össze a készítésüket követően, az egykori helytakarékosság azonban kihívások elé állítja a szövegeket tanulmányozó kutatókat. Mivel nem lehet őket fizikailag széthajtogatni anélkül, hogy morzsákra ne esnének szét, más módszerre van szükség. Egy német kutatócsoport a Berlini Egyiptomi Múzeum és Papiruszgyűjtemény, valamint a Helmholtz-Zentrum Berlin szakembereinek köszönhetően most új, roncsolásmentes technológiát használt a több ezer éves írások megpillantásához. A módszer során röntgentomográfia segítségével láthatóvá teszik az összehajtott papirusz hajtogatásait, s a rajtuk lévő tintanyomokat, ezután a papiruszról készült felvételeket, a papiruszrostok futása és a hajtásélek geometriája szerint virtuálisan kihajtogatva válik olvashatóvá a szöveg. E módszer bármilyen hajtogatott vagy feltekert papirusz esetén alkalmazható, de nem felel meg olyanokhoz, amelyeket egyszerűen csak összegyűrtek.

Az elephantinéi papiruszokon a szövegekben azonban üres helyek is vannak, ezeken is írás volt egykoron, amelyet a fennmaradó, szén alapú tinta helyett más típusú festékkel készítettek. E festékek az idők során olyannyira kifakultak, hogy mára csak az így készült szövegek üres helye látható. Mi állhatott e helyeken?

A fémek jelenlétét láthatóvá teszi az „üres” papiruszon az új technológia

Forrás: Journal of Cultural Heritage

A papiruszok belsejébe pillantó tomográfia önmagában kevés ezek megfejtéséhez. Az egykori tinták az üres helyeken szén helyett fém alapú vegyületekből álló festékek voltak, s bár az évezredek során lebomlottak, a bomlástermékeik nyoma, maga a felhasznált fém még ott van a papiruszon. Ahhoz, hogy ezt is láthatóvá tegyék, a röntgensugarak egy másik tulajdonságához folyamodtak. A papiruszokat besugározva a benne lévő különféle elemek a röntgensugár egy részét elnyelik, más részét visszasugározzák, s ez alapján feltárható, ha egyes fémek a papirusz felületébe ivódtak egykoron.
A tesztvizsgálatok során egy ólom alapú festék nyomait sikerült feltárniuk. Kétféle ólomfestéket is használhattak, egy mínium alapú pirosat, illetve egy galenit alapú feketét. Az nem derül ki ezzel a vizsgálattal, hogy a két szín közül melyik lehetett az így rajzolt szöveg alapja, viszont magát a szöveget láthatóvá lehet tenni. A kutatók a Journal of Cultural Heritage szakfolyóiratban két külön tanulmányban tették közzé az eredményeiket.

Bár a módszer munkaigényes, a segítségével kiderül milyen szöveget is tartalmaznak azok a papiruszok, amelyek jó egy évszázada a múzeum raktáraiban várták a megfelelő technikai fejlődést.