Meglepte a régészeket a sarkvidéki hajóroncs állapota

1845-ben két, sarkvidéki utazásra átalakított, megerősített és a kor legmodernebb eszközeivel felszerelt egykori hadihajó hagyta el Angliát, a H.M.S. Erebus, és a H.M.S. Terror. Az út célja a feltételezett Északnyugati-átjáró felderítése volt, amelynek segítségével az Európa és Ázsia közti kereskedelmi utakat szerették volna lerövidíteni. A 19. század első felében számos expedíció indult a kanadai sarkvidékre ezzel a céllal, s a leghíresebbé a Sir John Franklin vezette út vált – a két hajó rejtélyes eltűnését követően. A legújabb feltárásról a nationalgeographic.com számolt be.

A Parks Canada (Kanada természeti és kulturális örökségvédelmi állami intézménye) régészei a közelmúltban pillanthattak be a Franklin-expedíció egyik hajója, a nemrégiben megtalált H.M.S. Terror maradványaiba víz alatti drónok és búvárok segítségével. A hajóroncsot rendkívül jó állapotban találták. „Szinte érintetlen, hihetetlennek tűnik, hogy egy 170 éve elsüllyedt hajót lát az ember, ilyesmivel nem minden nap találkozhatunk.” – mondta Ryan Harris, a vizsgálatokat végző régészcsapat vezetője.

Elveszett, megtalálták

A roncsot 2016-ban találták meg a kanadai sarkvidéki Vilmos király-sziget közelében, a jeges vízbe süllyedt hajót most tudták először alapos vizsgálatnak alávetni. A Parks Canada szakemberei a hónap elején a nyugodt, szélcsendes időnek köszönhetően tiszta és áttetsző vízbe merülhettek hét alkalommal. Mivel a jeges vízben gyorsan kellett dolgozni, aprócska robotjárműveket irányítottak a hajó legénységi kabinjaiba, a tiszti étkezdébe, a kapitányi kabinba. „Húsz helyiséget tudtunk így bejárni egyikből a másikba haladva. Az ajtók mindenütt nyitva álltak” – mondta Harris.
Különösen örömteli volt a régészek számára a látvány: érintetlenül a polcon álló edények és poharak, tudományos műszerek a helyükre téve, rendbe rakott ágyak és íróasztalok. Egyes jelek arra is utaltak, hogy naplók, térképek, és talán még korabeli fotók is rejtőzhetnek a hajó belsejében lerakódott finom üledékborítás alatt.

„Az üledéktakaró, a jéghideg víz és a sötétség együttesen olyan oxigénmentes környezetet teremtettek a roncs belsejében, ami ideális a szerves maradványok, mint pl. a papír vagy a textíliák megőrzéséhez. Jó esély van arra, hogy akár még olvasható iratokat is találjunk, például a kapitány szekrényében összetekert vagy összehajtott térképek valószínűleg ilyen állapotban vannak.” – nyilatkozta Harris.
Az egyetlen hely, ahova nem tudtak bejutni most a régészek a víz alatti drónnal, az a kapitány hálókamrája volt, ugyanis ez volt az egyetlen helyiség, aminek be volt csukva az ajtaja. Úgy tűnik, hogy aki utoljára elhagyta a hajót, ezt gondosan becsukta valamiért.
Mivel az expedíció vitt magával egy dagerrotípiát készítő kamerát, ezt feltehetően használták is az út során, a fotólemezek pedig még a hajón lehetnek, s talán a korabeli fényképeket is megpillanthatjuk majd. Harris azt mondta: „Ha megvannak a felvételek, ki tudjuk nyerni őket, más hajókon találtakkal már sikerrel jártunk, megvan a bevált technikánk hozzá.”

Hatalmas talány

A Franklin-expedíció sorsa a történelmünk egyik nagy talánya. Azt tudjuk, hogy 1845 májusában indult el 133 fős legénységével a két hajó, hogy végre felfedezze az Északnyugati-átjáró útvonalát, amely évszázadok óta foglalkoztatta a hajósokat. Ahogy ma is, a 19. században is a geopolitikai elvek irányították a sarkvidék kutatását, ezért a Brit Királyi Haditengerészet különösen nagy hangsúlyt fektetett az átjáró feltárására, szerették volna megelőzni az oroszokat, akik szintén igyekeztek a sarki vizeket meghódítani, e célra a britek jelentős anyagi forrásokat fordítottak.

Franklint nevezték ki a két modern hajóból álló expedíció vezetőjének, mind az Erebus, mind a Terror vaslemezekkel megerősített, tudományos műszerek sokaságával és gőzgéppel felszerelt hajó volt, és három évi sarki útra elegendő ellátmányt vittek magukkal. A britek egyik legjobban felszerelt és legalaposabban felkészített expedíciója volt ez. Skócia, az Orkney-szigetek és Grönland érintésével mentek a kanadai sarkvidékre, ahol szerették volna a szigetek és félszigetek közti labirintus-szerű szorosok, öblök, csatornák sokaságán keresztül elérni a Csendes-óceánt. Legutolsó európaiként egy bálnavadász hajó találkozott az expedícióval 1845. július végén, amikor a Grönland és a kanadai Baffin-sziget közti tengerszakaszon jártak. Ezt követően többé senki se hallott a két hajóról.

Ahogy múltak az évek hír nélkül, elkezdődtek a két hajó utáni kutatóexpedíciók is. Egyetlen nyom volt: a sarkvidék kutatói körében bevett szokásként a tengerről látható helyre épített kőrakás, amelyben a Terror kapitánya, a korábban már az Antarktiszt megjárt Francis Crozier aláírásával egy 1848 áprilisában keltezett üzenet rejtőzött. Az üzenet szövegéből tudjuk, hogy ekkor már Franklin 23 további emberrel együtt halott volt s Crozier vette át az expedíció vezetését is. A két hajó másfél éven át a jég fogságába zárva állt, ezért elhatározták, hogy a hajókat elhagyva a kanadai sarkvidék szárazföldi területén, sok száz kilométer távolságban lévő prémvadász-kereskedelmi kirendeltségre gyalogolnak. Azonban senki sem érkezett oda.

Az igencsak jól felkészített expedíció sorsáról azóta is folytak a találgatások, nem tudjuk, mi okozhatta a vesztüket. Az Erebus roncsait 2014-ben találták meg a Vilmos király-sziget mellett kb. 11 méteres vízmélységben, a Terror szinte teljesen ép maradványát pedig 2016-ban innen 70 kilométerre egy öbölben, 25 méternyi víz alatt. A régészek bíznak benne, hogy a két roncs vizsgálataiból majd kiderülhet, melyik süllyedt el előbb, miért kellett elhagyni őket, miért választja el a roncsokat ekkora távolság. „A Terror olyan állapotban van, hogy egyszerűen nem találunk okot az elsüllyedésére” – mondta Ryan Harris – „nem zúzta össze a jég, nincs rajta lék, de úgy tűnik, hogy gyorsan süllyedhetett el. Szerencsére igen finoman érkezett le a víz fenekére. De vajon mi történhetett?”

Nem lesz könnyű válaszokat találni, még így sem, hogy rengeteg tárgyi lelet maradt a hajóban. Már vannak tervek a két roncs feltárására, azonban igen hosszú, évekig tartó folyamat lesz. Nagyon nehéz a búvárok feladata, rendkívül hideg a víz, így csak rövid időre merülhetnek le, és a legszerencsésebb esetben is csak néhány héten át lehet dolgozni, de könnyen előfordulhat, hogy csak napok állnak rendelkezésre. A 2019-es szezon azonban már így is adott izgalmas eredményeket. Ryan Harris elmondta: „A Terror propellerét a helyén találtuk, bár tudjuk, hogy a hajó rendelkezett a propeller kiemeléséhez szükséges eszközzel, amivel azt a téli időszakra védett helyre húzhatták a jég roncsoló hatása elől. Azzal, hogy a helyén maradt, arra utal a roncs, hogy tavaszi, vagy nyári időszakban süllyedt el. Szintén erre utal, hogy nem voltak a tetőablakok sem a hó elől védő deszkákkal elzárva.”
Ezekből az adatokból már ki lehet indulni, ha az expedíció sorsának időrendjét kívánják meghatározni a szakemberek. Harris biztos benne, hogy a rejtélyes történet végére járhatnak a roncsok, s a finom üledékpaplanba takart kabinok vizsgálatával.