Tallós szépségei
A Mátyusföld nevű néprajzi tájegység (a Kis-Kárpátok, a Kis-Duna és a Vág közötti terület) egyik éke lehetett eredetileg a Tallóson található kastély. Jelenlegi állapota azonban eléggé lehangoló.
Tallós (szlovákul Tomášikovo) községben, a Kis-Duna és a Fekete-víz közötti területen találhatja az arra járó turista azt a barokk-klasszicista kastélyt, amelyet gróf Esterházy Ferenc magyar királyi főkancellár építtetett 1760-ban (egy korábbi kastély alapjaira). A birtokon az Esterházy család itt nagy ló- és juhtenyészetet tartott fenn. A kastély körül 22 hektáros park található, amely a Galántai járás legértékesebbje. Mára ugyan ez sem eredeti szépségében pompázik, de még így is mutatós, benne a tölgyek és kőrisek mellett húsznál több egzotikus fafajjal.
Az épület falai között 1763-ban kezdte meg működését a valamikori Magyar Királyság első állami árvaháza, amelynek alapítólevele Mária Teréziának köszönhető (a Mária Teréziát szolgáló, elesett nemesek árvái kerültek ide). Pár évtizeddel később az árvaház intézménye elkerült innen, és onnantól a kastély egy ideig, ha meglepően hangzik is, fegyházként funkcionált. Az időben nagyot előre lépve, 1967-től mentálisan sérült, értelmi fogyatékos gyerekek speciális általános alapiskolája működött az épületben. Az utóbbi időben pedig olykor kistermelői piacot rendeznek a kastély parkjában.
A kastély jelenlegi sorsáról érdeklődve, a község polgármesterétől, PhDr. Horváth Zoltántól megtudtam, hogy „2019. augusztus végével a speciális iskola átköltözött Galántára”. Így aztán pillanatnyilag az egész épület üresen áll. Jóllehet volt idő, amikor bő másfélszáz diák is tanult itt a környékről. Jó ideig ráadásul bentlakásos volt a rendszer. De mert a diáklétszám az utóbbi években egyre csökkent, ennek következtében a fenntartás nehézkessé vált, ezért kerültek a diákok máshová. 
El kell mondani továbbá, hogy ez a bő 1600 fős község – amely egyébiránt az 1947-es lakosságcserében is érintett volt – nem csak ezzel az egy nevezetességgel büszkélkedhet. A község határában egy kisebb homokbucka található. A rozsdálló tájékoztatótábla szerint: „A buckát a Duna által összehordott és lerakott kőzettörmelék (kavics és homok) veszi körül. A szél pont a finomabb részecskéket válogatta ki, helyezte át és rakta le halom formájában.” A 0,988 ha-os terület 1973 óta természetvédelmi terület, ám ennek kacsán egy szomorú látványt adó részletet is muszáj megemlíteni. Hiába a kihelyezett tábla, hogy tilos a hulladék lerakása, az emberi nemtörődömségből kifolyólag ez az elvileg védett terület sem mentes ma már a szeméttől (mint egyébként oly sok más védett hely az egész Földön). De egyelőre még így is élőhelyet biztosít egyebek mellett a Szlovákiában fokozottan védett homoki árvalányhajnak, jól érzi itt magát a védett apró nőszirom, a buglyos fátyolvirág, a mezei iringó, az érdes és a bunkós hagyma, az ujjaslevelű veronika, a homoki vajvirág, a pannon csiga és a kórócsiga, a pirregő tücsök, az imádkozó sáska, a nagy őrgébics és a vörös róka. A környéken gyakori az egerészölyv. Teret szereztek maguknak a laboda és a libatop nemzetségek egyedei. A volt gyümölcskert maradványaként van még itt nemes alma és körte, meg eperfa is.
Végül essék szó még egy épített szépségről. Van itt egy szépen karbantartott kis vízimalom (eredetileg hajómalom volt, de mert eljött az a korszak, amikor az efféle építmények már akadályozták a hajóforgalmat, ezért átalakították cölöpös vízimalommá, és át is tették mai helyére). A község honlapján olvashatók szerint „a Maticza-malom a községtől 2 kilométerre, a Kis-Duna és a Szárazpatak által közrezárt sziget lábánál fekszik, festői környezetben”. A 19. századból származó, alsó meghajtású vízimalom műemléknek minősül, gondnoka és működtetője a Galántai Honismereti Múzeum. Az idelátogatók kedvéért tették újra működtethetővé – korunkban nem meglepő módon –, villanymeghajtással látták el. Csendes környezete, ehhez kétség nem fér, csodaszép, akik szeretik a természetjárást, biztosan kedvüket lelhetik a környékén.
Óbudai építkezésen bukkantak világháborús leletekre
Több mint 130 kilogrammnyi robbanótestet és lőszert szállítottak el.
Korábban ismeretlen emberfajra bukkanhattak
A kutatók Kínában feltárt leleteket elemezve arra jutottak, hogy bizonyos kövületek egyetlen ismert embercsoporthoz sem köthetőek.
Az emberi evolúció fontos mérföldkövét azonosították
A szakértők egy spanyolországi lelőhely kőeszközeit elemezték.
Ellopott aranykincseket sikerült visszaszerezni
A 18. századi érmék egy spanyol flottához kötődnek.
Ősi kincset rejtett egy dániai mocsár
A bronzkori kardot és más leleteket rituális áldozatként helyezték el több ezer éve.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
