A tudatos jelenlét

Harminckét éves, három kislány édesapja. Az Amerikai Életmódorvostani Társaság által elismert életmódorvostani szakvizsgával rendelkezik. Mentőápolóként dolgozott hat évig, jelenleg szervezetpszichológusokat és orvostanhallgatókat oktat, valamint vezetőknek segít a tudatos jelenlét elsajátításában. Ez nem multitasking, hanem az életmódorvoslást összefoglaló területek összessége. Mint egy kötött pulóvert alkotó fonalak kapcsolata. Ádám szerint a multitasking egy mítosz, mert nem tudunk egyszerre több helyre figyelni, csak nagyon gyorsan váltogatjuk a figyelmünk fókuszát. Ez nem hatékony. Hatékonyak akkor vagyunk, ha hosszútávon tudunk valamire koncentrálni.

Alapvetően keleten a buddhista vallási közösségekben hallhattunk a tudatos jelenlétről, majd az évek során begyűrűzött nyugatra is. Mi ezt egy technikaként gyakoroljuk, hittől függetlenül. Számít ez a mindfulness hatékonyságában?

Azt gondolom, hogy megfér egymás mellett a szekuláris, nem egyházi és a transzcendens vagyis természetfeletti fejlődés. Én úgy képzelem ezt, mint a Maslow-piramist. Ott a piramis alja a szükségletek, a teteje meg az önmegvalósítás. Ehetek és ihatok csupán azért is, hogy életben maradjak, de az sem ördögtől való, hogy direkt azért eszem, mert tudatosan táplálkozom. Szóval leülhetek csak azért mindfulnesst gyakorolni, hogy kicsit jobban jelen legyek az életemben, jobban tudjak fókuszálni, könnyebben vegyem a kihívásokat, de megtehetem ugyanezt azért, hogy megtapasztaljak valami nálam magasabb rendűt. Nagyon fontos tisztázni, hogy ez a fajta tudatos figyelem – jelenlétre irányuló, nyitott, elfogadó, ítélkezéstől mentes – ugyanúgy megtalálható a nyugati kultúrában és annak elválaszthatatlan részében, a keresztény vallásban is. A különbség az, hogy Európában volt felvilágosodás és ezért, amit nem tudtunk megmagyarázni, az marginalizálódott. Így járt a keresztény szemlélődés vagy más néven a kontemplatív ima is. Európában sokkal fontosabbá vált Isten teológiai megmagyarázása, mert ez könnyebben „mérhető”, mint a jelenléten keresztüli megtapasztalása.
A megmagyarázásra adnak doktori fokozatot meg rangot, a tapasztaláshoz nem, mert ott más a lényeg. A mindfulness illetve a kontempláció között egy nagyon nagy különbség van: a végén a megvilágosodás által a buddhista vagy zen gyakorló eggyé akar válni, fel akar oldódni a mindenségben, míg a keresztény a jelenlét minél teljesebb átélésén keresztül szeretné megtapasztalni a jelenlétet, de közben nem feloldódik ebben, hanem  az isteni és emberi közötti különbséget tapasztalja. De amikor, mint terápiás vagy életminőség-javító módszerről beszélünk a mindfulness-ről, akkor ennek igazából nincs jelentősége. 

Rengeteg testi-lelki gyógymódot találhatunk kilátástalannak gondolt helyzetünk megoldására. Sok módszer, ha úgy tetszik terápia, a gyermekkorban a családi közösségben, a rossz mintáink beágyazódásában keresi a probléma gyökerét. A mindfulness hogyan tudja átívelni ezeket a generációkon keresztül hordozott nehézségeket?

Egyfelől a megengedő, elfogadó attitűd abban segít, hogy akár a gyerekkori, akár a későbbi traumáknak, nehézségeknek kisebb legyen az életünkre gyakorolt hatása. Másfelől ha az ember életének részévé válik a napi gyakorlás: minden nap leül és 15-30 percet csöndben eltölt önmagával, anélkül, hogy meg akarna oldani valamit vagy elvárásai lennének magától, akkor ez szépen lassan a maga ritmusában átformálja azokat a mély mintákat is, melyeket sokszor máshogy nem is lehet észrevenni.

Míg a mindfulness egy tanulható szemlélet, addig a pszichológiai rugalmasság egy velünk született képesség?

 A pszichés rugalmasság az, amikor képesek vagyunk megfigyelni a saját belső élményeinket, érzéseinket, érzeteinket, gondolatainkat, és tudunk ezekkel összhangban vagy éppen ezekkel ellentétesen cselekedni a számunkra fontos értékek irányában. A mindfulness pedig egy olyan módszer – ha csak mint technika gondolok rá – ami segíti azt, hogy ezt minél többször meg tudjuk csinálni. Tehát a rendszeres mindfulness gyakorlása – többek között – fejleszti a pszichés rugalmasságot is.

Mik a tapasztalataid, nyitottak az emberek a tudatos jelenlétre?

A 21. században számomra az az egyik legizgalmasabb, hogy olyan dolgokat is be tudunk bizonyítani, amiket eddig egyáltalán nem. Például, fMRI-vel vizualizálni lehet, hogy a meditáció fejleszti az agy figyelemért felelős területeit. Egyre nagyobb szükségünk van olyan eszközökre, mint a figyelmünk feletti kontroll újbóli visszaszerzésének képessége. A tudatos jelenlét olyan eszköz, ami valószínűleg egyidős az emberiséggel, de a nyugati világ most kezd vele újból találkozni, köszönhetően annak, hogy már objektíven mérhető hatásai vannak, melyekre ráadásul mindenkinek óriási nagy szüksége van. Szóval, nekem jó tapasztalataim vannak, mert akiben van annyi nyitottság, hogy meghallgat, az általában megérti, hogy itt nem hinni kell valamiben, hanem gyakorolni és tapasztalni. Ha nem tapasztal semmit, az is egy tapasztalat.

Utópisztikus kérdés, hogy minden intézménynek (iskola, munkahely) kellene, hogy legyen egy mindfulness segítője, aki megtanítaná az embereket erre a képességre, hogy könnyebben vegyék a kihívásokat az életükben?

Ha csak egy olyan ember lenne mindenhol vagy mindenki életében, aki az embert megengedően, elfogadóan, megértően végighallgatná, már az is óriási lenne.

Hol lehet veled legközelebb találkozni?

A Longevity Project facebook oldalán mindig fent vannak a nyilvános előadások, meetupok. Legközelebb a Simplicity fesztiválon 2019. október 4-5 a Miben vagy jelen: a történetedben vagy a valóságban? című előadáson fogok beszélni.

Az interjút készítette: Horváth Renáta Bernadett