A középkori Pest a mai városban

2019.10.07.NG

National Geographic Magyarország

„8 éves koromban el sem tudtam képzelni a körúti villamoson utazva, hogy a Kálvin téri foghíjtelek tűzfalán milyen középkori városfalat, várkaput jelenítettek meg.” Így emlékszik vissza Zádor Judit régész, aki ásatásaival sok részletet tárt fel a középkori Pest múltjából. Együtt próbáltuk megfejteni a mára nagy részben föld alá került város titkait.

Pest a 11-12 századtól már virágzó település volt, köszönhette ezt a jó fekvésének. Itt lehetett a réven átjutni a Dunán, valamint az ország különböző részeiről itt futottak össze a nagy utak. Az 1241-42-es, első tatárjárás Pestet is elérte. Az átkelőn már elmenekülni nem tudók a Szent Antal kőből épült domonkos kolostorban bújtak meg, amelyet a tatárok rájuk gyújtottak, majd az egész várost felégették. A rendház pontos helyét nem ismerjük, a mai Vásárcsarnok környékén állhatott. Kevesen tudják azonban, hogy a követek hírét hozták egy újabb támadásnak. Erre már felkészült a város, IV. Béla király áthelyezte a lakosságot a budai várhegyre, amely azelőtt nem volt lakott terület. Sőt, Pest szabad király városi jogait is átadták az újonnan alapított településnek. A mongol seregek második alkalommal 1281-ben érkeztek meg, de már nem vették be a várost. Így Pest a török időkig szabadon fejlődhetett, azért küzdött, hogy régi jogait Budától visszanyerje, és ne a várhegyi központ kis külvárosaként kezeljék.

Zádor Judit a Budapesti Történeti Múzeum régészeként hosszú éveken át kutatta a középkori Pest nyomait. A pesti városfal – séta az egykori védelmi rendszer látható és rejtett részei mentén címmel tart városi sétát, ahol bővebben mesél az ásatásairól, a várfal történetéről, és megleshetünk pár épen maradt falrészletet a házak udvaraiban.

Eredményre Zsigmond király (1387-1437) uralkodása idején jutottak, akinek gyakran ürült ki a kincstára, és pénzt kért a budai polgároktól. Ők visszautasították, míg a pestiek hajlandóak voltak kisegíteni, ha cserébe visszaadja a szabad bíróválasztás jogát. Mátyás idejére már újra elnyerték szabad királyi városi címüket, ekkor épült a szóban forgó városfal. Zádor Judit felhívta a figyelmemet: „arról, hogy pontosan mikor, ki és miért pont itt építette semmi forrásunk nincs. Ha lett is volna erről iratanyag, a török időkben teljesen megsemmisült.” Az írásos beszámolókból annyit tudunk, hogy 1444-ben még bizonyosan nem állt. Aeneas Sylvius Piccolomini, későbbi II. Pius pápa, megírta Európa című írásában, hogy Pest „sem fallal nincsen megerősítve, sem pompás házakkal beépítve; falu képét mutatja”.
1471-ben viszont a város ostromlására érkező Kázmér lengyel hercegnek vissza kellett fordulnia, mert várfallal találta szembe magát, és nem hoztak magukkal ostromszerszámot. Ahogy Zádor Judit is fogalmazott, bizton kimondhatjuk, hogy a várost körülvevő védőfalnak a 15. század második felében kellett elkészülnie.

A 8,5 méter magas és 2 méter széles erődítményhez szabályosan faragott, tört köves mészkövet használtak. A Bástya utcai szakaszát feltáró régész így írja le az építményt: „Tetejét párták tagolták, amelyek között befelé szűkülő lőrések húzódtak. A fal belső síkján gyilokjáró folyosó futott körbe, úgy hogy a védőket mindenütt legalább derékig, a párták pedig teljesen eltakarták.” Azt is tudjuk, hogy kívül, de ami még érdekesebb, belül is vizes árok vette körül. A belső árkon túl rézsűt húztak fel, hogy onnan is tudják védeni a várost, ha valaki már a falra feljutott volna, le tudták lőni. A várfalat többször megerősítették a mohácsi vészt követő trónviszály során. Az ország központja és fővárosa ugyan Buda volt, de annak elfoglalásához Pestet, mint elővédet kellett bevenni először. 1526-ban Szapolyai János került a magyar trónra és Budán székelt, de ugyanebben az évben I. Ferdinándot is királlyá választották, majd elkezdődött a csatározás az ország vezetéséért. Ferdinánd először 1530-ban vonult Buda ellen, de sem Pestet, sem a királyi székhelyet nem sikerült bevennie. Szapolyai látta, hogy a síksági városnak milyen stratégiai szerepe van, ezért bolognai mesterekkel vastagíttatta meg a falat. Ferdinánd második próbálkozásra már elfoglalta Pestet, sőt modernizálta a védő erődítményt, amelyre a hadászati technika fejlődésével, az ágyú és tűzfegyverek megjelenésével, szükség is volt.

M. Wening és N: Hallart 1684-ben készült metszetének köszönhetően ismerünk részleteket a várfal kinézetéről, felosztásáról. Egyenes szakaszait egy-egy torony védte. Ezen kívül már a korai időkben 3 kaput nyitottak rajta: Hatvani, Kecskeméti és Váci kaput. A Duna felől pedig nagy vízi rondellákkal védték a falat mindkét végén. A 17. századtól még egy negyedik, ideiglenes kaput is építettek a déli részhez, Vizi vagy Újkapu néven. Az északi nagy rondellát „párták tagolták, alul pedig az északi ágyúállásokban folyamatosan tüzelhettek a folyó felé” – mutatja be kerek alakú bástya szerepét Zádor Judit, ezek védték a Duna felől Pestet. A nagy hadászati fejlesztéseket már a törökök végezték el, ugyanis 1541-ben a török harc nélkül, csellel foglalta el Budát és Pestet. Itt kezdődött a város török korszaka.

A következő ostrom csak 1602-ben indult Pest ellen, ekkor az egyesített seregek visszafoglalták két évre a várost, azzal a céllal, hogy Budát is beveszik innen. A törökök a szemközti oldalról ágyúzták a síksági települést, majd mikor a keresztény csapatok felhagytak tervükkel, és kivonultak a városból, mindent felégettek maguk mögött. Ide költözött vissza a török helyőrség további 80 békés évre. De milyen is lehetett itt az élet? Erről Zádor Judit: Régészeti adatok a török kori Pestről című tanulmányában olvashatunk. A középkori utcákat szépen lassan török nevű mahallékká, azaz körzetekké nevezték át, de némelyeknek megmaradt a magyar neve, például Hatvani utca (mai Kossuth Lajos utca) Hatvani mahallé maradt. A révet és a kapukat összekötő főbb utcák tehát megmaradtak, megvannak ma is. Az utcakép szintén megváltozott, a keresztény templomokat mecsetekké alakították, eltűntek a gótikus és reneszánsz lakóházak és paloták. Felmerül a kérdés, hogy kik lakták a várost. „Az 1547-es összeírás szerint a városban lakó polgárcsaládok száma nem érte el még a kétszázat sem, ugyanakkor a 17. századra a polgárság létszáma jelentősen megnőtt. Ekkor Pest lakosságának nagy részét mintegy 500-600 mohamedán és 200 rác katona család alkotta. Rajtuk kívül néhány mohamedán és zsidó kereskedő, továbbá keresztény magyar élt itt. Ezzel szemben a török helyőrség létszáma a 16. század közepére emelkedett meg jelentősen (1400-1700 fő), ugyanakkor a békésebb 17. század első felére a harmadára csökkent”- írja Zádor Judit.

A Pestet és Budát visszafoglaló 1686-os nagy ostrom után a várfalnak még egyszer akadt hadászati feladata, mégpedig a Rákóczi-szabadságharc idején védte a labanc várost. Igaz, a kurucok nem jöttek el idáig háborúzni. Ezután a fal jelentősége egyre csökkent, és gátjává vált Pest fejlődésének. Mégis a 18. század végéig szigorúan óvták annak sértetlenségét. Erre egy jó példa az Invalidus Palota építése, amely azért nem készülhetett el eredeti hatalmas méretében, mert ahhoz meg kellett volna bontani a falat, amelyet a város vezetősége nem engedélyezett. Az építményt egy hatalmas épületegyüttesnek tervezték, ahova a rokkant katonákat és családjaikat költöztették. Város volt a városban, saját kápolnával, postával, mészárszékkel. Ma a Főpolgármesteri Hivatal otthona a Városháza utcában.

1787 és 89 között viszont már zöld utat kapott az északi dunai nagyrondella és a Váci kapu eltüntetése, 1794-ben a Kecskeméti és 1808-ban a Hatvani a kapu is erre a sorsa a jutott. A város fejlesztéséért megalakuló Szépítő Bizottmány pedig nem kímélte a városfalat, sőt célul tűzte ki annak lebontását. A rohamosan növekvő lakosságnak több emeletes bérházakat kezdtek építeni, a földszintes kertes házak szép lassan eltűntek a belvárosból. Szerencsére a városfal nyomai ma is megtalálhatók, sőt egy bemutató terem is létezik a Királyi Pál utca 13/b-ben. A Bástya utcához elzarándokolva pedig végig követhetjük a szemközti bérház tűzfalában végighúzódó párták és lőrések vonalát. A Kálvin téri foghíjtelket ugyan beépítették már, de érdemes nyitott szemmel járni a régi város déli vidékén, mert a Múzeum körút mentén rejtőznek még nyomai udvarokban, házfalakban a nyüzsgő középkori Pestnek, amelyeket gyakran az érintett épületek utcafrontjain elhelyezett márványtáblák jeleznek.

Írta: Ádám Eszter

#várkapu #városfal