Irodalmi Nobel-díj, 2019
A Svéd Akadémia a 2018-as irodalmi Nobel-díjat Olga Tokarczuk lengyel írónak ítélte, a 2019-es elismerést pedig Peter Handke osztrák író kapta.
Az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémiát sújtó botrányok miatt tavaly nem osztották ki, ezért jelentették be mos a 2018-as díjazottat is.
A testület az Olga Tokarczuknak odaítélt elismerés indoklásában az 57 éves író narratív képzeletét emelte ki, amely mindent felölelő szenvedéllyel ábrázolja a határok átlépését mint életformát.
Olga Tokarczuk visszahozta a hagyományos történetmesélést a lengyel irodalomba – mondta el az MTI-nek a lengyel szerző műveinek egyik magyar fordítója, Mihályi Zsuzsa.
Tokarczuk pszichológusként indult, az 1990-es évek elején kezdett szépirodalommal foglalkozni, első regénye magyar nyelven Az Őskönyv nyomában címmel jelent meg 2000-ben. A 18. században játszódó, fantasztikumba hajló regényt később a szerző kritikusan emlegette, mondván, hogy inkább tekinthető egy lelkes olvasó művének, mint egy érett író alkotásának – emelte ki Mihályi Zsuzsa, a regény, valamint a Sok dobon játszani című elbeszéléskötet egyik magyar fordítója.
A műfordító hozzátette, Lengyelországban rettentően népszerű az írónő, de az európai irodalomban is régóta jelen van műveivel. A lengyel után rendszerint a svéd kiadás az első, de művei megjelennek német, angol és olasz nyelven is. A magyarul megjelent művei eddig nem kaptak túlzottan nagy kritikai nyilvánosságot.
A szerző legújabb kötete, a Hajtsd ekédet a holtak csontjain át, amelyet 2018-ban már Man Booker-díjjal jutalmaztak, 2019 novemberében jelenik meg magyar nyelven a L’Harmattan Kiadónál.
A Svéd Akadémia indoklása szerint a 76 éves Peter Handke a 2019-es irodalmi Nobel-díjat nagyhatású munkásságáért kapta, amely nyelvi leleményességgel tárta fel az emberi lét perifériáját és sajátosságát.
Peter Handke az osztrák lelkiismeret egyik írója – mondta el Balogh F. András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Német Nyelvű Irodalmak Tanszékének vezetője, majd kiemelte: Peter Handke ellentmondásos, de nagyon termékeny szerző, a „hazaellenes irodalom” (Anti-Heimat-Literatur) egyik képviselője. A második világháború után megjelent irodalmi irányzat mögötti történelmi tapasztalat, hogy a kisváros, a faluközösség megfojtja az egyént, és a melegágya a nemzeti szocializmusnak. Alapállása, hogy a haza fogalmát a nácizmus teljesen eltorzította.
Peter Handke pályája a német és az osztrák identitás, a múlt továbbélő bűneinek bírálójaként ebben a mozgalomban bontakozott ki. Balogh F. András hangsúlyozta, kisebb csoda, hogy Peter Handke irodalmi Nobel-díjat kapott, hiszen az elmúlt évtizedekben számos konfliktusba keveredett, és eléggé elszigetelődött az irodalmi életben.
Édesanyja anyanyelve a szlovén volt, ezért mély szimpátiával viszonyul a délkeleti szláv népekhez. A délszláv konfliktusban határozattan a szerbek oldalára állt, amit nagyon zokon vett tőle a német nyelvű irodalmi élet. Ezt követően egyfajta önkéntes száműzetésbe vonult Franciaországba.
Peter Handke kitüntetése felhívja a figyelmet arra, hogy el kell gondolkodnunk, miként bánunk a haza fogalmával, és mit jelent a népek barátsága – mondta Balogh F. András.
Handke 1961-től a Grazi Egyetemen jogot hallgatott, ebben az időben csatlakozott a Grazer Gruppe (Grazi Csoport) elnevezésű irodalmi körhöz, amelynek tagja volt a ma már szintén Nobel-díjas Elfriede Jelinek is. 1965-ben félbehagyta tanulmányait, azóta csak az írásnak – és az írásból – él. Lakhelye többször is változott Németország, Ausztria és Franciaország között, 1990 óta Párizs mellett él.
Az irodalmi életbe 1966-ban a Közönséggyalázás című darabjával robbant be. 1967-ben született A házaló című regénye, vagy inkább avantgárd kísérleti szövege. Kaspar című 1968-os drámája, amelyet az író maga „beszédkínvallatásnak” nevezett, a rejtélyes talált gyermek, Kaspar Hauser történetén keresztül az egyéniségét vesztett emberről, a nyelv iránti bizalmatlanságról szól. 1970-ben jelent meg A kapus félelme a tizenegyesnél című kötete, amelynek kisregényeiben Handke a mindennapi világ újrafelfedezésére és újraértékelésére tesz kísérletet. Ebből a műből forgatta első játékfilmjét Wim Wenders német filmrendező. 1971-ben anyja öngyilkosságot követett el, ebből a tragikus élményből, a tisztázás, megértés folyamatából született meg a Vágy nélkül, boldogtalan című kisregénye.
1986-os sajátos felépítésű regénye Az ismétlés, amely lírai meditáció és elfogulatlan önvallomás érdekes ötvözete a szülőföldről, Ausztria kettős, osztrák-szlovén kultúrájú peremvidékéről, az itt élők bonyolult azonosságtudatáról.
Handke azóta is folyamatosan publikál, sajátos nyelvezetű és változatos formájú művei megosztják az olvasókat és kritikusokat. Számos hangjáték és dráma is fűződik Handke nevéhez, továbbá a világ leghosszabb némajátéka, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról.
Gyönyörű aranykincseket rejtett két kripta
A kutatók egy, a Krímen található lelőhelyen végeztek feltárást.
Ókori leleteket rejtett egy lakatlan sziget
A kutatók két ciprusi helyszínen végeztek feltárást.
Búvárok bukkantak viking kori kardra
Elképzelhető, hogy a fegyver egy folyón való átkelés vagy egy összecsapás során került a folyóba.
Így bukott el a világ egyik első kormányzata
A kutatók egy ókori mezopotámiai lelőhely tárgyait elemezték.
Előkelő római kori villát rejtett egy völgy
A késő római kori lelőhely a tulajdonosok gazdagságáról árulkodik.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
