Hogyan kerültek az Akropolisz kincsei Londonba?

1801-ben egy skót diplomata több athéni műemléket is megcsonkíttatott.

Az 1700-as években a gazdag európai családok körében népszerű volt az a rendszerint három éven át tartó körutazás, amely során a fiatal férfiak Svájcot, Párizst és Rómát érintve jutottak el Görögországba. Az út általában az athéni Parthenón oszlopainál ért véget, és a modern turizmus egyik alapja volt – olvasható a National Geographic weboldalán.
Az oszmán fennhatóság alatt álló Athén műemlékei viszont nem voltak biztonságban. Az Akropoliszban helyőrségi bázis létesült, a Parthenónt mecsetté alakították, a 17. század végén pedig súlyosan megsérült, amikor lőszert tároltak benne. Éppen ezért sokan már ekkoriban próbálkoztak az építmény műkincseinek kimentésével, a velencei admirális, Francesco Morosini parancsára például szobrokat igyekeztek kiemelni, azok viszont a művelet során megsemmisültek.
Az évek során a Parthenón egyre rosszabb állapotba került, ezzel párhuzamosan pedig egyre több és több kincsét vitték el az európai zarándokok. Az egyik legismertebb ilyen gyűjtő Lord Elgin egykori nagykövet volt, aki az építmény oszlopainak egy részét is lecsupaszította.
Thomas Bruce, Elgin hetedik grófja sorra járta végig a diplomata karrier lépcsőfokait, több országban is ellátott különböző tisztségeket. 1796-ban tért haza, ekkor kezdte el építtetni broomhalli kastélyát, a tervezést a görög szobrászat és építészet nagy rajongójára, Thomas Harrisonra bízta. Mikor 1799-ben az Oszmán Birodalomba küldték újabb diplomáciai feladatokkal, Harrison arra kérte, hogy pozícióját kihasználva gyűjtsön görög műkincsekről készült rajzokat és másolatokat. Lord Elgint útjára felesége mellett így a festő Giovanni Battista Lusieri is elkísérte.
Lord Elgin és Lusieri átfogó gyűjtést folytathatott, egyedül az Akropolisznál tiltották a munkát. 1801 júliusára azonban a nagykövet szultáni engedélyt kapott a terület vizsgálatára, Lord Elgin értelmezésében pedig a szobrok, dísztárgyak, oszlopfők és egyéb objektumok szabad eltávolítására is. A gróf parancsára emberei rengeteg értékes kincset szállítottak el a környékről, melyeket 1803-ban bedobozoltak. Lord Elgin célja az volt, hogy kimenekítse a tárgyakat, mielőtt a fosztogatások során széthordják őket.
A márvány faragványokat az Egyesült Királyságba akarták szállítani, az egyik hajó viszont a közeli Kíthiránál elsüllyedt. Elgin egy brit hadihajót rendelt a kikötőbe, amely részint a kövek kiemelését segítette, részint védte azt az esetleges francia támadástól. A kincsek többségét sikerült kimenteni, igaz, a roncsnál mind a mai napig találnak új leleteket. Az Akropolisz köveinek és a Parthenón oszlopainak egy része végül eljutott Angliába, a gróf azonban hazafelé tartva francia fogságba esett, és csak 1806-ban szabadult ki.
1807-től Lord Elgin nyilvánosan kiállíttatta a szobrokat és faragványokat London közelében. A teljes hazaszállítás mai árfolyamra átszámítva nagyjából a gróf 1 millió dollárjába került. Címe ellenére Lord Elgin nem volt vagyonos ember, 1808-as válása pedig különösen nagy anyagi terhet jelentett számára. Végül nyomást gyakorolt a kormányra, amely 1816-ban a közvélemény tiltakozása ellenére megvásárolta a kincseket.
A gyűjtemény 1832-ben került a British Museumhoz. A rossz restauráció és tisztítás sajnos nyomot hagyott a kincseken, a gyűjtemény ennek ellenére máig igen értékes.
Görögország 1832-ben függetlenné vált, s az Elgin-kincseket más görög műtárgyakkal együtt azóta is követeli vissza. A British Museum eddig nem teljesítette a kérést.