Kutyák segítenek a régészeti feltárásokban

A három belga juhász, Panda, Sattwe, Mali és egy német juhász kutya, Arwen, öt, Kr.e. 8. századi sírhelyet szagolt ki és észlelt korábban feltárt sírokat is 2015 óta, Drvisica és Karlobag településeken, a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben.
Vedrana Glavaš, a zárai (Zadar) régészeti kutatások vezetője és Adrea Pintar, a horvát hegyimentő szolgálat (HGSS) nyomkereső kutyáinak kiképzője a régészeti leletek felfedezéséről írt, a Journal of Archaeological Method and Theory  tudományos lapban megjelent tanulmányukban elsőként számoltak be olyan kutyákról, amelyeket „biológiai detektorokként” használnak a régészetben.

Drvisica településen öt feltárt sírból négyben találtak emberi maradványokat, amelyeket szénizotópos kormeghatározással és régészeti leletanyag-elemzéssel a Kr. e. 8. és 1. századra datálnak a régészek.
A leleteket „vak keresés” és „kétszeres vak keresés” módszerrel fedezték fel. A „vak keresésnél” a kutyák és a vezetőik nem tudják, hol a sír, a régészek vezetője azonban feltételezi azt. Míg a „kétszeres vak keresésénél” senki sem tudja, hol kell keresni. A sírhely nem látható a föld felszínén, és nem lehet tudni, merre találhatók a nyomra vezető szagok. A kutyákat minden esetben megszokott sorrend nélkül, véletlenszerűen engedik a vizsgált területre.

A kutatások megmutatták, hogy a különleges kiképzésben részt vett kutyák akkor is kiszagolják az emberi maradványokat, ha azok nagyon kis mennyiségben vannak a területen.
A régészet vezetője szerint a meszes talajnak köszönhető az, hogy megmaradtak a szagok. A kutyák a szagot követik, de nem azonosítják a holttest pontos helyét, ezért elemezni kell a munkájukat, és figyelembe kell venni a különböző geológiai adottságokat – hangsúlyozta a kutató.