Ez lehetett az utolsó neandervölgyi nyakék

A neandervölgyi népesség nagy elterjedési területén belül egy viszonylag szűk régióban, Európa déli részén találtak a régészek kb. 130-40 ezer évvel ezelőtti ékszereket, s most először bukkantak rá az Ibériai-félszigeten is. A Barcelonától kb. 50 kilométerrel délre fekvő Foradada-barlang 39-40 ezer éves neandervölgyi leletei közt ibériai sasok utolsó ujjperceinek csontját vizsgálták. A csontokon kőeszközzel ejtett vágásnyomok találhatóak, azon a részen, ahol a karmok csatlakoztak az ujjvégekhez, ami arra utal, hogy a vágásokat a karmok kinyerése miatt végezték. A spanyol, kanadai és francia kutatók részvételével végzett vizsgálatok eredménye a Science Advances folyóiratban látott napvilágot, s a Barcelonai Egyetem a híreiben is beszámolt a leletekről.

A kutatást vezető Antonio Rodríguez-Hidalgo szerint ez lehet a legutolsó neandervölgyi ékszer, emiatt is különösen izgalmas, mert így mind térben, mind időben kiterjeszti a hasonló leletek körét. A paleolitikum középső szakaszától kezdődően használtak saskarmokat a neandervölgyiek, valószínűleg nyakba akasztva, függőként hordták őket. A saskarmok díszítő-szimbolikus neandervölgyi felhasználása Európában megelőzte az első, még Európán kívüli, modern ember által készített kagyló ékszereket.

A most feltárt, több mint 39 ezer éves leletek egy ibériai sas bal lábának csontjaiból állnak, és a vágásnyomok alapján nem élelemként szolgált az állat lába, amelyen egyébként se nagyon van ehető rész. A vágásnyomokat mikroszkópos mérések alapján digitális modellekké alakították át és ezzel bizonyosodhattak meg arról, hogy valóban emberkéz hagyta nyomok, és nem például egy húsevő harapásáé.

A spanyol barlang ezen leleteit a châtelperroni kultúrába tartozók hagyták, ez a legutolsó neandervölgyi népesség volt kontinensünkön, abban az időszakban, amikor már a modern ember is megérkezett, s találkozhatott is egymással a két emberfaj. Juan Ignacio Morales, a tanulmány egyik szerzője, aki a barlang feltárási munkálatait is irányítja, úgy véli, hogy a modern ember átvette a neandervölgyiektől a saskarmok ékszerként való használatát, a modern ember ugyanis csak azt követően alkalmazta e hagyományt, miután megérkezett Európába. Az ibériai leletek összeköttetést jelentenek a középső paleolitikum és a felső paleolitikum kultúrái közt.

A Foradada-barlangot valószínűleg csak időnként, pihenőhelyként használták a neandervölgyiek, ahol pl. vadászat után rendbe szedték a felszerelésüket, vagyis nem állandó lakhelyként szolgált. A kb. 1300 további állatcsont közt számtalan kisebb és közepes testű madár, szarvas, kecske, bölény, sok nyúl, párduc illetve hiúz maradványait is megtalálták, némelyiken égés vagy rágás nyomaival, ezeket valószínűleg itt fogyaszthatták el. Az egyetlen madár, amelynek a karmait leválasztották, az ibériai sas volt, a többi madáron semmi hasonló nyomot nem találtak.
Elképzelhető volna az is, hogy a saskarmokat eszközként használták, azonban ennek ellentmond, hogy más ragadozók, eszköznek teljesen alkalmas karmait viszont sehol sem találták meg a neandervölgyiek lelőhelyein. Az ilyen, díszként használt karmokat a sasokon túl keselyűk, illetve uhuk adták a 23 másik, kb. 80 ezer évet átfogó időből származó dél-európai leletben.

Saskarmot mind a mai napig használnak rituális vagy dísztárgyként, például az amerikai őslakos népeknél lehet a társadalmi státust jelző ékszer. Feltételezhető, hogy a neandervölgyiek is ilyen célokkal viselhették őket. A legrégebbi neandervölgyi saskarom ékszerek a mai Horvátország területről kerültek elő, a legfiatalabbak pedig, a jelen kutatás eredménye alapján a spanyol barlangban lehettek, bár itt maga a karom nem került elő, azt a viselője magával vihette.