Drónról vizsgáltak egy ősi floridai falut

2010-ben a Deepwater Horizon olajkút katasztrófáját követően a Mexikói-öböl partvidékén felméréseket végeztek a kiömlött olaj környezeti hatásairól, többek közt Florida, öböl felőli partjainál is. E felmérés során a Suwannee folyó deltatorkolatában, a Raleigh-szigeten fedezték fel az egykori település nyomait, kagylóhéjakból álló falak formájában.

2018-ban aztán a Floridai Egyetem kutatói drónra szerelt lidar (lézerfényt használó „radar”) segítségével részletes vizsgálatot végeztek, s ekkor tárul fel az egykori település valódi nagysága. A szigetet mocsári erdőség borítja, így más technológia útján nem derült volna ki, hogy mi rejtőzik a növényzet alatt. A vizsgálatokról és az előzetes feltárásokról a PNAS folyóiratban számolt be a kutatócsoport.

A halmok elrendeződése alapján legalább 37 egykori lakóépítmény maradványai tárultak fel, ezeket 4 méter magas kagylóhéj-falak veszik körbe. Az építmények helyszínén végzett előzetes feltárások alapján a település kimondottan egy tengeri csiga házából készült gyöngy előállítási helye volt. Az alapanyagot szolgáltató állatok élőhelyén létesült településen a feldolgozott héjak maradványain, eszközökön túl kerámiatöredékeket, élelemül szolgáló állati maradványokat (leginkább halakét), illetve olyan lyukakat találtak, amelyekben egykor az építmények tartóoszlopai állhattak. Egyelőre nem világos, hogy a falak hosszú idő alatt felhalmozódva épültek-e meg, vagy a már meglévő héjmaradványokból rövid idő alatt emelték-e őket. A legnagyobb, e falak által közrefogott lakótér kb. 180 négyzetméteres, ez lehetett több család otthona, vagy egy nagyobb közösségi tér is.

A próbaásatások során számtalan bizonyítékot találtak a építmények belsejében a nagy léptékű gyöngykészítésre, kerültek elő a tengeri csiga házából készült korong alakú gyöngyök, valamint a készítésükhöz használt kőeszközök, fúrók, félkész gyöngyök, s a csigaházakból a gyöngyforma kivágása utáni maradványok is. Valószínűleg a település minden lakója a gyöngykészítéssel foglalkozhatott, de egyelőre nincs arra vonatkozó becslés, hogy milyen mennyiségben állíthatták elő az őslakosság számára igen értékes tárgyakat. Az előzetes vizsgálatok alapján a falakon kívüli területeken nem találtak nyomot a gyöngykészítésre, az csak az építményekben folyhatott. A gyöngyök alapanyagát adó kürtöscsiga rituális jelentőségű is volt az őslakosok számára, a spirális vonala a napciklust szimbolizálta.

A cserépmaradványok és a faszén törmelékek kormeghatározása alapján a település i.sz. 900 és 1200 közt működhetett. Ebben a korban a Mississippi-kultúra időszakában az őslakosok a korábbi nomád életmódot követően településekbe szerveződve mezőgazdálkodást folytattak, a gyöngyöket pedig nyakékként, karperecként, illetve ruházat textíliáiba szőve használták. A csigaházak és a gyöngyök értéke a Mexikói-öböltől távolabbi területeken egyre magasabb lehetett, s míg a tenger közelében bárki birtokolhatta, a messzi tájakon különleges, rituális felhasználása lehetett csupán. Például a St. Louis közeli Cahokia egykori településének egy sírjában talált mennydörgésmadár-öltözeten 25 ezer egyedi gyöngy volt.

A Mexikói-öböl keleti régiója szolgált e csigák forrásául, és a most feltárt település kora alapján kissé megelőzte a Mississippi-kultúra nagy központjainak kialakulását, így az elsők közt lehetett, amely ellátta a felemelkedő társadalmi réteget gyöngyökkel. A gyöngy iránti igény növekedése adhatott alapot a floridai településen az előállítás gyarapodásához is. Hasonló, kagylóhéj-falakat emelő kultúra jóval korábban élt e területen, így könnyen lehet, hogy egy ősi módszert eleveníthettek fel a gyöngy iránti igény növekedésével a település lakói.

Rengeteg kérdés van még a település működéséről, a munka szervezettségéről, ezeket talán majd a részletesebb régészeti feltárások megválaszolhatják.