Gedeon, Johanna2024. március 28., csütörtök
Kultúra

A Duna Budapest ivóvízforrása

2019.11.13.NG
National Geographic Magyarország

A Duna és Budapest szoros kapcsolata számos izgalmas témát tartogat, ezek közül az egyik a főváros vízellátásának története.

Forrás: Getty Images

Mint látni fogjuk, a főváros nagyban támaszkodik a folyójára. Napjainkban a tiszta ivóvíz problémája a klímaváltozás kapcsán egyre égetőbb kérdéssé válik. Milyen szerencsés város Budapest, hogy a Duna keresztülfolyik rajta, és napról napra szállítja a fővárosba bolygónk egyik legértékesebb kincsét, az édesvizet. Nézzük meg, hogyan jutott ivóvíz a pesti, budai, majd az egyesítés után a budapesti polgárok számára! 

Vízhordó szekér
Forrás: Duna Múzeum

Az esztergomi Duna Múzeum igazgatóhelyettesét, Horváth Istvánt, kerestem fel, hogy meséljen a történeti időkről. Míg az ókori kelták, rómaiak és később a budai polgárok a hegyekből nyertek forrásvizet, és különböző vezetékekkel juttatták el a városba, addig a pestiek pár méter mély kutakat ástak. Emellett pedig nyugodt szívvel használták a Duna vizét elsősorban háztartási vízként, azaz mosásra, takarításra, tisztálkodásra. A folyó elvben iható tisztaságú volt, ezért fogyasztották is, de előtte kézi szűrő alkalmatosságon átfolyatták. Horváth István így mutatta be az eszközt: „egy kifaragott porózus kőzeten házilag szűrték maguknak vizet. Az átcsöpögő tiszta szűrleményt egy hatalmas edénybe gyűjtötték, és már ivásra kész is volt. A múzeum gyűjteményében megtalálható olyan műtárgy, amit a dunai hajókon használtak a 20. század közepéig, hogy ne kelljen mindig tiszta vízért kikötni. Aztán az 1950-es évektől a Duna olyan szennyezetté vált a fokozott ipari tevékenységek hatására és a környezetvédelmi szabályozás hiánya miatt, hogy már nem lehetett ezzel a módszerrel hasznosítani.”

Csepegtető kő szekrénnyel
Forrás: Duna Múzeum

Annak idején a háztartásokba a vízhordók szállították el a folyó vizét. Először gyalogosan puttonyokban, majd ha jól ment az üzlet, akkor szamaras kordén, vagy lovas kocsin látták el a 2-3 fős csapatok a kerületekre osztott várost. „Donau Wasser!”˗ hirdették az értékes szállítmányukat, hisz a beszélt nyelv még a német volt. Az árát pedig a folyótól megtett távolság, illetve az emeletes bérházakkal beépülő városban a megtett szintek száma határozta meg.

A Duna vize akkor szorult ki a háztartásokból, amikor elkezdődött a vezetékes víz kiépítése, azaz a közművesítés. Horváth István azzal indokolta a fejlesztés beindulását, hogy a nyugat-európai nagyvárosok már előttünk jártak, tehát volt kész minta, ráadásul az itthoni higiéniai viszonyok megkövetelték a városi vezetéstől a továbblépést. A 19. század második felében sorra törtek ki tífusz- és kolerajárványok, amelynek oka elsősorban a szennyvízcsatorna hiánya volt így szennyeződött a felszíni fúrt kutak vize.

Horváth István arra a fontos geológiai részletre is felhívta figyelmemet, hogy már az ősvízrajzi időkben a Duna északnyugati-délkeleti irányban folyt keresztül a Pannon síkságon, és tette itt le messziről hozott hordalékát. Kavicsos medre és öntésterülete adta a kitűnő lehetőséget, hogy a folyó menti településéken Dévénytől Mohácsig ugyanazon módszerrel jussanak ivóvízhez.

A közüzemi vízvezetés megszervezésének történetébe Várszegi Csaba, a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) műszaki tanácsadója vezetett be, ő ismertetett meg a parti szűrés folyamatával, amelynek során a felszíni vizet a kavicsos, homokos meder megszűri. „Készítünk egy áramlási mechanizmust azzal, hogy a meder mentén vezetett többágú csövet lejjebb vezetjük, mint ahol Duna szintje van. Az ebbe összegyűlt értékes és kristálytiszta parti szűrleményt végül a kutakból kiszivattyúzzuk. Ezt már csak biztonsági klórozással kell kezelni.”- magyarázta a szakértő.

Az első ideiglenes kutat 1868-ban építették meg a Flottillen platzon, ez a mai Országház északnyugati szárnya helyén helyezkedett el. Az itteni kút volt a gyűjtőhelye a Duna mentén a Margit híd és a Parlament közötti szakaszon lévő lyukas csövekbe beszivárgó szűrt víznek. Az aknából szivattyúval emelték át a vizet, ahhoz a vezetékhez, ami aztán eljuttatta Kőbányáig. Itt egy újabb csoda épült, mégpedig az ország akkor legnagyobb víztároló medencéje, 22 000 köbméteren. Olaszországból érkeztek hozták a téglaégetés mesterei. Várszegi Csaba az építményt egy templomhoz hasonlította, ugyanis a nagy terület áthidalását boltívek sokaságával oldották meg. A víz temploma ma is áll, és a Fővárosi Vízművek nyílt napjain látogatható. Végül elkészült egy komplett vízmű, amelynek legfőbb elemei a víznyerő hely, a távvezeték és a medence.

Fővárosi Vízművek kőbányai medencéje
Forrás: Duna Múzeum

A Kossuth téri lelőhelyet a Parlament építésekor lebontották, kicsit odébb helyezték, ám az egyre növekvő főváros közmű vízellátását továbbra is meg kellett oldani. 1893-ban elkezdődött a káposztásmegyeri vízmű építése. Wein János, a vízművek első igazgatójának, koncepcióját valósították meg, miszerint ha északról dél felé folyatják le a kitermelt vizet, segít a gravitáció, illetve szorgalmazta a természetes parti szűrést a mesterségessel szemben.

Következő lépésként 1907-re elkészült a Gellért-hegyi medence. A tározó 3 generációval rendelkezik: a legöregebb a Gellért fürdővel szemben épült meg, de már nem használható omladozó állapota miatt. A második generációs a hegy gyomrában helyezkedik el, mert így akarták megóvni a világháborús bombázástól. A harmadik pedig már egy óriási, 80 000 köbméteres, hogy kielégítse a mai főváros igényeit. Ez a hely a Hegyalja úttól felfelé a Sánc és Orom utcával szegélyezett rész, felszíne egy zöld terület. Érdekesség, hogy a medence alakja zongora alakú, ennek köszönhetően tudják benne a vizet úgy áramoltatni, hogy sehol ne álljon meg benne, és ne romoljon a minősége. Az utóbbi két medencét a hegyet átfúró alagút köti össze.
A víztározók azért szükségesek, hogy kiegyenlítsék a város lakóinak ingadozó vízfogyasztását. A víz kitermelése úgy gazdaságos, ha folyamatosan történik, nem tud alkalmazkodni a használók napszak szerint változó igényeihez. E célt szolgálják a víztornyok is, valamint a nyomáskülönbség megteremtéséért is felelnek. A Fővárosi Vízművek 1905-ben már 13 400 házat látott el vízzel.

Káposztásmegyeri vízművek építése
Forrás: Duna Múzeum

Buda egy ideig különböző forrásokból oldotta meg vízigényét, aztán 1881-ben megépült a budaújlaki gépház, amely ma is üzemel. Ennek feladata volt feljuttatni a vizet a hegyekbe. Az ivóvíz ellátásában fontos szerepet játszanak a Dunán átívelő hidak, mert vízvezetékek is áthaladnak rajtuk, a folyó alatt pedig alagutak mennek, amelyek vizet hoznak-visznek. A világháborús pusztítások nagyban megnehezítették a városrészek ellátását. Annak ellenére, hogy a hidakat felrobbantották, nem maradtak hosszabb időre a kerületek víz nélkül.

A növekvő város vízigényét először a Szentendre-szigeten kiépült, majd a Csepeli-szigeten is kialakított kutak segítették, ugyanúgy a parti szűrés módszerét alkalmazták. Az utóbbi üzemben oldott mangán és vas rontott a víz minőségén, melyet a kavicságy nem tudott kiszűrni, ezért itt vízkezelő is épült.

A második világháború után Budapest mérete rohamosan nőtt, mert számos környéki települést hozzácsatoltak, ezeket is el kellett látni vízzel. Az eredeti kis vízműveket leépítették, és bekapcsolták a fővárosi rendszerbe. Ráadásul 1959-től elindult a panelépítkezés, ahol az összkomfortos lakásokban élők még több vizet fogyasztottak, a legtöbbet az öblítéses WC-ékkel. A 70-es években előfordultak olyan telek, amikor az ipari felhasználásban vízkorlátozást kellett alkalmazni. (A történelem során volt már hasonlóra példa: az első világháború alatt a háztulajdonosoknak kötelező volt éjfél és reggel hat között elzárni a vizet.) A vezetékek kiépítése lassan haladt, nem tudták tartani a tempót a megugró fogyasztási igényekkel. A probléma orvoslására találta ki a városi vezetés a felszíni ivóvíz-termelést, amely a Duna vizének közvetlen szivattyúzását, tisztítását jelentette. A módszer nagyon drága, ám másfél-két év alatt elkészülhetett az egész üzem. A víz minősége gyenge volt, nem is szerette a lakosság, viszont így megoldódott a vízhiány problémája a rendszerváltásig. A 90-es években az állam által addig alacsonyan tartott vízárakat meg kellett emelni, és ez radikálisan visszanyomta a lakossági vízfogyasztást, az ipari működés is visszaesett. Mostanra a lehetőségünkre álló vízkapacitás 40 százalékát használjuk fel, így nincs szükség már a felszíni vízkitermelésre sem, mutatta be a jelenlegi helyzetet Várszegi Csaba.

Sokak fejében ott motoszkálhat a kérdés, vajon napjainkban mennyire szennyezett a városi lakosságot 150 éve ellátó Duna vize mikroműanyaggal és egyéb mikroszennyezőkkel, mint gyógyszer-, és talajtrágya-maradványok? A folyó szerencsére még kevés mikroplasztikot tartalmaz, és az is parti szűréssel kiszűrhető válaszolta meg felvetésemet Várszegi Csaba. A második típusú szennyezők kérdése már összetettebb, rendkívül drága tisztító berendezésekkel távolíthatóak el a vízből, erre a beruházásra még csak Svájc szánta rá magát. A vízügyi szakértő a magyar helyzetről is beszámolt: „Mai műszaki álláspont szerint a parti szűrés kiszűri a mikroszennyezőket. Igazi bizonyíték az lenne, ha minden vízmű laboratóriuma rendelkezne olyan műszerrel, ami ki tudná mutatni a gyógyszermaradványokat. De a szennyezőanyag rendkívül kis mérete miatt ez olyan drága eszköz lenne, amit nem tudnak a szolgáltatók beszerezni. Mindenki bízik az Országos Közegészségügyi Intézet rendszeres ellenőrzéseiben, a hatóság még nem mutatott ki ilyen szennyeződéseket.” A fővárosi háztartások csapvize bátran ajánlható tehát mindenkinek, mert kevés olyan ország akad a világon, ahol elmondhatjuk, hogy a fővárosa kiváló minőségű ivóvízzel rendelkezik.

Írta: Ádám Eszter

Több ezer éves szekeret rejtett egy sír

Több ezer éves szekeret rejtett egy sír

A 35-40 éves korában elhunyt férfit szarvasmarháival és szekerével együtt temették el.

Rejtett, ősi alagútrendszert találtak Izraelben

Rejtett, ősi alagútrendszert találtak Izraelben

A felszín alatti folyosókat rejtőzködésre használhatták a Bar Kohba-felkelés idején.

Ezeréves korcsolyát találtak

Ezeréves korcsolyát találtak

A Csehországban feltárt lelet ritka bepillantást nyújt a középkori emberek találékonyságába és mindennapjaiba.

Bronzkincsekkel teli ősi sírokat találtak Kínában

Bronzkincsekkel teli ősi sírokat találtak Kínában

Egy tükör, egy tányér, egy harang és más leletek kerültek elő.

Megtalálták Nagy-Britannia Pompejiét

Megtalálták Nagy-Britannia Pompejiét

A több ezer éves település ritka betekintést nyújt a bronzkori mindennapokba.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket