A jókai malom
Dunaszerdahelytől északnyugati irányba indulva, az 572-es úton, szűk 30 km után érhető el a közel négyezer lelket számláló Jóka község, legismertebb nevezetessége egy malom.
Amennyire tudható, Jókát először 1197-ben említik írásban, Ilka formában. A község elnevezéséről egy ősi monda is árulkodik, mely Jóka internetes oldalán is olvasható. „A falu legősibb mondája IV. Béla korát idézi meg. Állítólag a tatárjárás idején a parasztgúnyában a menekülő királyt itt menekítette át ladikján egy Ilka nevű révész. Az ajándékba kapott pénzen építette a mesés Ilka várat, amelyet később gonosz urával együtt maga alá temette a föld.”
Valaha nagy jelentősége volt a környéken a vadászatnak és érthető módon a halászatnak. A többségében napjainkban is magyar anyalevűek lakta község 1960-ban keletkezett két falu, Jóka és Újhelyjóka összevonásával, és hozzájuk tartozik hat puszta és zátony. A települést a 19. században kétszer is megtizedelte a kolera. Római katolikus, református és evangélikus temploma is van. Található itt továbbá két kisebb kastély. És persze az 1906-os építésű malom, amit ha egyszer megtekint az ideutazó, sosem felejti el. Volt idő, amikor hét malom is volt Jókán, mára ez az egy maradt meg.
Nem sokkal azelőtt, hogy elérnénk a község lakott-beépített területét, egy jobbra tartó letérőt kell keresni, ahonnan az ott kihelyezett tábla szerint 1 kilométerre (a valóságban még plusz pár száz méterrel messzebb) található meg, a környéken több mint húsz kilométeren át kanyargó, festői Kis-Duna partján álló malom. Pár lépésre tőle ingyenesen lehet parkolni.
Eredetileg egyszintes volt, ma van egy második szint és egy további, amelyik igazából csak fél szintnek mondható. Jóka honlapján olvasható, hogy a rossz állapota miatt korábban szétszedett malomnak az 1992 telétől másfél éven át tartó felújítása a Jóka Községi Önkormányzat érdeme. A malomépület külső falán levő fémtábla szerint fenntartója a Nagyszombati Kerületi Önkormányzat. Belül a falakon aprólékos részletességgel olvasható a malom története szlovákul, magyarul és angolul. Ezen túlmenően ki van állítva a malom kézzel írott műszaki leírása. A korábbi évekről több fekete-fehér fénykép tanúskodik, így például az 1974-es, Ján Hanušin készítette fényképen még látható egymás mellett a molnárház és a malom épülete. A belső berendezések, gépek (mindegyiken rajta a megnevezése három nyelven) az aprólékos gondossággal kidolgozott mivoltukban ámulatba ejtenek mindenkit, azokat a fiatalokat meg aztán különösen, akik ma jobbára csak annyit tudnak a lisztekről, hogy azok a boltok polcairól megvásárolhatók. A látogatók kedvéért be is indítják a malomkereket.
Közvetlenül a malom mellett, kifogástalan elrendezésű környezetben, egy szabadtéri múzeum is megtekinthető (a kettő együtt csekély belépő áráért; és néhány euróért különféle emléktárgyak is vásárolhatók). Itt olyan tárgyakat, eszközöket lehet látni, amelyeket valaha a községben használtak a mezőgazdasági munkák során. Példák a kiállítottak közül: eketaliga, méhkas, morzsoló (a mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó Hofher-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Budapest-Kispest gyártmánya), szénahúzó, répavágó, nádvágó, lenprés, szán, szekér, teknő, tiló (kender és len törésére használt eszköz), cséza (4 kerekű lovaskocsi).
El kell mondani, hogy a malom és a szabadtéri múzeum, a legutóbbi felújítási munkák után, 2019 tavasza óta látogatható újra.
Nem mintha a malom és a szabadtéri múzeum kínálta látvány nem nyújtana eleget, de ezek mellett megéri a környéken is sétálgatni. A természeti táj szépsége magával ragadó. Végül pedig, ráadásként, közvetlenül a malom és a szabadtéri skanzen mellett csobbanhatunk is egyet a Kis-Dunában, már persze ha jó időben érkezünk (mi történetesen nyáron jártunk a helyszínen), ha pedig megéhezünk, meleg ételek is várnak az ugyanitt álló étteremben.
Ősi elefántvadászatok nyomaira bukkantak
Úgy tűnik, a neandervölgyiek nagy csoportokban éltek, ha ilyen nagy prédákra is vadásztak.
Széchenyi István csendesen ünnepelte a házasságkötését
A legnagyobb magyar csendben, kevés rokon és barát társaságában fogadott örök hűséget feleségének, 1836. február 4-én.
Kutyáikat is magukkal vitték útjaikra a vikingek
Egy új vizsgálat alapján a skandináv hajósok kutyákat, lovakat és más állatokat is magukkal hozhattak Angliába.
Titkos mesterségek tudója
A könyvnyomtatás feltalálója 1468. február 3-án vitte magával a sírba azt a tudást, amiről ma is csak találgatunk. A titkos mesterségek ura csupán néhány embert engedett be műhelyébe.
Több ezer éves fogadóra bukkantak
A lelőhelyen tálak, ételmaradványok és egy hűtést szolgáló rendszer is előkerült.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
