A jókai malom
Dunaszerdahelytől északnyugati irányba indulva, az 572-es úton, szűk 30 km után érhető el a közel négyezer lelket számláló Jóka község, legismertebb nevezetessége egy malom.
Amennyire tudható, Jókát először 1197-ben említik írásban, Ilka formában. A község elnevezéséről egy ősi monda is árulkodik, mely Jóka internetes oldalán is olvasható. „A falu legősibb mondája IV. Béla korát idézi meg. Állítólag a tatárjárás idején a parasztgúnyában a menekülő királyt itt menekítette át ladikján egy Ilka nevű révész. Az ajándékba kapott pénzen építette a mesés Ilka várat, amelyet később gonosz urával együtt maga alá temette a föld.”
Valaha nagy jelentősége volt a környéken a vadászatnak és érthető módon a halászatnak. A többségében napjainkban is magyar anyalevűek lakta község 1960-ban keletkezett két falu, Jóka és Újhelyjóka összevonásával, és hozzájuk tartozik hat puszta és zátony. A települést a 19. században kétszer is megtizedelte a kolera. Római katolikus, református és evangélikus temploma is van. Található itt továbbá két kisebb kastély. És persze az 1906-os építésű malom, amit ha egyszer megtekint az ideutazó, sosem felejti el. Volt idő, amikor hét malom is volt Jókán, mára ez az egy maradt meg.
Nem sokkal azelőtt, hogy elérnénk a község lakott-beépített területét, egy jobbra tartó letérőt kell keresni, ahonnan az ott kihelyezett tábla szerint 1 kilométerre (a valóságban még plusz pár száz méterrel messzebb) található meg, a környéken több mint húsz kilométeren át kanyargó, festői Kis-Duna partján álló malom. Pár lépésre tőle ingyenesen lehet parkolni.
Közvetlenül a malom mellett, kifogástalan elrendezésű környezetben, egy szabadtéri múzeum is megtekinthető (a kettő együtt csekély belépő áráért; és néhány euróért különféle emléktárgyak is vásárolhatók). Itt olyan tárgyakat, eszközöket lehet látni, amelyeket valaha a községben használtak a mezőgazdasági munkák során. Példák a kiállítottak közül: eketaliga, méhkas, morzsoló (a mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozó Hofher-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Budapest-Kispest gyártmánya), szénahúzó, répavágó, nádvágó, lenprés, szán, szekér, teknő, tiló (kender és len törésére használt eszköz), cséza (4 kerekű lovaskocsi).
El kell mondani, hogy a malom és a szabadtéri múzeum, a legutóbbi felújítási munkák után, 2019 tavasza óta látogatható újra.
Nem mintha a malom és a szabadtéri múzeum kínálta látvány nem nyújtana eleget, de ezek mellett megéri a környéken is sétálgatni. A természeti táj szépsége magával ragadó. Végül pedig, ráadásként, közvetlenül a malom és a szabadtéri skanzen mellett csobbanhatunk is egyet a Kis-Dunában, már persze ha jó időben érkezünk (mi történetesen nyáron jártunk a helyszínen), ha pedig megéhezünk, meleg ételek is várnak az ugyanitt álló étteremben.