Az unitárius egyház megalapítója

Születésének pontos idejét nem ismerjük, valószínűleg 1520 körül Kolozsváron látta meg a napvilágot a szász Franz David Hertel és egy magyar anya gyermekeként. Nevét az akkori humanista szokás szerint apja keresztneve után Franciscus Davidis, a magyar környezetben Dávid Ferenc formában használta. Wittenbergben és az Odera menti Frankfurtban folytatott teológiai és bölcsészeti tanulmányokat, a külföldön töltött évek alatt ismerte meg a reformáció eszméit.
1550-ben hazatért Erdélybe, ahol katolikus pappá szentelték, de nem sokkal később csatlakozott a reformáció evangélikus ágához. Besztercén iskolaigazgató, majd 1552-től Péterfalván lelkész, egy év múlva Kolozsváron ismét iskolamester volt, 1555-ben a város lutheránus főlelkészévé, 1557-ben a tordai országgyűlésen a lutheránus magyarok püspökévé választották. Az erdélyi reformáció egyik vezetőjeként az 1555-ös széki zsinaton hitvitát folytatott a megváltás tanáról a Jézus isteni természetét tagadó Francesco Stancaro itáliai katolikus orvos-teológussal, a zsinati határozatok védelmében írta első latin nyelvű munkáját Dialysis címmel.
Két évvel később e tisztéről lemondott, mert már a kálvini reformáció válaszait tartotta igazabbnak. Amikor 1564-ben a két tanítás hívei közötti békítés szándékával összehívott nagyenyedi zsinaton Erdélyben is bekövetkezett a szakadás, a reformátusok Dávid Ferencet választották meg püspöküknek, és János Zsigmond fejedelem udvari papja lett. A fejedelem udvarában került kapcsolatba az olasz orvos Giorgio Blandratával, a szentháromság-ellenes (antitrinitárius) tanok terjesztőjével, az ő révén ismerkedett meg Szervét Mihály teológiai tanításaival, amelyek egyre nagyobb hatást gyakoroltak rá.
Első unitárius szellemű prédikációját 1566 elején mondta el, bírálva a szentháromságtant, amely szerint Isten lényegében egy, de személyében három: Atya, Fiú és Szentlélek. Ezzel hitviták hosszú sorozata kezdődött, még abban az évben a fejedelem jelenlétében vitázott a debreceni Méliusz Juhász Péter református püspökkel Isten egységének és háromságának kifejezésbeli kérdéséről. A disputák látszólagos megegyezéssel végződtek, a reformátusok elismerték, hogy a szentháromság terminológiája nem szerepel a Szentírásban, az antitrinitáriusok (ahogy Erdélyben nevezték, unitáriusok) pedig megígérték, hogy tartózkodnak a további újításoktól.
A tanok azonban egyre jobban távolodtak egymástól, a hitviták, egyeztetési kísérletek nem jártak sikerrel. A fejedelem 1567-ben nyomdát állított fel Gyulafehérváron, itt jelentek meg Dávid Ferenc művei, köztük a legjelentősebb, az unitárius reformáció hitelveit kifejtő Rövid magyarázat.

A békét akaró János Zsigmond 1568. január 6-13. között országgyűlést hívott össze Tordára, amely a világon először törvénybe foglalta a lelkiismereti és vallásszabadságot, egyenjogúsította a katolikus vallást és az erdélyi reformáció három ágát, az evangélikus, a református és az unitárius vallást, biztosította a gyülekezetek számára a szabad lelkészválasztást. A törvény szerint Erdélyben egyik vallás sem lehetett államvallás, az uralkodói hatalom fölötte állt az egyházinak, de nem volt joga a vallások között bármilyen szempontból különbséget tenni. A Magyar Unitárius Egyház az 1568. évi tordai országgyűlés határozatától kezdődően számítja létét.

Az unitárius vallás és Dávid Ferenc helyzete az őket pártfogoló János Zsigmond 1571-ben bekövetkezett korai halála után megváltozott. Az új fejedelem, Báthory István a katolikus egyház restaurációjára törekedett, a gyulafehérvári nyomdát elvette az unitáriusoktól, új teológiai munkák engedély nélküli kiadását megtiltotta. Az 1572-es országgyűlés megerősítette ugyan a protestáns felekezetek vallásszabadságát, de kimondta a hitújítások tilalmát. A fejedelem Dávidot udvari lelkészi tisztéből elbocsátotta, de kolozsvári vezetőlelkészi állását és püspöki jogkörét megtarthatta.
Dávid Ferenc a szüntelen reformáció híve volt, teológiájának lényegét így foglalta össze: „Vitatkozzanak az emberek valamint akarják; keressék Isten lényegének rejtett voltát, hányják-vessék a személyek sokaságát és forgassák az okosság bölcsességét, de az az örökélet, hogy csak téged egyedül való Istent ismerjenek, és akit elküldöttél, a Jézus Krisztust. Aki ezt hiszi, üdvözül. És ha valaki más evangéliumot prédikálna, vagy ehhez valamit ragasztana, az Isten ítéletét viseli. Amint kezdettől fogva az igazság szeretője voltam, úgy ezután is az akarok lenni, és tehetségem szerint követni az Isten tiszta igéjét. Ha pedig valamiben tévedtem volna, akik Isten igéjéből igazabbat mutatnak, megköszönöm és követni őket nem szégyellem.”

Később Blandrata is elfordult tőle, sőt azt is elérte, hogy az Erdély kormányzását 1576-ban a lengyel királlyá választott öccsétől átvevő Báthory Kristóf perebe fogja Dávid Ferencet, akit az országgyűlés 1579 júniusában tiltott vallásújítás miatt elítélt. A már súlyosan beteg püspök Déva várának börtönében halt meg néhány hónappal később, 1579. november 15-én.

Dávid Ferenc élete során különböző irányzatokhoz tartozott, ami jól mutatja a magyarországi reformáció 16. századi képlékeny állapotát. Ma emléktáblája látható Déván és Budapesten, egész alakos szobrát 2019-ben avatták fel a kolozsvári unitárius templom mellett. A templom bal oldali kiskapujának fülkéjében található a híres Dávid Ferenc-kő: a hagyomány szerint a hitújító 1568 márciusában a fejedelmet és annak több főemberét is az új vallásnak megnyerő hitvitáról hazatérőben a piacon e kövön állva olyan buzdító prédikációt tartott, hogy szinte az egész város unitárius hitre tért, Dávid Ferencet pedig az emberek vállukon vitték be a főtemplomba.
Az egyetlen magyar alapítású felekezet központi szerepet játszik Jókai Mór: Egy az Isten című regényében. A nagy zeneszerző, Bartók Béla is az unitárius vallás követője volt.