I. Erzsébet királynő fordíthatta Tacitus Annales-ét angolra

A fordítás kéziratát a Kelet Angliai Egyetem kutatója, John-Mark Philo elemezte, és az állítását számos indokkal támasztotta alá, az elemzését a The Review of English Studies szakfolyóiratban tette közzé.

A hatalmas gyűjteménnyel rendelkező a Lamberth Palace Könyvtár az anglikán egyház levéltára is egyúttal, s itt található Erzsébet korának legnagyobb állami iratgyűjteménye. E kéziratot Erzsébet udvarától Thomas Tenison canterburyi érsek a 17. században szerezte meg a könyvtár számára, számtalan más értékes irat társaságában.

A 17 fóliánst kitöltő kézirat elegáns, dőlt betűkkel készült, olyan kézírással, amely Erzsébettől származó iratok és más fordítások alapján azonosítható, egyes betűinek jellemző írásmódja szerint. A kéziratot betűről betűre számtalan más, biztosan Erzsébettől származó írással hasonlította össze a szerző, és a feltárt azonosságok alapján meggyőződött róla, hogy egyazon kéz alkotásai. A kéziratban utólagos javítások is szerepelnek, ezek pedig Erzsébet időskori kézírásával azonosak.

A papír alapanyagában lévő vízjel ágaskodó oroszlán a királyi címerből ismert figura, G.B. rövidítés,  illetve egy számszeríj, ez a papír a királynő udvarának titkárságán igen népszerű volt az 1590-es években. Ugyanezen vízjelekkel ellátott papírtípust használt Erzsébet a személyes levelezésében, és egy másik fordításában is.

Hasonlóképp árulkodónak vélte a kutató azt a stílust is, amely e munkát jellemzi, jól illeszkedik Erzsébet egyéb fordításainak sorába, és jelentősen eltér más, szintén korabeli Tacitus-fordításoktól. Erzsébetn szigorúan ragaszkodott az eredeti latin mondattan szabályaihoz, szembeállítva ezt az angol közérthetőséggel, s megtartotta Tacitus eredeti tömörségét is. (A latin mű ugyanezen időszakban, 1598-ban készült másik fordítása, Richard Greenway munkája ezzel szemben a közérthetőségre törekedett, s ennek oltárán feláldozta Tacitus mesterien tömör stílusát.)

John Clapham Erzsébet uralkodásáról írt művében (1603.) lejegyezte Erzsébetről: „Örömét lelte a történelmi írások olvasásában, s Tacitus Annalesének egy részét önmaga szórakoztatására átültette angolra. Fordított még Boethiust és Plutarkhoszt is, számos más mű mellett.”
Míg a többi fordítása jórészt megvan és azonosított, az itt említett Tacitus hiányzott, egészen mostanáig. Mintegy száz éve ez az első olyan azonosított irat, amely Erzsébettől származik.