Világörökség a világűrből

Elsőként a 3-6. században készültek azok a hagyományteremtő, kofun nevet viselő halomsírok, amelyek egy csoportja Oszaka közelében található meg. A sírok számos alakot ölthetnek, e területen a különös, vizes árkokkal körbevett kulcslyukhoz hasonlók a jellemzőek, ezek a legmagasabb rangú holtakat rejtik. A legnagyobb, a Daiszen Kofun nagy valószínűséggel a 4. századi Nintoku császár maradványait őrzi, amely 486 m hosszú (több mint kétszer akkora, mint a Kheopsz-piramis oldalhossza), 307 m széles, és 36 m magas. Az ehhez hasonló, nagyobb méretű halomsírokat hosszú éveken keresztül építették, a Daiszen Kofun esetében úgy vélik, 2000 ember folyamatos, 16 évi munkájára volt szükség. A síremlékek együttesen Mozu-Furuicsi sírok néven váltak a Világörökség részévé, összesen 49 hasonló sír van az Oszaka melletti Szakai városában, a Furuicsi csoport 123 sírja Oszaka agglomerációjának két másik, pár kilométerre lévő kisvárosához tartozik.

Japán teljes területén kb. 160 ezer hasonló felépítésű 3-6. századi halomsír található, ezek közt kagyló, kör, négyzet és kulcslyuk alakú egyaránt előfordul. Az építményeket föld és kövek felhalmozásával készítették el, s jelen formájukban a felszínről csupán egy erdős dombnak tűnnek.

Meglehetősen keveset lehet tudni e sírokról, amelyeket mára teljesen benőtt a növényzet, a régészeti kutatásukat pedig a japán uralkodóházi törvény tiltja, így az is csak találgatás és szájhagyomány alapján fennmaradt információ, hogy mely sír kinek a maradványait őrzi. A törvényi védelmen túl szent helynek is minősülnek, s a kofun határát jelző kapun túlra senki sem léphet. Egyetlen alkalom során nyerhettek bepillantást Nintoku császár kofunjába, amikor 1872-ben egy hatalmas tájfun dúlt a városban, ekkor hivatalnokok mehettek a sírhoz ellenőrizni, milyen károk keletkeztek a vihar miatt. Ekkor derült ki csupán, hogy az uralkodóval rengeteg értékes holmit, páncélokat, sisakokat, használati- és dísztárgyakat, pl. sok ezer kerámia állatfigurát, távoli országokból származó tárgyakat is elhantoltak. A sírok védettségének köszönhetően gazdag növény- és állatvilág alakult ki a területükön.

A kofun igen kifinomult temetkezési szokásokról árulkodik, de emellett a társadalmi hierarchiáról is sokat elmesél. A sík területek, ahol e sírokat megépíthették, ritka és igen értékes, növénytermesztésre alkalmas területek voltak, így ezeket más célra felhasználni igencsak luxusnak, a leggazdagabbak kiváltságának számított a hegyek szabdalta szigetországban.

A NASA Terra műholdjának ASTER nevű hősugárzást és visszaverődést mérő műszere a hamisszínes felvételt még 2017. októberében készítette el, a zöld, vörös, infravörös összetevőket jelző színezése pedig arról árulkodik, mi borítja a felszínt egy-egy ponton. A vízfelület fekete, a növényzet zöld, a városi területek szürke színben jelennek meg a képen.