Elfeledett ostorok készítője
Békés megyében készülnek a jellegzetesen helyi, kis-sárréti karikás ostorok. Békéscsaba felé veszem az irányt, hogy Szőke Pétertől többet tudjak meg ezekről az ostorokról.
„Jó pár évvel ezelőtt egyik ismerősöm kezdett el készíteni kis-sárréti ostorokat, de azt vettem észre, hogy nem úgy teszi ezt, ahogyan anno szokás volt, egyszerűen csak elnevezte kis-sárrétinek azokat az ostorokat, amikre sok pillangót tett, de másban nem hasonlítottak a régiekre. Egy ennél pontosabb meghatározás szerint a kis-sárréti ostor nyele 43-45 cm hosszúságú, általában szilvafa. A nyél alsó részén egy szilva nagyságú kerekded vagy 6 lapú gomb található, melynek végére csont vagy réz gombot tettek. Az emberekből, állatokból és használati eszközökből álló mintacsoportokat szarugyűrűk vagy apró rézszegek választják el egymástól. A berakások szaru, néha kaucsuk. A nyél fogó része és a pillangók közötti rész is kiveréssel díszített. A pillangók körömnyi méretűek, általában 6-8 sorban vannak pikkely-szerűen felkötözve a nyél felső és középső részére, amiket az akkori divat szerint sokszor fehér színű ringlivel díszítettek. Jellemzőjük a szív vagy bőgő formájú nagysallang ami túlnyúlik a nyél fogórészén, hosszuk általában 25-30 cm. A figurák közötti részeket apró rézszegből virágforma ábrázolások töltik ki. Az ostor bőr része 230-250 cm hosszúságú, a fonása 2 araszt vastagodó és 4 araszt vékonyodó kígyóderekú, általában kockafonás, amit 4-6-8-10-12 szálból fonnak.
No, ezek után kezdtem keresgélni a karikás ostorok története után” – avat be sorsfordítójába Szőke Péter, aki maga is ostorokat készít, ám annak idején Deák Sándor-féle ostornak hívta az ilyen jellegű munkadarabokat, mígnem ráakadt egy 1935-ös leírásra, amit egy békéscsabai evangélikus lelkész, Linder László az 1920-30-as években végzett kutatásai alapján írt. Ebben dobozi cifra ostorként említi ugyanezt, ám művében rajzolódott ki egy kép, miszerint 1928-ban a Zsadány-Nagygyanté között elterülő Orosi pusztán 12 pásztorember Deák Sándor hatására alkotott egymáshoz nagyon hasonló ostorokat, miközben együtt őrizték a rájuk bízott jószágot. Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta szigetszerűen kialakult kis kézműves közösség jött ezzel létre: Zsadány, Okány, Vésztő, Sarkadkeresztúr és a Kis-Sárrét alsó részével vált teljessé e térség, ahol, mint Péter fogalmaz: „a pásztorművészet egy gyöngyszemét alkották meg”.
Bár innen messzebb esik a Hortobágy, mégis az ottani karikás ostorok ismertsége miatt azok jelentik az összehasonlítás alapját. Nehogy azt gondoljuk, a Hortobágy csak és kizárólag a Debrecen közelében fekvő település körül terül el, mert egészen Nádudvarig, Püspökladányig nyúlik el, ahol Ágota-pusztával fejeződik be (itt Törő Gábor volt a leghíresebb számadó); Hajdúszoboszlón (Angyalházán) át északra Balmazújváros, Tiszacsege irányában folytatódik és ér véget Debrecennél a terület.
A szakmai ismertető után, Szőke Péter saját történetébe kezd: „Eleinte a lovas íjászat érdekelt, ám idestova 21 esztendeje, még 1998-ban feleségemmel elmentünk a Hortobágyra, hogy ott hátha meg tudnánk javíttatni a régi, szétbomlott ostoromat. Hiába kerestem, nem találtam ostorkészítő mestert a vásárban, mígnem egy helyi azt javasolta, menjünk el édesapjához, Szabó Gáborhoz.”
Mikor odaértek, a mester a lehető legtermészetesebb módon bólintott rá, hogy elvállalja a javítást. Mivel másnapra mehettek a megjavított ostorért, Péter felvetette neki, hogy akár tanulónak is beállna a műhelyébe. „Egy év telt el, hogy rászánjam magam, addig beszereztem a hozzávalókat: vékony kecskebőrt a hortobágyi vásárból, varrószíjat a békéscsabai bőrös boltból, és így tovább” – folytatja az ostorkészítő, aki szinte ledöbbent, milyen egyszerű e tevékenység, amikor először figyelte meg a műhelymunkát, de azért hozzáteszi: „Itt jön képbe az, hogy végtelenül egyszerű emberek voltak a pusztai népek, hiszen, ha megtanuljuk azt a pár fonási technikát, amit alkalmaztak, lényegében képesek vagyunk ostort készíteni, de az igazán jó és használható ostor elkészítése, hogy az valóban jó járású legyen sok év tapasztalatot igényel.”
Az akkor ifjú mester hazatérve rögvest nekilátott ostort fonni, hogy rögzüljenek a Hajdúságban tanultak. Egészen 2007-ig gyakorolt: többször ajándékba adta az elkészült csattogtatókat, és Gábor bácsihoz is sűrűn ellátogatott, hogy tovább tudja fejleszteni addigi tudását. Lényegében tíz év alatt sajátította el teljesen ezt a nem mindennapi szakmát. Ugyanebben az évben ismeretterjesztő, hiánypótló céllal honlapot indított, valamint elkezdte zsűriztetni munkáit, aztán 2016-ban megpályázta a Népi Iparművész címet, amit meg is kapott. „Minimum három év kell ahhoz, hogy valakiből Népi Iparművész legyen. Ezalatt 35 tárgyat kell zsűriztetni úgy, hogy abból legkevesebb 5 darab Mester Remek – régebbi lenevezéssel ‘A‘ minősítés – szintet érjen el. Szerencsére eddig még egyetlen egy tárgyamat sem ítélték zsűrizésre alkalmatlannak és javarészt mind a legmagasabb eredményt érte el” – mondja Szőke Péter.
Kizárólag természetes anyagot, csontot, szarut, rezet használ – mindent, amit pásztor eleink is az 1920-as években. „A nyél berakásának (kiverésének) technikájára a magam erejéből próbáltam rájönni: ki kell vágni a figurát, aminek helyét úgy kell kivésni a fából, hogy azt oda bepattintva ne essen ki a helyéről. Ez nagy pontosságot és odafigyelést igényel, de mára annyira beletanultam, hogy a táncoló embertől a kutyán, szürkemarhán át egészen a címerig szinte mindent bele tudok rakni – vázolja a készítő.
No, de milyen motívumok jellemzik az itteni ostorokat?
„Míg a hortobágyi ostorokon csak a fogó részt díszítik, addig a Kis-Sárréten az ostor fogó részén túl a pillangók közötti szakaszt is berakások díszítik. A Kis-sárréti ostornyél fején, illetve a nyél közepén kialakítottak két, pillangókkal, azaz bőrsallangocskával feldíszített részt, amik pikkelyszerűen fedik az ostornyelet – ebből 152-160 darabot is felkötöttek, míg a Hortobágyon maximum 48-at.
Szemben a hortobágyi ostornyelek aljának díszítetlenségével, a mieink alsó részén szilva nagyságú, szívekkel, tulipánokkal ékesített gomb kap helyet, amit még ráadásul tovább díszítettek egy kisebb csonttal, vagy rézheggyel” – magyarázza Szőke Péter, majd hozzáteszi: „A turizmus kicsit megváltoztatta a hortobágyi ostorkészítést, mert manapság a ló, házikó, kilenclyukú híd, gémeskút, csikós/gulyáskunyhó került az ostorokra – azok az elemek, amiket a látogatók észre vehettek – ezzel is növelve a termék eladhatóságát. Errefelé még mindig autentikus mintákkal találkozni: kutyával, macskával, tyúkkal (és azokat etető asszonnyal), de traktoros, repülőgép, rézmozsár, zsebóra szintén felbukkan a dekorációk sorában és gyakoriak a címerábrázolások.”
Elfeledett ostorok készítője
Érintőlegesen már szóba került a készítés, így most fény derül a teljes folyamatra. Jó előre meg kell terveznie milyen és mennyi figurát fog használni, hogy ne rendszertelen, sokkal inkább esztétikus eredmény születhessen: nem másolja, inkább a régi rendszeren alapulva saját elképzelését valósítja meg Szőke Péter a díszítésben. Alulra tulipánok, évszám, szív, monogram kerül, amiket pusztai képek, hangszerek, használati tárgyak ábrázolásai követnek. Először kivágja a figurákat, majd belerakja a formájuknak megfelelően kivésett szilva-, cseresznye-, ritkábban vadkörtefából való ostornyélbe, ahol szegeléssel rögzíti őket – nehogy kipottyanjanak. Nagyságrendileg másfél, két hónap alatt készül el egyetlen ostornyéllel. „Innentől már, mondhatom, felpörögnek az események, mert a bőrpillangók felkötözése kivágással együtt 2-3 napot vesz igénybe. Utána a fonás következik, mikor ki kell találni, hány ágból fon az ember: a Kis-Sárrétre a kockafonás volt jellemző. Ez úgy néz ki, hogy egyesével van jobbra-balra szedve a 12 szál. Szemben a hortobágyi ostorral, ahol kettesével vannak szedve a szálak: ott egy szálat kettő takar, míg ennél egyet egy szál fed” – tudom meg a kézművestől, aki általában timsós bőrrel dolgozik, hiszen nagyon sprőddé válik a nyers bőr.
Nem csupán az eltelt majd’ 100 esztendő okán, hanem azért is kihívás eme ostortípus kutatása, mert a hajdanvolt pásztorok szétszéledtek: Szekeres János Szolnok megyébe, Gál Bálint és Vári János Kelebiára, Deák Antal pedig Somogyba került. Szőke Péter annak nagyon örül, hogy sikerült felvennie a kapcsolatot Gál Bálint unokájával és elhozta nagyapja egyik, 1930-ban készített ostorát, amit feltehetőleg Orosi-pusztán készített. Folyamatosan kerülnek elő ilyen ostorok, most is éppen arra vár egy tulajdonos, hogy a nála lévő két karikást lefényképezzük.
„Annyi szerencsénk mindezek mellett még van, hogy a Hungarikum Főosztály pályázatán támogatásban részesült az egyesületünk, így könyvet és filmet tudunk készíteni az itteni ostorokról. Erre azért van szükség, mert 1935 óta – mikor is Madarassy László, a budapesti Néprajzi Múzeum akkori igazgatója írt Deák Sándorról a Művészkedő magyar pásztorok című könyvében, és Linder László megírja a Doboz és környékének pásztorművészete című írását – ezekről az eszközökről és készítőikről semmilyen tanulmány, tudományos publikáció nem látott napvilágot. Dr. S. Kovács Ilona bár említést tesz a Kis-Sárrét pásztorművészetéről 1987-ben a Népművészeti örökségünk, A tárgyi néprajz Békés megyei emlékeiből című könyvben, ám ezt nem fejti ki olyan részletességgel mint elődei. Ha a néprajzkutatók nem jártak a pásztorok között, ma sötétben tapogatóznánk e téma részleteivel, történeti alapjaival kapcsolatban.
Törekvéseik sikereként eddig három települési értéktár vette már fel a kis-sárréti ostort, jelenleg a Vésztői Települési Értéktár és a Békés Megyei Értéktár visszajelzésére várnak. Azt pedig, hogy milyen értéket képviselt akkoriban egy ilyen ostor, jól mutatja, hogy például sosem tették földre, folyton tisztogatták a pásztoremberek – még utazásaik alkalmával is folyvást vállukon pihent az ostor. De nem csak a puszta emberének, az elöljáróságnak is jutott belőle, Deák Sándor például nagyméltóságos Rakovszky Iván belügyminisztert ajándékozta meg; Köteles Ferenc egy cifra nyelű karikása és furkós botja Bóka Iván tábornagynak a birtokában van, Köteles Lajos díszes ostora a Partiumbeli Félix-fürdő igazgatójához került, amiért cserébe egy hétig a fürdő vendégszeretetét élvezhette. Mégis leginkább nem uraknak, hanem maguknak készítették. Az ostorkészítők egy személyben voltak tervezők, kivitelezők, és a közönség is.
„Annak hatására, hogy ezzel kezdtem foglalkozni, már többen is követik példámat – lelkesedik Szőke Péter ostorkészítő Népi Iparművész, majd jövőbeni terveivel zárja gondolatait: Nagyon szeretném, ha nem csak helyi, hanem a megyei értéktárba is bekerülne a kis-sárréti ostor és minél többet lehetne fellelni belőle, hogy a készülő kiadványunk minél teljesebb legyen. Noha ez nagyon nehéz munka, de már-már küldetésünkké vált. Akárcsak az, hogy a helyi hagyományőrzőknek ne hortobágyi, hanem helyi ostor legyen a kezükben. Nekünk is van karikásunk, nem is akármilyen!”
Korai emberi ősök tudatos temetkezési szokásai
Úgy tűnik, egy ősi rokonunk már 100 ezer évvel a Homo sapiens előtt létrehozhatott sírokat.
A tengerfenéken állítanak helyre egy római mozaikot
A római kori mozaik Baia részben elsüllyedt, romvárosához tartozik.
Különleges sziklarajzokat találtak Ausztráliában
Az ausztrál őslakosok által létrehozott ábrák a kultúrák közötti kapcsolatokról árulkodnak.
Pán görög isten szobrára bukkantak Isztambulban
A kutatók úgy vélik, hogy a 20 centiméter magas figura a római korból származik.
Az Év Múzeuma – 2023
Az Év Múzeuma díjat a Pulszky Társaság 1996-ban alapította, célja az elmúlt évben jelentős eredményeket felmutató muzeális intézmények díjazása.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
