Három különleges látnivaló a Cote d’Azur mentén
A francia Riviéra neve hallatán a legtöbb embernek a kék-fehér csíkos napernyők, a hosszú homokos partok, a színes házak és az azúrkék vízen suhanó jachtok és vitorlások képei jutnak az eszébe.
A fent említettek valóban elengedhetetlen elemei a Cote d’Azur és mediterrán életérzésnek a festői szépségű hegyek és Földközi-tenger ölelésében. Ám ha a látogató többre kíváncsi, mint a tengerpart adta örömök, érdemes egy kényelmes lábbelit húzni és elindulni a környék felfedezésére Nizzából. A klasszikus látnivalók mellé most három olyan különleges helyet hoztam, amiről az útikönyvek viszonylag keveset írnak, ám a Cote d’Azuron járva kár lenne kihagyni ezeket.
Egzotikus hangulat a szikla tetején: Èze botanikus kertje
A hely megközelítésére több lehetőség is nyílik. Ha Nietzsche nyomdokaiba szeretnénk lépni, akkor a vasútállomás felől, gyalogosan érdemes nekivágni a hegy megmászásának. A 19. század végén itt élt híres német filozófus, az elbeszélések szerint, minden nap végigjárta a 1,2 kilométeres túraútvonalat és a tűző napon átélt hallucinációi ihlették az Im-ígyen szóla Zarathustra művét. Ha a kényelem hívei vagyunk, akkor pedig a 82-es és s 100-as buszt érdemes választani, amely közvetlenül a középkori kisváros bejáratánál tesz le minket.
Èze botanikus kertjét egy 12. századi, védelmi funkcióit is betöltő erődre építették, amelynek falain belül egykor egy falu működött. Bár a település nagy részét 1706-ban lerombolták, középkori hangulata a mai napig megmaradt. A boltíves kapun belépve a látogatót azonnal magával ragadja a hely szelleme, a hangulatos kézműves üzletek a régi házak aljában, a barokk Notre Dame de l’Assomption templom, majd a hely ékessége, a hegy tetejére épített botanikus kert. Az 1950-ben megnyílt park Jean Gastaud keze munkáját dicséri. Dél-Amerikából hozatott ide növényeket, egzotikus hatást kölcsönözve a helynek, amelyet a különleges női szobrok, vízesések és teraszok csak még jobban tetéznek. A botanikus kertből tiszta időben csodálatos kilátás nyílik nyugatra Cap Ferratra és a Villefranche-öbölre, míg a keleti panorámát Èze terrakottás háztetői és a híres Pont du Diable viadukt uralják.
A vasálarcos börtöne: Île Sainte Marguerite szigete
Cannes neve immár több évtizede egybeforrt a filmfesztivál nevével, ahol minden évben a filmes szakma apraja-nagyja vonul fel. A hangulatos kikötőn, óvároson és mozivásznakon túl azonban érdemes kitekintést tenni a cannes-i öböllel szemközti Lérins-szigetek felé, amely Cannes-ból fél órás hajóúttal közelíthető meg. A kisebbik sziget, a Saint-Honorat egy 5. századi ciszterci apátságnak ad helyet, míg Sainte Marguerite a vasálarcos börtönéül szolgált. A vasálarcos néven elhíresült történelmi személy kilétét a mai napig homály fedi. Egyes teóriák szerint XIV. Lajos, a napkirály ikertestvére volt és a trónutódlás miatt zárták el a külvilágtól. Más elképzelések szerint pedig egy közönséges tolvaj volt, aki meglopta a királyt és a királynőt, ezért zárták a Fort Royal királyi erőd falai közé 10 évre.
Bár a Forty Royal erőd csak 1627 óta létezik, falai között járva egészen a római korig utazhatunk vissza. A sziget Lero néven már a római korban is lakott volt. Erről régészeti leletek mellett hajóroncsokból kiemelt agyagedények és vázák is tanúskodnak, amelyek a börtön melletti kiállítótermekben kaptak helyet. Érdemes a múzeumon kívül egy nagy sétát tenni a 3 km hosszú szigeten. Az Île Sainte Marguerite ugyanis azon túl, hogy a helyiek közkedvelt üdülőhelye a nyári hónapokban, eukaliptuszfáival és tanösvényeivel a természetjárók számára igazán különleges élményt nyújt.
A tenger temploma: a monacói Oceanográfiai Múzeum
A Monacói Hercegség neve hallatán a legtöbb embernek a kaszinók és luxusjachtok világa, Grace Kelly vagy a Formula 1-es verseny jut eszébe. A világ második legkisebb államának látnivalói azonban korántsem szűkíthetők le a fenti hármasra, koronájának ékkövét ugyanis a Földközi-tenger partján álló Oceanográfiai Múzeum adja. Az 1910-ben emelt épület alapítója nem más, mint I. Albert uralkodó volt, akit hajós hercegnek is neveztek. Fiatal korától kezdve szenvedélyes érdeklődést mutatott a tengerek élővilágának kutatása iránt, számos norvégiai és északi sarkköri expedíción is részt vett.
Az Oceanográfiai Múzeum sokkal több, mint látványos tengeri akváriumok tárháza, amelyek egyébként különleges helyen, valóban a tenger szintjén foglalnak helyet az épületen belül. A múzeum egy olyan kutatónak is emléket állít, aki szinte egész életét munkájának szentelte, és egy olyan különleges tengeri gyűjteményt hozott létre és tárt a nagyközönség elé, amelyet addig csak a kutatóbúvárok láthattak. A legendás Jacques-Yves Cousteau az intézményt is vezette 1957-1988-ig. Helyet kaptak a múzeumban Cousteau kapitány mélytengeri merülőgömbjei is. A kiállított tárgyakat szemlélve láthatjuk, hogy a gyűjteményt létrehozó alapítónak felbecsülhetetlen szerepe volt az óceánok világának megismerésében. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az épület 100 éve sziklaszilárdan áll a meredek part mentén templomként, és tárt kapukkal várja a tenger szerelmeseit.
Írta: Szombati Orsolya – Traveladdict.hu blogger