National Geographic Magyarország

1981-ben Mexikóvárosban egy építkezés során került elő a közel két kilós aranyrúd, amelynek eredete mindmáig rejtély volt.

Hernán Cortés 500 évvel ezelőtt, 1520 júniusában az akkori azték főváros, a mai Mexikóváros elődje, Tenochtitlán uralmáért küzdött az őslakosság ellen, s rosszul állt a szénája: miután a nemességet és a papságot lemészárolták a spanyolok, az őslakosok éktelen haragra gerjedtek, ám nem engedték ki a hódítókat a fővárosból. Cortés és emberei, élelmük és más készleteik híján, kénytelenek voltak kitörni a tó közepén elhelyezkedő városból, amelyről pontonhidak és keskeny töltésutak vezettek a szárazföldre. Azonban Cortés minden mozdítható kincset, amelyet ő és serege rabolt, próbált magával vinni, és az éjszaka, szakadó esőben zajló harcok során számtalan spanyol, arannyal megpakoltan zuhant bele a fővárost övező tó (azóta kiszárított) vizébe a városból kivezető egyik pontonhídról.

A Noche Triste, „szomorú éjszaka” nevet kapott harci esemény során több ezren vesztették életüket, miközben Cortés ideiglenesen visszavonult az azték fővárosból. Tenochtitlán a következő évben, 1521-ben került a spanyolok kezére, 2020-ban a nevezetes, spanyolok (ideiglenes) kiűzésével végződő Noche Triste csata 500. évfordulója alkalmából számos történelmi, régészeti munka és megemlékezés zajlik, ennek része a most ismertetett vizsgálat is.

Mexikóváros szívében 1981-ben egy építmény alapját kiásó földmunkagép fordította ki a rejtélyes kincset, 4,8 méteres mélységben. Senkinek sem volt bizonyítéka a kincs eredetéről, nemrégiben azonban új méréseket végeztek el a kérdéses aranyrúdon.

A mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) régésze, Leonardo López Luján ismertette a Mexikói Független Nemzeti Egyetem (UNAM) laborjában végzett elemzés eredményét. A labor számos, hazai és külföldi múzeumban őrzött, mexikói eredetű aranykincs elemzését végezte már el, azok pontos összetételét egyes korokhoz és helyszínekhez tudják kötni. Az egyetem egy hordozható, röntgenfluoreszcencia módszerét használó berendezéssel ellenőrizte a kérdéses aranyrúd összetételét is. A rúd számos pontján elvégzett mérések egyöntetűen 76,2 százalék arany, 20,8 százalék ezüst, és 3 százalék réz jelenlétét mutatták ki, vagyis az aranyrúd egy homogén egészet alkot. Ez az összetétel megegyezett azzal, amit Tenochtitlán főtemplomának kincseiből ismernek. Az aranyrúd 1519-1520 körül készült, és nagy valószínűséggel a főtemplomban, Tlaltecuhtli istennőnek készült ajándékok közül való lehet, illeszkedik ugyanis azok sorába.

Bizonyára nem véletlen egybeesés, hogy a helyszín Cortés és katonái egykori menekülési útvonala is volt, amelyről a történelmi feljegyzések megemlékeznek. A feljegyzések arról is beszámolnak, hogy a Noche Triste után az aztékok a tó sekély vizét átkutatták az oda beesett, tőlük elrabolt kincseket keresve. A Firenzei Kódexben szerepel egy illusztráció is, amelyen egy kardot tartó figura másik kezében a most vizsgált aranyrúdhoz rendkívül hasonló tárgyat tart, amelynek arany voltát a leírás is megerősíti.

Az aranyrúd készítésének ideje 1519 november és 1520 június közötti, ebben az időszakban II. Moctezuma (régebbi, közismert, de téves írásmóddal Montezuma) azték uralkodó Cortés foglyaként bábkirály volt. Az uralkodó aranyművesei spanyol felügyelet alatt készítették az aranyrudat, Azcapotzalcoban (ez ma Mexikóváros egyik kerülete, ám akkoriban a fővárost óvó tó partján, egy hegyoldalban lévő település volt), 950 fokosra hevítve az aranyat. Az arany vagy Moctezuma őseinek hagyatéka volt, vagy hadizsákmány útján került a fővárosba, esetleg az uralkodói „hadipénztár” tartalékai közt volt egykoron.

Akárhogy is van, a jelenleg a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet múzeumában kiállított aranyrúd a mexikói történelem egy igen fontos időpontjáról tanúskodik, és a vizsgálatoknak köszönhetően ezt ma meg is ismerhettük.

#cortés #Mexikó #spanyol hódítás