Mi történt az őslakos kultúra emlékeivel az ausztrál tűzvész során?

Ausztrália közel 60 ezer éve lakott, a mostani tűzvész olyan területeken pusztított, ahol 20 ezer éves emberi emlékek voltak. Habár a bozóttüzek részei a kontinens életének, a mostani pusztítás nem a természetes, rendszeresen zajló kis tüzeket jelentette, helyettük hatalmas mennyiségű felhalmozódott éghető anyagot nagy hőmérsékleten és nagy intenzitással faltak fel a lángok.

Mind az őslakosok maguk, mind a régészek aggódnak, hogy a tűz olyan emlékeket semmisített meg, amelyek az őslakos népek múltját, vándorlásaikat segítenek megérteni, s hatalmas kulturális jelentőséggel bírnak, számolt be a Nature híroldala. A lángok martalékává vált területek egy része olyan nemzeti parkokban volt, ahol számtalan őslakos emléket őriztek, ezek egy részét hivatalosan még nem is katalogizálták, mondta el Tiina Manne, a Queenslandi Egyetem régésze, az Ausztrál Régészek Szövetségének elnöke. E helyszínekből lehet kideríteni, hogyan éltek, merre vándoroltak az őslakosok évezredekkel ezelőtt, hogyan változtak a különféle művészeti alkotások, a sziklarajzok, vagy a kenuk, fakéreg-pajzsok és használati tárgyak az idők során.

Manne elmondása szerint több ezer olyan régészeti szempontból fontos helyszínt érinthettek a tüzek, ahol az őslakos kultúra múltjára valamiféle példát találunk – ilyenek a kérgüktől megfosztott egykori fák, vagy akár sziklarajzokat, kőeszközöket tartalmazó helyszínek, néhol több tízezer éves őrlőkövek is voltak.

Egy régvolt heges fa a Fitzroy Gardens területén, holtában is megőrizték.

Forrás: Wikipedia

Egyelőre sok helyszínre lehetetlen eljutni, sem a régészek, sem az őslakos földtulajdonosok nem járhatnak be a tűzvész során útra dőlt fáktól a területeikre, így a kárfelmérésre még nem kerülhetett sor. „Nem az a kérdés, hogy nagy jelentőségű lelőhelyeket érintett-e a tűzvész, hanem az, hogy mekkora kár keletkezett” – magyarázza Georgia Roberts, aki az Ausztrál Régészek Szövetségének titkára, s független régészként dolgozik.

Glenda Chalker, aki Új-Dél-Wales Dharawal megyében az őslakos közösség vezetője, úgy véli, csak e kis területen sok ezer helyszínt érintettek a tüzek. E terület hatalmas, sűrű erdősége rejti azt a víztározót is, amelyből Sydney ivóvízellátását biztosítják, s egy 2019-ben itt elvégzett felmérés során 400 olyan, korábban ismeretlen, régészeti jelentőségű helyszínre bukkantak, melyet az elmúlt hetekben a tűzvész is érintett. „Aggódunk e helyszínek sorsáért, de egyelőre nincs lehetőség rá, hogy bejussunk a területre” – tette hozzá Chalker.

Graham Moore, a gurrungutti yuin őslakos nép egyik vezetője mind a tűzvész, mind az oltási munkák során megsérült emlékhelyek sorsáért aggódik. Az őslakosok bizonyos fák kérgét kenukészítéshez és más tárgyak előállításához faragták és választották le, másutt csak „lábtámaszt” vágtak a fák törzsébe, hogy fel tudjanak rájuk mászni. A heges fák még évtizedekig élnek, így a szabályos alakú hegek az egyik legkönnyebben felismerhető őslakos kulturális-régészeti emléket jelentik. A tűzben ezen öreg fák sokasága semmisülhetett meg, és mivel a fákból kivágott kéregből készült tárgyak nem maradtak fenn sokáig, maguk a fák hordozzák az egykori tevékenység egyetlen régészeti bizonyítékát.

A régészek a sziklarajzok és vésetek kormos szennyeződése miatt is aggódnak. 2003-ban Victoria államban egy nagy bozóttűz után a koromkár volt a leggyakoribb az ottani lelőhelyeken, amelyeket maga a tűz ugyan megkímélt – meséli Alice Gorman, a Flinders Egyetem régésze. A tűztől vagy a belőle sugárzó hőtől nagyobb lelőhelyek, mint a kőfejtők is megsérülhettek. Chalker elmondta, hogy sok esetben a kármentesítést végzők további károkat okoznak a lelőhelyeken, mivel helyismeret hiányában nem veszik észre magát a lelőhelyet sem. Tud olyan helyszínekről, ahol a megégett fákat, amelyeket korábban az őslakosok faragásai miatt regisztráltak, a tűzvész után egyszerűen kidöntöttek, mivel veszélyesnek ítélték meg őket.

Amellett, hogy a tűz hatalmas pusztítást végzett, sok helyen felnyitotta a sűrű, zárt növényzetet, és így eddig nem elérhető helyszíneket is be lehet majd járni, s újabb, fontos lelőhelyekre bukkanhatnak – tette hozzá Paul Taçon, a Griffith Egyetem professzora, aki sziklavésetek és rajzok tanulmányozásával foglalkozik. Ugyanakkor mélységesen aggódik a Világörökség egyik itteni helyszíne, a Greater Blue Mountain Area területén lévő sziklarajzok épségéért.

Victoria állam délnyugati részén kicsit korábban dúlt, kevésbé heves tűzvész nem károsította azt a csatornákból és medencékből álló Budj Bim nevű helyszínt, amelyet az őslakosok angolnák fogásához alakítottak ki kb. 6600 évvel ezelőtt. A világ legrégebbi akvakultúrájaként a terület 2019-ben került be a Világörökségi helyszínek közé, történelme több mint 30 ezer évre nyúlik vissza. Ez az egyetlen olyan őslakos terület a kontinensen, ahol állandó letelepülésre utaló nyomok, kb. 300 kőház maradványai találhatók. „E rendszer eddig nem ismert részeit most láthatóvá tette a tűz – tette hozzá Georgia Roberts – ez azon kevés esetek egyike, ahol a tűznek pozitív hatása is volt. Hamarosan talán bejárhatjuk a terepet, felmérhetjük és újabb lelőhelyekre is bukkanhatunk majd.”