András, Andor, Andrea2020. november 30., hétfő
Kultúra

A gonosz anatómiája 2. rész – A múlt árnyainak legendás birodalmai

2020.02.03.NG
National Geographic Magyarország

A gonosz történelme szinte egyidős az emberiség fejlődéstörténetével, így ebben a részben a történelmi hátteret tekintjük át, röviden.

Hadész
Forrás: Bodó Viktória

Az első részben igyekeztem a gonosz vizsgálatának pszichológiai, pszichiátriai és irodalmi vetületével foglalkozni, helyenként bepillantást engedve az agy anatómiai működésébe, most a történeti aspektus kerül előtérbe. Úgyis mondhatnám, tudatunkra ébredésünk hajnalától foglakoztat bennünket a gonosz és a jó örökös csatája, ez a háború talán jóval a mi megjelenésünk előtt kezdődött,  s ki tudja, talán az emberiség eltűnése után is folytatódik. Egy biztos, ez a különös balansz vezeti mindennapi lépteinket utunkon, olykor a kocsmába, olykor a pszichológushoz, de van, hogy a dobogóra vagy szerelmünk karjaiba. Mi a helyes és mi a helytelen? Ki a jó és ki a rossz? Hol a hős és hol a gonosz?
William Shakespeare ekképp foglalja össze belső vívódásainkat  népszerű drámájában, a Rómeó és Júliában:
„Két ellenséges király táboroz
Emberben, fűben: a jó és a rossz.
És hol a rossz erősebb haddal áll,
Az élet hervad – tort ül a Halál.”

A rossz mindenképp összefüggésben áll a halállal, s a gonosz ennek szándékos előidézőjeként jelenik meg történeteinkben, az ártani akarás szándékával. Láttuk már ijesztő bohócként, teliholdra üvöltő vérfarkasként, halhatatlanságra kárhoztatott, vérszívó vámpírként, a túlvilágról visszajáró, rosszakaró kísértetként, vagy épp patás, szarvas, faun szerű félember képében. Eleinte a korabeli képzőművészetek, később a filmvilág hozzászoktatott minket a csúf torz külsőhöz a gonosz esetében, míg a jóság szép, vonzó megjelenéssel párosult automatikusan. Ha kicsit belegondolunk ezen jelenség hipotetikus értékébe, rögtön egy paradoxonba botlunk. Szerintem pont a gonoszságot kéne elfedni külcsínnyel, hisz a jóság önmagában is érték, nem igényel körítést. A gonoszság elcsúfítja a külsőt? A belső sötétség kívül is látszik? De vajon hol kezdődött mindez? Volt valaha egy első gonosz, egy gonoszok atyja? Egy ijesztő, megátalkodott szörnyeteg, akihez minden datálódik?
Madách Imre Az ember tragédiájában Luciferre osztja az első gonosz szerepét, aki miután feleselt az Úrral, majd megkapta osztályrészét ezt az ígéretet teszi:
„… egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.”

Zichy Mihály illusztrációja: Lucifer az úrral szemben
Forrás: Wikipedia

De térjünk vissza az irodalomból az emberiség történetébe: már az ősember is szerette elmesélni a vele történteket. Mivel meglehetősen hiányosak voltak verbális kapacitásai, így vizuális eszközökhöz folyamodott s  megszületett a képírás, az emberiség írott történelmének kezdete. A 20. század elején bukkantak rá Spanyolországban Sabtillana de Mar közelében az Altamira-barlangra. A barlang falain a jégkorszakból származó bekarcolt és kiszínezett állatrajzok, bölények, vaddisznók, vadlovak , valamint egyéb különös teremtmények ábrázolásait láthatjuk.   Bár valaha létezett élőlényeket feltételezünk a rajzokon, mégis nem egy esetben furcsa, ijesztő képeket látunk. A legújabb kutatások szerint a legrégebbi, 44 ezer éves barlangrajz Celebesz szigetén található.
Az írás megjelenését Kr.e.3500 környékére az ókor időszámításának kezdetérre datáljuk.

Sa naqba imuru, avagy „Aki a mélységet látta…”  a sumer címe Gilgames király történetének, mely nemcsak az írásos emlékezetünk kezdete, de egyúttal a Kelet legnagyobb ókori – mitológiai eposza is. Akkád, hettita, hurri nyelven is rögzült az istenekhez hasonló hérosz, Gilgames mítosza, aki, ahogy a műből kiderül kétharmad részben Isten és csak egyharmad részben ember, bár nem egyértelműen pozitív figura, sőt, nagyon sokszor inkább negatív, anatagonista karakter.

Gilgames Uruk városának királya volt. A város falait Mezopotámia népével építette, akikkel egy kicsit sem bánt emberségesen. A halálba hajszolta őket, nem törődve semmivel és senkivel. A nép az Istenek segítségért fohászkodott, akik megszánva Mezopotámia férfiait, asszonyait és gyermekeit, Aruru teremtményét, Enkidut küldték e világra. Enkidu egészen addig egy állatszerű lény volt,  míg Istár, szerelemistennő egyik papnője testének bájaival el nem csábította. A szerelmet megismerve Enkidu levetette állati mivoltát, s emberként szállt szembe Gilgamessel. Csatájuk során sem Enkidu, sem Gilgames nem tudta legyőzni ellenfelét. Ahogy telt-múlt az idő, kapcsolatuk megváltozott, ellenségekből barátok lettek. Olyannyira, hogy mikor Gilgames elveszíti varázserőkkel bíró zeneisntrumentumait, melyeket a felelőtlen használat miatt elragad a mélység, Enkidu önként alászáll az alvilágba, hogy visszaszerezze a hangszereket, azonban kudarcot vall s örökre a túlvilágon reked. Gilgamest barátja hiánya jobban zavarja, mint a hangszereié, ezért megidézi Enkidu szellemét, aki beszélgetésük során mesél neki a szörnyű Irkalláról, a holtak birodalmáról, ahol Nergal  és felesége Ereskigal uralkodnak a sötétség erői felett. A helyről, ahol tollat viselő, vakondszerű lények földet és agyagot esznek, s ahol a szomorúságtól és a fájdalomtól szenvedő sikolyok törik meg a rémisztő csendet. Nergal az oroszlán külsejű borzalmas sötét király, maga a gonosz, aki miatt pestis pusztít az emberek világában, fekete trónján ülve, buzogányával kezében kémleli a világot. Gilgamest megváltoztatja barátja halála, és onnantól kezdve a halhatatlanság kutatásába kezd.
Nergal
Forrás: Bodó Viktória
„… A sötétség háza felé, melyet oda nem hagyott még senki soha,
benne – élő, a sötétség útját járva, melyről nincsen visszatérés…
A sötétség háza felé, melynek vakond féle népe,
Régen elszokott a fénytől. Földet és agyagot esznek,
Lenn a fény-nem-járta mélyben, ember-nem-járta sötétben,
Dideregve, a halottak. Tollruha, mint a madáré,
Fedezi el talpig őket. Por lepi be a kilincset, por lepi az ajtó zárát…” (Részlet az Istár eposzból, Istár alvilági alászállásának mítoszából)

Piramisok, múmiák, fáraók… Ezen szavak hallatán kinek ne jutna eszébe az ókor talán legemblematikusabb kultúrája, a titokzatos Egyiptom. Beszéljünk akár gyógyításról, spiritualizmusról, vallásról, történelemről, misztikumokról, tudományokról, művészetekről, előbb vagy utóbb szóba kerül ez a páratlan Nílus menti civilizáció, melynek bizonyos rejtélyei a mai napig megoldatlanok.

A gonosz, az alvilág és az Istenek kérdése ugyanakkor jóval komplexebb vizsgálatot igényel, de talán az Ozirisz-mítoszon keresztül sok mindent megértünk Egyiptom kezdeteiről. A legenda szerint Egyiptom első uralkodóját, Oziriszt – aki apjától Geb földistentől és Nagyapjától Sutól – akit Atum a világ teremtője hozott létre – megölte a saját testvére, Széth. A gyilkosság okáról több feljegyzés is született, több fajta válasszal. Van olyan írás, mi szerint Ozirisz megalázta Széthtet, belerúgott és ő ezért bosszút állt, de van, ami szerint Ozirisz együtt hált Széth feleségével Nephtisszel, és ezért kellett megbűnhődnie.

Szeth
Forrás: Bodó Viktória
Akárhogyis, Ozirisz halála a jó és a rossz, a rend és a káosz, az élet és halál szembenállásának szimbólumává vált. Széth 42 részre daraboltatta fel Ozirisz testét, ami megfelel Egyiptom 42 közigazgatási egységének is, a 42 nomosznak, és szétszóratta szerte a birodalomban. Ezek után átvette a hatalmat a királyság felett. Ez idő alatt Ízisz, Ozirisz felesége, egyben testvére és Nephtisz összeszedték Ozirisz darabjait és a bölcs Thot, valamint a halotti rítusok Istenével, a lelkek mérőjével, Anubisszal összerakták a meggyilkolt uralkodót. Miután Ozirisz testét összeillesztették,  Ízisz madár formájában fölé emelkedett, szárnyaival életet legyezett belé és párosodott vele. Bár Ozirisz nem térhetett vissza, az alvilágban maradt, s Duának, a holtak birodalmának ura lett, Ízisz gyermeket szült tőle, akinek Hórusz lett a neve. Hórusz a törtvényes trónörökös bosszút esküdött Széth ellen, apja meggyilkolásáért. Hórusz az Istenek királya a földön, amolyan Jézusi előkép, akit a legtöbb ábrázolásban, sólyomfejjel láthatunk viszont. Ozirisz bár az alvilág Ura, mégsem a gonosz szimbóluma. Jó a viszonya Egyiptom népével, többek közt ő tanította meg az embereket a földművelésre. Főtemploma Abidoszban van, az Ozirion. Széth azonban a káosz, a felbujtás, a sötétség Istene lett. Úgy tartották, szándékosan akadályozza az embert  saját fejlődésében és az alázatos, tisztességes életben, mert állati szenvedélyek rabjává teszi, vágyaikon keresztül vonja uralma alá őket, a megtévesztés, a hazugság és az illúziókeltés fegyverével. Széth Egyiptom gonosz Istenét, ördögi rosszakaróját vaddisznó, sertés, olykor víziló vagy krokodil külsővel ábrázolták.

„This is Spartaaaa!” – mindenki ismeri a harci kiáltást, ami szinte mára már önálló brand lett. A mondat, ami nemcsak egy emlékezetes történelmi pillanat Frank Milleres (amerikai író, filmrendező) értelmezésének védjegye, hanem szállóige is. A 300 című filmes képregény adaptáció főhőse Leónidasz Agiada, a spártai király időszámításunk előtt 480-ban a Thermopülai-szorosnál háromszáz spártai katonával egyetemben, szembeszáll a több tízezer fős sereget felsorakoztató, perzsa uralkodóval Xerxésszel, ezzel a biztos halált, ugyanakkor a becsületet, erényt, hitet és tisztességet választva a behódolás helyett. A valós történelmi esemény látványorientált bemutatása a görög birodalom egyik legmonumentálisabb hőstettének adózik. A 300 spártai férfi és Leónidasz király a hősiesség szimbólumaivá váltak. Az utókor számára a Leónidaszt alakító Gerald Buttler csataüvöltése beférkőzött a hétköznapokba is és kiválóan alkalmas az ágyas házi pálinka erejének konstatálására, az elromlott fűnyíró lábbal történő újraindításához, vagy épp a hideg vizes medence birtokbavétele előtti erőgyűjtéshez.

A görög birodalom létrejötte kétségtelenül az európai kultúra születésének kezdete és alapja. Építészet, irodalom, színház, történelem, mind Hellász történetében gyökerezik. Homérosz Illiásza és Odüsszeiája éppoly origója a történetmesélésnek, mint Euklidész és Pitagorasz megállapításai a matematikában, de a demokrácia intézménye is a görögök érdeme.

A görög Panteon antropomorfizált, azaz emberi Istenei, az Univerzum erőinek megtestesítői. A görög mitológia világa elképesztően összetett, tele szörnyekkel, intrikákkal, ármánnyal, szerelemmel, árulással, félistenekkel… Nem csoda, hogy a film és az audiovizuális szórakoztató iparhoz a mai napig alapanyagot szolgáltatnak (pl. Aquaman, Herkules, A Villámtolvaj/Percy Jackson és olimposziak, A Titánok harca vagy a méltán népszerűvé vált playstation játék, a God of War).

Fra Angelico: Utolsó ítélet – A Tartarosz a pokol legmélyebb és legsötétebb helye.
Forrás: commons wikimedia/közkincs

In Principio Chaos erat vagyis kezdetben csak a végtelen tátongó Űr, a Chaos létezett s a mindenséget betöltötte Nüksz, a fekete szárnyú éj. Egy nap a szél megtermékenyítette Nükszt, amiből gyermek született, Érosz, a szerelem Istene. Érosz volt a legszebb a halhatatlan istenek között,  Ő volt a szívek szelídítője, aki uralta a bölcsességet, és az ő akarata vonzotta egymáshoz a mindenség teremtményeit.
Érosz azonban megriadt a magány csendjétől, a féktelen gomolygó káosztól, így megteremtette Gaiat, a dús keblű Földet és Uranoszt a csillagokkal koronázott eget. Gaia és Uranosz szerelmének megszületése, egyúttal a világ megszületése is, mely lakhelye halandónak és hallhatatlannak. Érosz előhívta a Káoszból Ereboszt, a homályt és társul adta Nüksz mellé. Halandó és hallhatatlan békéje érdekében Gaia létrehozta a halhatatlanok lakhelyét, a büszke, magas hegyormokat, Pontoszt, a dühödten zajló tengert és Tartaroszt, a föld félelmetes mélyét. Erebosz és Nüksz frigyéből gyermekek születtek, Aither, a levegő és Héméra, a nappal. Uranosz minden éjjel magához ölelte Gaiát, a légyottból megszülettek a titánok és titániszok, hat fiú: Okeánosz, Koiosz, Hüperion, Kriosz, Iapetosz és a legravaszabb: Kronosz, hét leány: Téthüsz, Rheiá, Themisz, Mnémoszüné, Phiobe, Dioné és Theia. Gaia életet adott három küklopsznak is: Brontésznek, Szteropésznek és Argésznak, akik a föld mélyén, rejtekhelyeiken kovácsolták az Istenek legyőzhetetlen fegyverzetét. Béke és szeretet honolt az Istenek között, egészen addig a napig, míg Gaia újabb három gyermeknek nem adott életet. Három hátborzongató, riasztó szörnyetegnek, Kottosznak, Briareusznek és Güésznek. Mindegyikük vállából száz erős kar meredt elő, nyakukon ötven fej imbolygott. Uranosz rémülete saját gyermekeitől lassan gyűlöletté alakult át, így megfogta Kottoszt, Briareuszt és Güészt, majd örökre száműzte őket Tartaroszba, hogy még a nap fényét se lássák soha. Gaia haragra gerjedt férje iránt és szörnyű gondolata támadt: testének egy darabjából fehér fémet teremtett, és a fémet sarlóvá kovácsoltatta. Ezután magához hívta titán fiait, s elmondta miként kíván bosszút állni apjukon e gyalázatos tettért, de ehhez szüksége van fiai segítségére. A titánok mind meghátráltak, kivéve Kronoszt, ő vállalta a feladatot. Mikor Gaia szerelmesen magához hívta Uranoszt, Kronosz előbújt rejtekéből és megcsonkította atyját, annak nemzőszervét levágta, s a tengerbe dobta. Uranosz  földre csöppenő véréből születtek az erinnüszek (latinul: fúriák): Megaira, Tisziphoné és Alektó míg a vízbe hulló nemzőszerv a hullámok egyesülésével, Aphroditénak (latinul: Venus) adott életet. A titánok ezek után felhozták a felszínre börtönbe zárt, torz testvéreiket, akik elvették a hatalmat Uranosztól és attól a perctől fogva, Kronosz lett a mindenség ura.

Kronosz feleségül vette testvérét, a jóságos Rheiát, aki hat gyermeket szült, ők lettek az Olümposz istenei: Hesztia (latinul: Vesta), a házasság és család istennője, Démétér (latinul: Ceres), a termékenység és földművelés istennője, Héra (latinul: Juno) a születés védelmező istennője, Hádész (latinul: Pluto) az alvilág félelmetes Ura, Tartarosz királya, Poszeidon (latinul: Neptunusz) a tengerek  és óceánok ura, és végül, de nem utolsó sorban, Zeusz (latinul:Jupiter) a mennydörgés és a villám Istene, az Olümposz későbbi fejedelme. Kronosz étvágya és mohósága oly méretűre duzzadt, hogy miután világra jöttek, lenyelte saját gyermekeit, egyedül Zeuszt nem tudta megenni, mert őt elrejtették előle. Zeusz, miután felcseperedett, kiszabadította testvéreit, legyőzve apját és elfoglalta méltó helyét az Olümposzon, a legfőbb Istenként. Feleségül Hérát választotta, aki az Istenek és  az Olümposz királynőjeként szolgálta szerelmét. Zeusz testvérei felosztották egymás közt a birodalmakat, Hádész kapta a mélységet, alatta a sötétséget, Tartarosz.

Az alvilág királynője Perszephoné lett. Ám a sötétségnek szolgálói és segítői is akadtak: Thanatosz, Nüx apa nélkül fogant gyermeke, a testet öltött halál, Hüpnosz, az álom Istenének ikertestvére, a moirák, a sors fonalát szövő és gombolyító istennők: Klothó, Lakheszisz, Atroposz, Sztüx, Okeánosz lánya, a holtak folyója és Kháron a holtak folyójának révésze. Az alvilág kapuját kívülről a Gorgók: Eurüalé, Sztheinó és Medúza őrizték. A gorgók haja helyén kigyók tekeregtek, testüket pikkely borította, arany szárnyaik voltak és hatalmas, éles fogaik. A kaput belülről Kerberosz, avagy Cerberusz , a háromfejű kutya őrizte. Hádész, befogta tüzes, fekete paripáit (Orphnaiosz, Nükteusz, Aithón, Alasztor) felfegyverzett, szekere elé és kezében az engedelmesség ijesztő jogarával, fején a küklopszok készítette sisakban, mellyel láthatatlanná is tudott válni, járta az alvilágot.

Hadész a háromfejű kutyával Kerberosszal.
Forrás: Wikipedia

Ez időszak alatt, több ezer kilométerre a Földközi-tengertől, létezett egy másik kultúra,  mely a hatalmas távolság ellenére nagyon hasonló történetiséggel meséli el a világ keletkezését. És ez nem más, mint Kína. Az ősi kínai mitológia legfőbb, legjelentősebb alakjai az uralkodók, azaz a császárok voltak. Utánuk következtek a főhivatalnokok és az arisztokraták. Az arisztokrata nemzetségek totemisztikus és gaeneologiai, azaz származástani gondolatai éppúgy befolyásolták a kínai mítoszok születését, mint a konfuciánus ideológiák. A legendás alakokat antropomorfizálták, a valóságos személyekből lettek legendák és mitikus példaképek. A Yin törzsek a fecskét, míg a haszia törzsek a kigyót tekintették totemősüknek. Ebből a kígyóból alakulhatott ki később a kínai mondavilág legfontosabb szimbóluma, a sárkány.

Az emberiség kezdete előtt Káosz uralkodott az Univerzumban, akárcsak a korábban leírt kultúrák meggyőződése szerint. A legősibb kínai legenda, a Hun-tun, azaz a Káosz legendája.  Nü-va, a félig ember, félig sárkány Istennő teremtette meg az emberiséget, s mindent, mi csak e-világon létezik. Bár vannak írások melyek szerint, ő előtte már itt volt a földön Pan-ku, az első ember, aki oly hatalmasra nőtt, hogy belégzéséből lett a szél és az eső, a kilégzésből a mennydörgés és a villám. Nü-va csak Pan-ku után jelent meg a földön, de ő alkotta meg az embereket, méghozzá földből és agyagból. Huaj-nan-ce szerint más kultúrhéroszok is segítettek neki, mert a Nü-va által teremtett ember még csak egy otromba massza volt, szervek, belsőségek és vonások nélkül.

Pan-ku elválasztotta az eget és a földet, de a haragra gerjedt, gonosz vízszellem, Kung-kung beszakította, amit Nü-va befoltozott. Nü-va hozzáment feleségül saját testvéréhez, a szintén félsárkány Fuh-szihez és a mondák szerint, ők az első pár a földön. Fuh-szi tanította meg az embereket a halászatra, s hagyta örökül a hálókészítés tudományát.

Később megjelenik Huang-ti bölcs és fontos karaktere a taoizmussal még hangsúlyosabbá válik. Neki köszönhetőek az utak, a textília feltalálása, közlekedési eszközök megalkotása. Huang-ti nem más, mint a Sárga császár. A taoista tan számára, Huang-ti sokkal több, mint egy bölcs uralkodó, ő az első halhatatlan, aki a taoizmus védőistene, a taoista tan ősatyja.

Az univerzumot négy totem állat osztotta fel, négy felé. Dél lett a Főnixé, a Sárkány uralja keletet, az Unikornis nyugatot, míg a Teknős az északi égtájat. A kínai kultúrában mindennek van szelleme, eszerint megkülönböztetjük a jó szellemeket, őket shennek nevezzük a gonoszakat pedig guinak. Megannyi arcuk van, olykor fenevadak (például a róka démon a leggonoszabbak egyike), szörnyetegek, másszor elrejtik csúf külsejüket, és megtévesztik a halandókat. Szerepük feljegyzések szerint változik. A ragályok és betegségek, gonosz démonasszonya, a nyugat úrnője Hszi-vang-mu, a taoizmus interpretációjában már a halhatatlanság elixírjének őrzőjeként jelenik meg. A nyugat a kínai mitológiában, a holtak birodalmának képzetével kapcsolódik össze. A holtak birodalmában él  Hszi-vang-mu, a legfőbb isten, Sang-ti oltalma alatt, aki egyben a holtak királya is.

Hszi-vang-mu
Forrás: Bodó Viktória

Az olmék néven ismert nép körülbelül i.e.4. évezredben rejtélyes módon bukkant fel a mexikói Veracruz tartomány partimocsaras területein. Mezoamerika első kultúrájának tekintett civilizáció, példaként szolgált a későbbi maja birodalom számára is. Az olmex-xicalanca indián nép elsősorban kukorica, bab, manióka, tök és édesburgonyatermesztéssel foglalkozott. Háziasították a kutyát, méhet, még a tapírt is, de vadásztak is, főként jaguárra, majomra, krokodilra. A Mexikói-öbölben virágzó olmék civilizáció, Közép-Amerika legrégebbi népcsoportja. Ők emelték, az első, hatalmas, földből készült lépcsőzetes építésű piramisokat, melyek Közép-Amerika legkorábbi építészeti alkotásai. Valószínűleg vallásos célt szolgáltak, így a  Közép-Amerikai vallás alapvető ábrázolásának legkorábbi megjelenése is az Olmék civilizációhoz köthető. Mára már azt is tudjuk, hogy az Olmék kultúra nemcsak a maja, de az inka, azték, tolték, zapoték és teotihuacán civilizáció elődje is. Legfontosabb központjai: La Venta, Tres Zapotes, San Lorenzo Tenochtitlán, Laguna del los cerros és Las Limas voltak.

Ezen időszakban még a Földet óriások lepték el, akik magvakat, bogyókat és gyökereket ettek. Tezcatlipoca elhatározta, hogy uralkodni fog a világ felett és nappá alakul. Testvére, Quetzalcoatl alkalmatlannak tartotta Tezcatlipocát az uralkodásra, ezért letaszította az égről. Tezcatlipoca jaguárrá változott és felfalta a Földet. Ez volt a teremtés első korszaka. A második korszakban Quetzalcoatl teremtette ujjá a világot, megalkotva az embert. De Tezcatlipoca megdöntötte fivére hatalmát, hatalmas szelet támasztott, ami elsöpörte a világot. Ezután Tialoc, az eső Istene próbálkozott a nappá válással és a teremtéssel, őt Quetzalcoatl buktatta meg, ezután Chalchiuhtlicue, a vizek istennője próbálkozott, de ő sem járt sikerrel. Négy teremtésen át buktak el az Istenek, de próbálkozásaik hiábavalónak bizonyultak. Az ötödik teremtés előtt összeültek s megszavazták ki legyen a Nap. Egy jelentételen Istent választottak, de döntésük sikerhez vezetett. Ám újra meg kellett teremteni a világ népességét, és ehhez már nem volt kellő alapanyag, így Quetzalcoatlnek alá kellett szállnia, az alvilágba, a holtak birodalmába, az örök mélységbe, hogy onnan felhozza az előző generációk csontjait. Az alvilág haragos Istene, Miktlántekutli azonban ezt nem nézte jó szemmel és meg akarta ölni Quetzalcoatlt, akinek menekülnie kellett az nagy hatalmú sötét úr, haragja és ereje elől. Quetzalcoatl futás közben megbotlott és a csontok nagy részét összetörte, bár sikerült megmenekülnie. A saját vérével illesztette össze a széttört csontokat és így teremtette meg az embert. Mivel hiányosan tudta csak helyrehozni a károkat, így egyes emberek kisebbek, mások nagyobbak lettek. Quetzuacatl a fővárosban, Tulában uralkodott tovább és az emberek szeretett, közkedvelt Istene volt. Az olmékok és aztékok is a „tollaskígyóként” ábrázolják.

Miktlántekutli körül denevérek repülnek. A denevér a sötétség szimbóluma volt a mezoamerikai kultúrában.
Forrás: Bodó Viktória
Több élet is kevés lenne, ezeknek a varázslatos kultúráknak a tanulmányozására, történeteik és mítoszaik teljes megismerésére. A fenti betekintéssel az emberiség történelmének születésébe igyekeztem egyúttal a gonoszról is átfogóbb képet adni. Megannyi formában, alakban külsőben jelenik meg ugyan, de minden esetben köthető a halálhoz. Az ókor népe, az emberiség kezdetétől fogva tiszteli a halált és a halottakat, még ha retteg is tőle.

Írta: Megyeri Balázs

Hozzászólások

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

Ősi nyilak kerültek elő a jégből

A szakértők úgy vélik, hogy a norvégiai hegység tökéletes hely lehetett az őskori vadászoknak.

Az adventi koszorú története

Az adventi koszorú története

Honnan származik, és milyen szimbolikát közvetít az adventi koszorú?

Bronzkori sírok kerültek elő a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában

Bronzkori sírok kerültek elő a tiszadobi Andrássy-kastély parkjában

Körülbelül 3000-3500 éves, a bronzkorból származó sírokat tártak fel a Jósa András Múzeum régészei a tiszadobi Andrássy-kastély udvarán.

Ebben a barlangban hallucinogén növényt fogyasztottak az őslakosok

Ebben a barlangban hallucinogén növényt fogyasztottak az őslakosok

A maszlag nevű növény elfogyasztva transzszerű állapotot okozhat.

A jövőben szabadon látogatható az ókori város

A jövőben szabadon látogatható az ókori város

Szaúd-Arábia a külföldről érkező turisták előtt is meg fogja nyitja a monumentális sírépítményéről ismert ókori Hegrát, a nabateus civilizáció régészeti helyszínét adta hírül az MTI.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket