Nevéhez kötődik az első magyarországi népszámlálás

A felvilágosult abszolutizmus uralkodója rendeletek özönével próbálta megreformálni birodalmát, fittyet hányva a hagyományokra és kiváltságokra. Magyarországon meg sem koronáztatta magát, hogy ne kösse a koronázási eskü, ezért csúfolták magyar alattvalói „kalapos királynak”. A jó szándékú, de erőszakos és türelmetlen modernizációs kísérlet kudarcba fulladt, József halálos ágyán három kivételével minden intézkedését visszavonta.

Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc legidősebb fia 1741. március 13-án született Bécsben. Első alkalommal féléves korában szerepelt a történelem színpadán – a legenda szerint az osztrák örökösödési háború idején szorult helyzetbe került anyja csecsemő fiával karján kérte a pozsonyi diétán a magyar rendek segítségét, akik meghatódva életüket és vérüket ajánlották fel az uralkodónak. (Rossz nyelvek szerint a királynő kicsit meg is csipkedte fiát, hogy a jelenet még meghatóbb legyen.)
József kiváló nevelésben részesült, de már ekkor megmutatkozott feltűnő makacssága. Fiatalon Falkenstein gróf néven bejárta Európát, kerülte a pompát, a társaságot, az általa léhának tartott szórakozásokat, regények helyett gazdasági és filozófiai műveket olvasott. 18 éves korától vett részt az államtanács ülésein, 1764-ben római király, egy év múlva német-római császár és anyja mellett társuralkodó lett.
Mária Terézia, Parma megszerzése érdekében, I. Fülöp, parmai herceg lányát jelölte ki feleségnek. Bourbon Izabellával 1760-ban házasodtak össze. József a valóságban is beleszeretett a neki rendelt lányba, ám a hercegné nem viszonozta érzelmeit. Házasságuk nem tartott sokáig, Izabella a második lányuk születése után, 21 évesen himlőben meghalt. József nem akart újranősülni, de a dinasztikus érdek erősebb volt nála, és elvette a bajor Mária Jozefa hercegnőt, aki rajongott uráért, de József a kényszernek érzett házasságot el sem hálta, és amikor ez a felesége is himlőt kapott, temetésére el sem ment. A boldogtalan, 26 éves korára kétszeres özvegy fiatalember többé nem nősült meg, de élete végéig a nőtársaságban érezte jól magát, ahol szó sem eshetett politikáról.
Amikor 1780-ban, Mária Terézia halála után végre trónra léphetett, majd szétfeszítette a tettvágy, anyja ugyanis túl merésznek találta javaslatait sorra visszautasította. József egységes, korszerű birodalommá akarta átgyúrni országait, figyelmen kívül hagyva azok eltérő alkotmányait, hagyományait, sajátosságait. Hogy esküje ne korlátozza, Magyarországon meg sem koronáztatta magát, így lett „kalapos király”. A felvilágosult abszolutizmus szellemében feltétlen engedelmességet várt el, ugyanakkor saját magát az állam első szolgájának tekintette, kormányzását nevezik jozefinizmusnak.
A legkisebb részletektől a legfontosabb ügyekig mindent rendeletáradattal szabályozott, ezekből több mint hatezret adott ki, azaz lényegében minden nap kettőt. 1781-ben hozott türelmi rendelete a nem katolikusoknak szabad vallásgyakorlást és hivatalviselési lehetőséget adott, feloszlatta a nem betegápoló vagy tanító szerzetesrendeket, kihirdetésük előtt ellenőrizte a pápai bullákat – az intézkedései miatt Bécsbe utazó VI. Pius pápát tisztelettel fogadta, de semmiben sem engedett neki.
A saját magával és az állammal szemben is takarékos uralkodó racionalizálta az államszervezetet és enyhített a cenzúrán. Egységes jogrendszert vezetett be, eltörölte a halálbüntetést, átszervezte a bíróságokat. Megtiltotta a jobbágy elnevezés használatát, a röghöz kötést, lehetőséget adott a szabad hivatásválasztásra és csökkentette az úriszék hatáskörét.
Intézkedései Magyarországon ütköztek a legnagyobb ellenállásba, főleg hatalmas felháborodást kiváltó nyelvrendelete, amely a latin helyett a németet tette hivatali nyelvvé. Az ellenállás letörésére megszüntette a rendeletei végrehajtását szabotáló vármegyéket, 1784-ben Bécsbe vitte a koronát, 1785-ben megszüntette a vármegyerendszert, az ehelyett létrehozott tíz kerület élére királyi biztosokat állított. József rendelte el (az egyébként országszerte bojkottált) első népszámlálást is.
A kompromisszumképtelen király alattvalói nem támogatták reformjait. Egyre jobban elszigetelődött, a növekvő elégedetlenséget a csatamezőn aratott diadalokkal akarta ellensúlyozni. Élete utolsó éveiben a török ellen indított háborút az oroszok oldalán, de a hadműveletek csak kudarcokat hoztak, ráadásul a császár a frontról súlyos betegen érkezett haza. Birodalma forrongott, a kudarcok felszították a magyar nemesség elégedetlenségét is.
II. József 1790. január 28-án halálos ágyán egy tollvonással valamennyi rendeletét visszavonta, kivéve a jobbágyságról, a vallási türelemről és a lelkészállításról szólókat, és helyreállította a magyar alkotmányt. Egy hónappal később, 1790. február 20-án halt meg Bécsben, a trónon öccse, II. Lipót követte.
A jó szándékú, de a reálpolitikával nem törődő uralkodót Ausztriában a népek jótevőjének látták, a modernizáció harcosának, Magyarországon ugyanakkor magyarellenesnek, a szerzett jogok csorbítójának tartották. Megítélése ma is vegyes, egyes reformjai jogosak és előremutatóak voltak, de reálpolitikusként kudarcot vallott, türelmetlensége és erőszakossága szinte minden társadalmi réteget ellene hangolt.