Sziklarajzok és kultikus óriásszikla az ausztrál outback vidékén
Ausztrál körutam egyik csúcspontja az outback (isten háta mögötti) régióban található, a világörökségi listán szereplő híres vörös szikla volt. Bár meglátogatásához ki kell lépni a kényelmes komfortzónából, maradandó élményt adott.
Az Uluru hatalmas vörös sziklatömbje nem csak Ausztrália egyik ikonikus jelképe, de világörökségi helyszín is, ahova minden évben látogatók százezrei zarándokolnak el.
A területet 1985. október 26-án adták vissza a helyi őslakosoknak, az anangu népcsoportnak, amely azóta egy megállapodás keretébe visszalízingeli azt az ausztrál nemzeti parkok szervezetének, és működését közösen felügyelik.
Az Uluru tömbje még a legrezignáltabb utazónak is nagy élmény. 3,6 kilométer hosszú, 348 méter magas, de egyes teóriák szerint kétharmada a földfelszín alatt van. A sziklatömb körül több sétaútvonal is található, melyek bemutatják a környék növényeit, állatvilágát, valamint betekintést nyújtanak abba, miért is olyan fontos ez a hely az őslakosoknak. Erről az egyszeri látogatónak csak igen keveset lehet megtudni, ugyanis náluk a tudás nem olyan alapjog, mint nálunk. Ahhoz, hogy egy újabb ismeretanyagot átadjanak valakinek az kell, hogy az illető valami hasznosat tegyen a közösségnek – és ez a saját gyerekeikkel is így van, az új ismereteket nekik is ki kell érdemelni. A tudásanyag és a hitvilág ugyanakkor erős és rendíthetetlen. Mint mindenütt a nagyvilágban, itt is jártak misszionáriusok, de teljesen esélytelenek voltak. Az őslakosok elénekelgettek a templomban, de egy szót se hittek el abból, amit a keresztény papok mondtak, hiszen megvolt a saját bevált teremtéstörténetük.
Pontosan 25 évvel azután, hogy az őslakosok visszakapták a földet, ahol az Uluru áll, betiltották annak megmászását. Annak idején azzal a feltétellel adták nekik vissza a területet, hogy továbbra is lehetővé teszik azt, hogy a turisták felkaptathassanak a kőre. Akkor mégis mi történt?
Az elmúlt negyed században bár sokaknak egyfajta misszióvá vált, hogy életükben egyszer felmásszanak az Ulurura, egyre többen értették meg, hogy a helyieknek ez mennyire rossz érzés. Elsősorban a hitük miatt, hiszen az ittenieknek ez nagyon szent hely, de részben azért is, mert ha bárki megsérül, számukra ez komoly lelki terhet jelent. Ugyanúgy vannak vele, mintha egy vendég megsérülne a mi kertünkben, és ezt egy kicsit a magunk hibájának éreznénk. És bizony minden évben jó pár turistát kellett innen helikopterrel menteni, mert rosszul mérték fel az erejüket a gyilkos hőségben. Az anangu nép kifejezetten kérte, sőt, a nemzeti park személyzete is azt tanácsolta, ne másszon fel senki, de betiltani nem merték: tartottak a turizmus visszaesésétől. Végül azt célozták meg, hogy ha a látogatók kevesebb, mint 25 százaléka dönt a sziklamászás mellett, akkor végképp betiltják – és a felvilágosultabb, érzékenyebb utazók arányának növekedésével most lett meg ez a határérték.
Igaz, hogy a bejelentés hatásárára hatalmas invázió indult, az éves 300-400 ezres látogatószám 2019-ben már az első félévben megvolt, de az első tapasztalatok azt mutatják, a bezárás nem lesz negatív hatással a turizmusra. Azóta is szépen jönnek a látogatók és a foglalások alapján se látszik visszaesés. Az egykori, lánccal kijelölt ösvény, ahol sokan felmásztak, most már csak egy szürke csík a vöröses sziklán – ahogy a helyiek mondják fájdalmasan: egy seb.
Ha valaki egy kicsit is felelős utazó és nem indul el ész nélkül egy szelfibottal a csúcsra, hanem meghallgat egy anangu idegenvezetőt a szikla jelentőségéről, utána biztos eszébe se jut a mászás. Ez nekik körülbelül olyan, mint egy oltár számunkra, ahol mi se szeretnék, ha végigtrappolnának az idegenek. Egyébként is nagyon érdekes egy ilyen vezetett séta – megtudtam például, hogy ez a sivatagos, szavannás vidék csak számomra kietlen, nekik tele van ehető finomsággal: legyen az hangya vagy kenguru.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu
Gyönyörű aranykincseket rejtett két kripta
A kutatók egy, a Krímen található lelőhelyen végeztek feltárást.
Ókori leleteket rejtett egy lakatlan sziget
A kutatók két ciprusi helyszínen végeztek feltárást.
Búvárok bukkantak viking kori kardra
Elképzelhető, hogy a fegyver egy folyón való átkelés vagy egy összecsapás során került a folyóba.
Így bukott el a világ egyik első kormányzata
A kutatók egy ókori mezopotámiai lelőhely tárgyait elemezték.
Előkelő római kori villát rejtett egy völgy
A késő római kori lelőhely a tulajdonosok gazdagságáról árulkodik.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
