Nemcsak a Campanile harangja kong, de a város is az ürességtől
Ahogy Velence utcáin bolyongok, és csak alig botlok turistába, felötlik bennem a kérdés, amit egyre többen, és egyre több helyen feltesznek: mi a ragályosabb, a vírus, vagy a pánik?
Ismerősöm egy rutinvizsgálaton volt benn a padovai Schiavonia kórházban az előtt a pénteki nap előtt, amikor ugyanott kiderítették, hogy koronavírusa van annak a vòi lakosnak, aki másnap meghalt, és így lett az első olasz, és egyben első európai áldozata az új vírusnak. Ismerősöm pár napja a torkát fájlalta, és persze azon izgul, vajon elkapta-e ő is a kórt? A kórházat azonnal kiürítették, fertőtlenítették, sőt, a hírek szerint 2020. március elején újból megnyitották, hisz az intenzív osztályok, valamint a ragályos betegeket kezelő részlegek nem fogják tudni ellátni az egyre növekvő létszámot. Ez nem azért lesz így, mert veszélyesebb lenne a koronavírus, mint a többi „elődje”, hanem azért, mert nagyon könnyen terjed, és így a százalékarányoknak megfelelően, több embernek lesz szüksége kórházi kezelésre.
Sajnos a hónap első napján ismét meghalt egy 67 éves férfi, Oriago di Mirából szállították be a padovai intenzív osztályra, mert koronavírus miatt lett tüdőgyulladása, és a végén agyvérzés végzett vele.
Mira Velence körzetébe tartozik. Nem csoda, ha üresek voltak a víziváros utcái, terei, hisz a mai, internetes világban, a hírek legalább olyan gyorsan terjednek, mint a COVID-19. A vonaton rajtam kívül csak 3 ember volt a vasúti kocsiban. A hangosbemondó többször elmondta, angolul is, amit ma a padovai buszokon is tapasztaltam; a koronavírus okozta vészhelyzet miatt sűrűbben tisztítják a tömegközlekedési eszközöket, több helyen fertőtlenítőszereket osztanak az utazók biztonsága érdekében.
Védőmaszkot továbbra is csak elvétve látni az embereken, leginkább az ázsiai turistákon.
A Rialto-híd szomszédságában lévő luxus nagyáruházban is csak pár ember lézengett. Vajon ez lesz majd a londoni Harrod’s emeletein is, ha ott is emelkedni fog a vírusfertőzöttek száma? Vagy csak az olasz hatóságok verték nagy dobra a helyi megbetegedések hírét?
Az egyik szálloda tulajdonosa panaszolta, miközben a recepció melletti bárban készítette nekem a kávét, hogy több időt tölt a foglalások visszamondásának intézésével, mint a vendégek kiszolgálásával. „Már szinte félek megnyitni az e-maileket, mert csak a foglalók visszaigényléséről jönnek levelek!” Az idegenforgalomban máris látszik a kritikus helyzet. Velencét már a novemberi magas vízállás is megviselte, most pedig hamarabb lefújták, a már amúgy is gyér részvevőszámú karneváli felvonulást.
Az emberek nagy többsége úgy van vele, hogy ennek a tünetei sem sokban különböznek az influenzáétól. De azok, akiknek valamilyen krónikus betegségük van, jogosan félnek.
A nagy cégek alkalmazottai egy ideje csökkentett munkaidőben vagy otthonról dolgoznak. És a limenai fertőzöttek növekedése következtében nem engedték, hogy bemenjen a munkahelyére a teljesen egészséges munkatárs sem, aki Padova azon körzetében lakik. De hiába morgunk itt, Veneto tartománybeliek, hogy minek kellett ennyire felfújni egy influenzajárványt!? Az említett barátnőmmel is, furcsa szitu volt, ahogy találkoztunk; már ölelésre tártam karomat, hogy szokás szerint üdvözlöm, mire ő mosolyogva ugyan, de megállította a mozdulatom, mondva, hogy talán most jobb, ha nem puszilkodunk. „Tudod, azért soha nem lehet tudni” – tette hozzá szomorkásan.
Természetesen a városban elhelyezett hirdetések ezt is javasolják abban a 10 pontban, amit a megelőzés érdekében tettek közzé.
Az élelmiszerboltokban a bejárat mellett spricnis fertőtlenítő van, hozzá papírkendő, és a vásárlók szorgalmasan tisztogatják vele a kosarakat, használat előtt.
A másik jelszó pedig a DROPLET, azaz cseppelkerülés, vagyis távolságtartás. Kormányrendelet írja elő, hogy legalább egy méter távolságot kell tudni biztosítani a kávézókban, cukrászdákban, éttermekben az asztalok között, hogy a vendégek ne legyenek túl közel egymáshoz. Valóban, rajtam, és barátnőmön kívül alig ült még pár ember a bárban. Arra azért mindenki kíváncsi, miként fogják ezt a szabályt ellenőrizni, betartatni. Hisz az idős korosztálynak is javasolták, ne nagyon menjenek ki otthonról, mégis látom vásárláskor, hogy tele az ABC senior korúakkal.
Persze nem lesz könnyű hosszú távon a szabadságkorlátozás senkinek, de egyre inkább világossá válik mindenki számára, hogy elkerülhetetlen.
A raktári készletek is fogyóban vannak, hisz se az alapanyag, sem pedig a készáru nem érkezik Kínából. A gazdasági nehézségekhez járul hozzá, hogy jelentős kiállításokat lemondanak, elhalasztanak. Férjeméknek is érkezett az értesítés, hogy szeptemberre tolják el a frankfurti vásárt. Ugyanez történt a neves borkiállítással, amit az utolsó pillanatig meg akartak tartani a veronai szervezők, de a végén muszáj volt júniusra áttenniük a rendezvényt.
A Venetói Olasz-Magyar Kultúrális Társaság is értesített minket, tagokat, hogy a minden évben, Velencében megrendezett nemzeti ünnep az idén elmarad a koronavírus-járvány miatt.
Az Olasz-Magyar Konzulátustól pedig kaptam a levelet, amiben közlik a rendkívüli helyzettel kapcsolatos tudnivalókat, hisz jómagam sem tudom, mit tegyek a lefoglalt repjegyemmel, ami március közepére szól. A repülőtársaság ugyan tudatta, hogy csökkentik a járatokat, de nekem még nem írtak, hogy törölték-e a budapesti járatot vagy sem. Azt hiszem, hogy nem reszkírozom meg azt, amit többektől hallottam, hogy ferde szemmel néztek rá, mikor megtudták, honnan is érkezik. Otthoni családtagjaimmal továbbra is interneten fogok érintkezni, ahogy a cégek, iskolák, egyetemek is teszik. A diákoknak, a tanárok egy weboldalra teszik föl a leckét, de még diplomavédés is zajlott neten keresztül, és a híres zarándokhely, a padovai Szent Antal Bazilikában tartott hamvazószerdai misét streamingen követhették a hívők. Lehet, hogy valami hasznot is hoz majd a koronavírus-járvány? Az új helyzethez alkalmazkodva, még több üzleti kapcsolatot interneten keresztül intéznek, tárgyalások zajlanak skype-on. Kevesebb autó mozog az utakon, kisebb a környezetszennyezés. Ki tudja, hogy a gazdasági krízis, mint következmény, elgondolkoztatja-e azokat a nagy cégek, társaságok vezetőit, akik Kínába, Hong Kongba telepítették át a gyártást, vagy onnan szerzik be az alapanyagot, csak azért, hogy még több legyen a hasznuk?!
Átértékelődik a jelenlegi állapotoknak megfelelően a produkció, a kereskedelem, és ha kevesebb is lesz a profit, de csökken a szállítmányozás is, és jobban odafigyelünk a természet védelmére, talán megóvhatjuk a Földet a jövő nemzedékének.
Írta és fényképezte: Fercsik Marianna