Első zafírdiplomás az ELTE-n
Az ELTE Szenátusa 2019 decemberében döntött arról, hogy az arany, gyémánt, vas, rubin és platina mellett immár zafír oklevél is adományozható annak az életpályája alapján közmegbecsülésre méltó öregdiáknak, aki az ELTE-n vagy jogelőd intézményeiben szerezte meg diplomáját.
Díszoklevelet azok a felsőfokú végzettséget szerzett személyek kaphatnak, akik diplomájukat ötven, hatvan, hatvanöt, hetven, hetvenöt vagy nyolcvan éve szerezték meg.
Az első zafír díszoklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szenátusa 2020. március 4-én adta át Patay Pál régész-muzeológusnak. „Az egyetem csaknem négy évszázados történetben ez az első alkalom, hogy a diplomaszerzés 80. évfordulóját elismerhetjük” – mondta a ceremónián Borhy László akadémikus, az ELTE rektora.
Nyolcvan éve doktorált az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a harangöntés történetét föltáró Patay Pál régész-muzeológus, aki nemrég ünnepelte 105. születésnapját. Az ELTE történetében ez volt az első alkalom, hogy a Szenátus zafír jubileumi kitüntetést adhatott át – olvasható az elte.hu oldalon.
Patay Pál 1914 decemberében született Budapesten. 1932-ben érettségizett a Lónyai utcai Református Gimnáziumban, majd 1935-ben a debreceni Magyar Királyi Mezőgazdasági Akadémián mezőgazdász oklevelet szerzett. Tompa Ferenc egyetemi tanár biztatására jelentkezett az ELTE-re amely akkor még Pázmány Péter Tudományegyetem néven működött, itt 1939-ben doktorált ősrégészetből. 1939-től tíz éven át tanársegéd volt az Ősrégészeti Tanszéken. Közben – mint tartalékos tüzérhadnagy – rövid frontszolgálat után 1945-től 1947-ig orosz hadifogságban volt. 1950 májusától a balassagyarmati Palóc Múzeumban dolgozott, 1957–58 között a Magyar Nemzeti Múzeum régész muzeológusa volt, később innen is vonult nyugdíjba a múzeum adattárának helyettes osztályvezetőjeként.
A régész-muzeológus a réz- és bronzkor elismert szaktekintélye. Feltárásokat végzett többek között Fényeslitkén, Nagybátonyban, Dunapentelén, Tiszavalkon és Poroszlón is. Számtalan publikációja mellett életművének egyik legjelentősebb fejezete Tiszaluc-Sarkad rézkori telepének feltárása 1974 és 1990 között. Az ásatás során 45 ház egybefüggő maradványait fedezték fel. Miután szembesült azzal, hogy Magyarországon senki nem foglalkozik a harangöntés történetével, maga látott hozzá, hogy számba vegye a templomtornyok kincseit, mintegy tizenhatezer harangot kutatott fel és katalogizált – sorolta a díjazott érdemeit Bartus Dávid habilitált egyetemi docens, az ELTE BTK dékánhelyettese.
Patay Pál 1931-től Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság, a Deutsches Archäologisches Institut levelező, illetve a Deutsches Museum in Burg Greifenstein tudományos tanácsának tagja. Munkáját 1943-ban Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, 1970-ben Móra Ferenc-emlékéremmel, 1994-ben Széchenyi Ferenc-emlékéremmel ismerték el. 2004-ben vehette át a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje, 2014-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.