Kapcsolat az ólombányászat és egy adott kor történelmi eseményei között

A jégfuratok történelmi eseményeket tükröző összetétel-változását folyamatosan tárják fel, amióta az ehhez szükséges, igen nagy felbontású adatok néhány éve rendelkezésre állnak. Korábban a grönlandi jégfuratokból igyekeztek adatokat kinyerni, azonban az európai történelem nyomait az alpesi gleccserek jege volt képes megőrizni, a légköri áramlatoknak köszönhetően. Feltártak így már római kori eseményeket a spanyol bányák termelés-változásai alapján, és elkezdték a középkori Európa vizsgálatát is. E folyamat része egy, az Antiquity régészeti folyóiratban megjelent kutatás is.

Christopher P. Loveluck, a Nottinghami Egyetem munkatársa és kollégái középkori ólomszemcséket azonosítottak alpesi jégben. A szakértők az olasz-svájci határ közelében fekvő Colle Gnifetti-gleccsernél, 72 méteres mélységben gyűjtöttek be 800 éves jégmintát.

Ennek megállapításához a korabeli időjárási eseményeket kellett modellezni, hogy kiderüljön, milyen jellemző irányból érkeztek azok a légtömegek, amelyek magukkal szállították az ólomszennyezést. A biztos eredményekhez a klímamodelleken túl a korabeli vulkáni hamu eloszlását is vizsgálták, ezek forrását ugyanis be lehet azonosítani, s így a széljárásról is pontosíthatóak a modellek adta adatok. Az eredmények alapján az ólmot elsősorban olyan brit bányákból szállította el a szél, melyeket az 1100-as években használtak. Mivel maguknak a brit bányáknak az egykori működéséről nem maradtak fenn tárgyi emlékek (a bányákat ezt követően is sokáig használták, és újraolvasztották az egykori salakot is, így eltüntetve a korabeli nyomokat), a történelmi feljegyzéseket objektív tényekkel, régészeti leletekkel megerősíteni se volt sok esély. A friss elemzések szerint viszont a jégben talált ólom Cumbriából származik, abból az angliai térségből, ahol a 12. században jelentős bányászat folyt. Az ólmot és az ezüstöt akkoriban együtt bányászták, de pusztán az ólom felhasználása is árulkodó, e fémből készültek a vízvezetékek, a templomok tetőzetéhez és az ólomüvegekhez is szükség volt rá.

A korszakban az ólomszennyezés igen súlyos problémát okozott, napjainkban azonban segíthet jobban megérteni Thomas Becket halála idején történt eseményeket. A canterburyi érseket 1170-ben, a székesegyházban gyilkolták meg II. Henrik parancsára. Az angol király és Becket kapcsolata egykor rendkívül jó volt, II. Henrik abban bízott, hogy az érseken keresztül növelni tudja a befolyását az egyházban, Becket azonban nem támogatta az uralkodót ebben. Az elemzések során az 1167-1216 több történelmi eseménynek is megtalálták a nyomát a jégmintában. Így megmutatkoztak háborúk, a 3. keresztes hadjárat (Oroszlánszívű Richárddal), uralkodóváltások eseményei is a kitermelés (és ezzel a szennyezés) változásában.

A korabeli adófeljegyzések alapján az ólom- és ezüsttermelés alakulására is következtetni lehet, most pedig a jégfuratok ólomtartalmának változásaival is össze tudták kötni az időbeli folyamatokat. A nyersanyagok bányászata a politikai események hatására mindig változott a történelem során. Loveluck szerint 1169-1170 között II. Henrik és Becket vitájának hatására az egyház nem működött együtt a világi hatalommal, ez pedig igen jelentős visszaesést eredményezett a bányászatban. A gyilkosság után II. Henrik megpróbálta rendezni a viszonyt a pápával, ezért egyházi épületek létrehozására tett ígéretet. Ennek következtében 1170 után ismét jelentősen nőtt az ólom előállítása, amint ez a grafikonon is jól követhető.