Városok utcaszerkezetei

A régi városok zsúfolt sikátoraiban könnyű eltévedni, ráadásul a tűz is könnyen terjed házról házra.

Az ókori monda szerint Róma története rögtön testvérgyilkossággal kezdődött. Romulus és Remus közül a városalapítás jogát Romulus nyerte el. Kijelölte a városfalakat, ám ikertestvére, Remus ócsárolta, Romulus meg ezen feldühödve agyonütötte fivérét. Érdemes felfigyelni a monda egy fontos részletére: a város alapítása az ókorban a városfalak kijelölésével kezdődött. A felépült falak egyrészt védelmet nyújtottak a hódítókkal szemben, másrészt viszont korlátozták a város növekedését. A falak közötti terület egy idő után óhatatlanul kicsinek bizonyult; sok városban látható még a több száz éves, girbegurba utcákkal teli óváros, amelyet sokszor még többé-kevésbé épen maradt fal is keretez. A város persze régen túlterjeszkedett rajta (hiszen nincs szükség a városfalak nyújtotta védelemre), és kijjebb általában szabályosabb az utcák szerkezete.
Más a helyzet az újabb városokkal. Vannak olyan települések, amelyek utcái szabályos szerkezetet követnek. Ezeket a városokat szigorú rend szerint tervezték és építették meg. Nagy előnyük – még ha
nem is olyan hangulatosak –, hogy könnyebb tájékozódni bennük, mint a kacskaringós sikátorokban. A szabályos utcaszerkezet leghíresebb példája New York városa. Itt, mivel az utcákat számuk, nem nevük alapján különböztetik meg, szinte lehetetlen eltévedni.

Az 1811-ben született (ám egy ókori görög építész, a milétoszi Hippodámosz elveit tükröző) tervet számos kortárs bírálta, de – épp szabályos, praktikus kialakítása miatt – kiállta az idők próbáját, és nem vetett gátat a nagyváros növekedésének. Emellett biztonságosabbak is, mint a szabálytalan szerkezetűek; ha azokban tűz ütött ki, a sikátorokban könnyen elharapózott.