A nyúl és a csirke istenség volt a vaskori Britanniában

Az Exeteri Egyetem számolt be azokról a kutatásokról, amelyek alapján a mezei nyúl és a csirke egykori maradványait épen és egészben temették el.

Korábban a legrégibb nyúlcsont, amelyet Nagy Britanniából ismertek, az időszámításunk szerinti első-második századból maradt fenn, most azonban néhány Hampshire és Hertfordshire területén lévő régészeti lelőhelyen talált csontokon új radiokarbonos kormeghatározást végeztek, és ezek alapján úgy tűnik, jóval hamarabb, már az időszámítás előtti 5-3. században megérkeztek a nyulak és a csirkék a szigetre. A sértetlen, vágás vagy darabolás nyomát egyáltalán nem viselő csontvázak megerősítik azt az elméletet, hogy a római korig egyik állatot sem fogyasztották el az emberek Britanniában. Julius Caesar azt írta A gall háború című művében: „A britek szerint az isteni törvények ellen való a nyulat, a csirkét vagy a libát megenni, azonban mégis tenyésztik őket saját gyönyörűségükre, szórakoztatásukra.” A 3. századi Dio Cassius történetíró arról emlékezett meg, hogy a legendás Boudica királynő egy nyulat engedett szabadon a rómaiakkal zajló csata előtt, hogy így nyerje el Andraste istennő segítségét a győzelemhez.

A római korban mind a nyúl, mind a csirke élelem céljából tenyésztett állattá vált, azonban a rómaiak távozását követően a két állat olyannyira eltűnt, hogy ritkaságuk révén visszanyerték isteni státusukat.

Naomi Sykes, az Exeteri Egyetem régészprofesszora, a kutatás vezetője elmondta, hogy a húsvét igen fontos ünnep a britek körében, de az ünnepkörhöz kapcsolódó elemek egyike sem „őshonos”. „Nem meglepő, hogy a nyúl és a csirke egykor isteni státust kaptak, a különböző kultúrák egymásra hatását vizsgáló kutatások szerint sok egzotikus állatnak és tárgynak természetfeletti hatalmat tulajdonítanak világszerte.”

A történelmi adatok alapján a csirke a római Merkúr istenhez hasonló vaskori istenség állata volt, a nyúl pedig egy ismeretlen nyúl-istennőé, s mindkettő különleges állatnak számított, így nem fordult elő, hogy élelemként tekintsenek rájuk. A régészeti adatok azt jelzik, hogy akkor váltak táplálékforrássá, amikor gyakorivá is váltak. Míg korábban az egyedi állatokat tisztességgel eltemették, később már az élelmiszer-hulladék közé kerültek a csontjaik.

Miután a rómaiak elhagyták Britanniát, az emberek felhagytak a nyúlfogyasztással, s csak jóval később vált ismét gyakorivá a leletek közt a nyúlcsont. Ezzel ellentétben a csirke népszerűsége és egyedszáma is ugrásszerűen megnőtt, főként, miután a 6. századi Szent Benedek böjti előírásai alapján a négylábú állat fogyasztása volt tiltott ilyenkor. Britanniában a 10-11. században terjedtek el e regulák, s ezzel együtt nőtt a csirke és a tojás böjti ételként való fogyasztása.

A 13. században elit élelmiszerként újra bevitték a szigetországba az üregi nyulat, amely majd a 19. századra válik a brit tájkép szerves részévé, s valószínűleg ekkor váltotta fel a húsvéti nyúl szerepében is az üregi nyúl a mezei nyulat, amikor a viktoriánus korszakban új erőre kaptak ezek a hagyományok.