Talán ezért is utasították el Jézust Názáretben

Az új kötet szerint időszámítás szerint 70 körül Názáret lakói visszautasították a római vallást, sőt fel is lázadtak a hódítókkal szemben – számol be a Live Science. Az adatok alapján a település a vártnál nagyobb volt Jézus korában. A most közölt adatok bizonyos bibliai leírásokat is segíthetnek jobban megérteni.

Ken Dark, a Názáreti Régészeti Projekt igazgatója és a „Roman-Period and Byzantine Nazareth and Its Hinterland” (A római és bizánci Názáretről) című könyv szerzője szerint a szomszédos Szefforisz látszólag elfogadta a római kultúrát, így egyfajta láthatatlan határ alakult ki a két település között. A helyi ásatások alapján Názáretben 70 körül egy Róma-ellenes felkelés zajlott, a régészek a településen olyan alagutakat találtak, melyeket a lázadók használhattak. Szefforiszban ezzel egy időben olyan érméket és római árukat találtak, melyek arra utalnak: a településen béke honolt.

Názáretre főként a helyi termékek voltak jellemzőek, és a temetkezés is hagyományos maradt. Úgy tűnik, a két, egymáshoz közel fekvő településen egészen másként viszonyultak a rómaiak jelenlétéhez.

Bár Dark könyve nem Biblia-központú, de így is segíthet bizonyos leírások értelmezésében. Az egyik ilyen történet szerint, mikor Jézus felnőttként, tanítási céllal tért vissza Názáretbe, sokan nem látták szívesen. Mivel a Názáret lakói elutasították a római értékeket, szokásokat, hisz ezek tisztátalannak tekinthetők, ellentmondhattak Jézus néhány tanításának is – mondta Dark a Live Science-nek. „A Jézus által mondottak az üdvösségről szóló átfogó üzenet ellentmondásos lehetett a helyi emberek számára, akik a rómaiak elleni kulturális korlátokat nem akarták lebontani.”
Elképzelhető, hogy ennek hátterében az állt, hogy a helyiek nem csak a római, hanem a Jézus-féle tanokkal szemben is kritikusak voltak.

Lukács evangéliumában így olvasható a történet:

Jézus a názáreti zsinagógában
Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” – kérdezgették. Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Forrás:  Szent István Társulati Biblia/Lukács evangéliuma/4. fejezet – szentiras.hu