Régi hajóroncsok kerültek elő a sok csapadék miatt

A becslések szerint a Nagy-tavak vízrendszerében kb. 6000 elsüllyedt hajó maradványa rejtőzködik, a kenuktól az autók szállítására alkalmas nagy kompokig. Az elmúlt évszázadok során hatalmas vízi forgalmat bonyolítottak le a tavakon, s a hideg, tiszta vízben az elsüllyedt hajók igen jó állapotban maradhattak fenn, számolt be a Smithsonian Magazine hírportálja.

Az elmúlt néhány év során rengeteg csapadék hullott a térségben, a magas vízállás és erős hullámverés erodálta a partokat, de cserébe előhozta a roncsokat. Keith Kompoltowicz hidrológus, az USA Detroit körzeti hadmérnöki egységének szakembere még 2019-ben nyilatkozta, hogy a valaha mért legmagasabb vízszint közelében áll évek óta a Nagy-tavak vize a csapadékos éveknek köszönhetően. Könnyű lenne a klímaváltozással magyarázni a helyzetet, azonban a tavaknál a vízszint-emelkedés kérdése összetettebb, mint a tengereknél. A Nagy-tavak két szélsőérték közt ingadozó vízmennyiséget mutatnak, vagyis hol nagyon alacsony, hol nagyon magas a vízszint. A mostani magas vízállás és a hullámverés lemosta a roncsokat korábban befedő üledéket.

A Michigani Hajóroncs Kutató Szervezet (MSRA) szakemberei azonosították az első, még április 20-án, Manistique városánál (a tó északi végében) megtalált maradványt, amely egy, a 20. század elejéről származó szkúner volt, és a tulajdonosa a michigani Holland városának polgármestere, egykori tengeri kereskedő Rokus Kanters volt, a hajó az ő nevét viselte.  A hajót korabeli fotó és újságcikkek alapján sikerült beazonosítani, s a sorsáról is kiderült, hogy 1903. szeptember 7-én Manistique  közeli sekély vízben egy viharban megfeneklett a kétárbócos, 34 méter hosszú hajó.

A második, április 24-én előkerült roncsot Ludington városa (a tó középső területe, Chicagótól 160 km-re északra) közelében találták, ezt egyelőre nem sikerült beazonosítani, azonban a helyi hajózási múzeum szerint a 19. század közepén készülhetett. A hajó megtalált fedélzet-darabja kb. 10 méter hosszú, és a jellemzői alapján 1850-1880 között építhették, és ahol ráleltek most, hírhedten veszélyes terület volt, a Michigan-tó keleti partvidékének e részén az elmúlt 170 évben több mint 300 hajó süllyedt el.

Felmerülhet, hogy miért is van ennyire sok roncs a tavakban? A választ a Felső-tónál, a Whitefish Point közelében épült Nagy-tavak Hajóroncs Múzeum szakembere, Sean Ley árulta el egy korábbi interjúban: a tavak partjain szinte egyáltalán nincsenek a lecsapó viharok elől természetes védelmet biztosító helyek, védett öblök.

Szerencsés időszakok során, amikor a tavak vize kristálytiszta, a fenéken heverő roncsok egy részét a levegőből is észre lehet venni.