National Geographic Magyarország

Elvégezték az első, korban és térben is nagyszabású paleogenetikai elemzést az Andok középső és déli régióinak múltbéli civilizációk emberi maradványain.

A 9000-500 évvel ezelőtti időszakban élt emberek maradványainak genetikai vizsgálatát végezte el egy, a Harvard Orvosi Kara, és a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) szakembereinek vezetésével egy nagy nemzetközi kutatócsoport. Az európai hódítók érkezése előtti évezredek birodalmainak népességével kapcsolatos kérdésekre keresték a válaszokat, az eredményeket a Cell folyóiratban tették közzé. 89 emberi maradvány genetikai elemzéséből született meg a tanulmány, ezek közül 64 emberét most elemezték, a többire már korábban sor került.

A kutatás feltárta a szomszédos régiók lakói közti különbségeket, az egykori népességek keveredését, illetve azt is, hogy egyes területeken állandóan éltek emberek a kavargó történelem ellenére is. Olyan civilizációk genetikai nyomait vizsgálták, mint a rejtélyes nazca, a nyom nélkül eltűnt mocsika (moche), a wari, az inka, és az előttük volt tiwanaku társadalom tagjai.

Nathan Nakatsuka, a Harvard Orvosi Karának genetikus kutatója, a tanulmány első szerzője a kutatásról elmondta: „Izgalmas és igazán egyedi feladat volt.”

„Ez az első átfogó populációtörténeti elemzés, amelyet az Andok gyarmatosítás előtti, térben és időben is nagy elterjedésű népességein végeztek” – tette hozzá Lars Fehren-Schmitz, a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) adjunktusa, a kutatás egyik rangidős szerzője.

„A munkánkkal nagyban hozzájárultunk a terület ősi DNS adatainak megismeréséhez” – mondta David Reich, a Harvard és az MIT genetika professzora. „A legtöbb régiDNS kutatásban nyugat-Eurázsia ősi civilizációira koncentráltak, a mostani dél-amerikai kutatás segít abban, hogy az embercsoportok történelmi mozgását a világ ezen rendkívül fontos régiójában is részleteiben megismerjük.”

Az Andok központi régiója, a mai Peru körüli terület azon kevés helyek közé tartozik a világon, ahol a mezőgazdálkodást nem máshonnan vették át, hanem helyben jött létre. Eddigi ismereteink alapján itt alakultak ki Dél-Amerika első komplex civilizációi is, és bár a régészeti leletek feltárása igen előrehaladott, a rendszerszintű genetikai vizsgálatokra eddig nem nagyon kerítettek sort a kutatók.

A korábban lefolytatott dél-amerikai régiDNS elemzések, a ma élő őslakos népességek genetikai elemzései mellé most rengeteg új adat került, s így végre átláthatóvá vált az, hogy miként fejlődött az Andok lakosságának genetikai összetétele. A régiDNS vizsgálatok sokkal pontosabb képet adnak a korabeli népességekről, mint pusztán a ma élő őslakosság adatainak elemzése. „Ráadásul az Andokban a mai népesség az európai gyarmatosítás hatására rendkívül nagy átalakuláson ment keresztül, így finoman szólva is kihívás lenne a mai emberek DNS-éből a régi civilizációkét visszafejteni. A régiDNS adatok azonban lehetővé tették ezt”- magyarázta Reich.

Mintegy 9000 évvel ezelőtt az Andok hegyvidékének népessége genetikailag elkülönült azoktól, akik a Csendes-óceán partvidékén éltek, ennek még ma is látható a hatása. A kis földrajzi távolság ellenére is genetikailag hatalmas a különbség, ráadásul nagyon ősi időkből eredő. Ezután kb. 5800 évvel ezelőtt a régió északi és déli részén élő népességek is eltávolodtak egymástól genetikailag, és ezek a különbségek is észlelhetőek mind a mai napig. Ezt követően volt génáramlás az Andok vidékének különböző népcsoportjai közt, azonban kb. 2000 éve ez drámaian lelassult. „Meg tudjuk különböztetni a partvidéki, északi, déli, magashegyi, és a Titicaca-tó környéki népcsoportokat a genetikai adatok alapján” – mondta Fehren-Schmitz.

Kiderültek kis és nagy távolságú népességvándorlások, az Andokon belül és a távolabbi területek közt egyaránt, de úgy tűnik, hogy aki tudta, elkerülte a magashegyi régiókat. Fehren-Schmitz különösen az inka idők népességeinek nagy távolságú vándorlásai iránt érdeklődött, meglepődött, amikor nemcsak Cuzco környékén, hanem az Andok déli, Argentin régiójában is talált az északi területek partvidéki népességének genetikai örökségéből származó nyomokat. „Ez genetikai adatokkal igazolja azokat a történelmi, régészeti és etnográfiai ismereteinket, amelyek az emberek áttelepítésének gyakorlatáról már korábbról a birtokunkban voltak” – tette hozzá Fehren-Schmitz. Habár egybecsengenek a régészeti és a genetikai eredmények, nagyon valószínű, hogy a genetikai vizsgálatok adatai alapján újabb régészeti vizsgálatokra is szükség lesz majd, hogy az egyes vándorlások kulturális összefüggéseire is fény derüljön. „Már tudjuk, hogy hol és nagyjából mikor zajlottak, azonban az okokat a régészeknek kellene feltárniuk” – egészítette ki Nakatsuka.

Az is feltárult a vizsgálatból, hogy számos terület az elmúlt 2000 évben megőrizte genetikai sajátságait, annak ellenére, hogy ezen időszak alatt hatalmas kulturális átalakulások zajlottak le. Ez ellentétes azzal, amit a világ más területein találtak, ahol a kultúraváltás általában népességcserével is járt. „A legnagyobb meglepetésünkre ez az állandóság az Andok nagy civilizációi, mint a wari, a nazca, a mocsika feltűnése, virágzása és hanyatlása során is megmaradt. Ez azt sugallja, hogy a hanyatlásukat nem külső katonai erők bevonulása okozta, mint a világ oly sok más helyszínén” – magyarázta Nakatsuka. Mindössze abban a két, fővárosnak nevezhető régióban nincs nyoma az állandó népességnek, ahol az inka és a tiwanaku társadalmak központja volt, ezekben a mai New Yorkhoz hasonlóan sokszínű, kozmopolita népesség élt.

A kutatás egy nagy nemzetközi együttműködés révén született: Argentína, Ausztrália, Bolívia, Chile, Németország, Peru, Nagy-Britannia és az USA számos intézménye és egyeteme kutatóinak közös munkájáként.

#inka #mocsika #nazca #tiwanaku #wari birodalom