Ismét gazdagodott a Hungarikumok Gyűjteménye
A kulturális hagyományok mellé bekerült a szőregi rózsatő és tiszavirágzás is a gyűjteménybe.
A Hungarikum Bizottság 25. jubileumi ülésén, 2020. május 21-én, született döntés értelmében ezentúl a gyűjteményt gazdagítja az összmagyarság egyik legjelentősebb vallási ünnepe, a nemzeti összetartozás jelképe, a csíksomlyói pünkösdi búcsú és kegyhely.
A bizottság a hungarikumok közé emelte – mint kiemelkedő jelentőséggel bíró nemzeti értéket – a klasszikus magyar szablyavívás hagyományát, a magyar kardiskola alapját, de bekerült a gyűjteménybe a tiszavirágzás, a különleges természeti látványosság, a rövid életű kérészfaj rajzása is.
Lengyel Szabolcs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója május 26-án reggel az M1 aktuális csatornán elmondta a kérészfaj első említése Arisztotelésztől származhat, ugyanakkor nem teljesen biztos, hogy a tiszavirágról beszélt a görög filozófus. Az viszont már teljesen bizonyos, hogy 1634-ben egy belga orvos megfigyelte és le is írta a kérészfajt.
Mára csak a Tiszán, a Rába vízgyűjtőjében, illetve néhány, Magyarországtól keletre található folyóban él a tiszavirág. Az ökológus kitért arra is, a kérészlárva nagyjából három évet tölt a folyó partfalában, és ez idő alatt akár hússzor is vedlik, majd csak a szaporodás miatt jön néhány órára a felszínre, amit tiszavirágzásnak hívnak.
A bizottság a Magyar Értéktárba vette a hajdúnánási szalmafeldolgozást mint tradicionális háziipari tevékenységet, az 1568-as vallásszabadság-törvényt, a tavaszi emlékhadjáratot, az újfehértói fürtös meggyet, a beregi keresztszemes hímzést, az aracsi templomromot és az aracsi követ, a Kocs községben gyártott kocsit, illetve a balatonfüredi Anna-bált.