Pünkösdi királytól a színevesztett kalapig

A Bőripari Munkások Országos szervezetének szegedi csoportja fennállásának 30. jubileumát ünnepelte. A nagygyűlésen Kéthly Anna is részt vett, ő  avatta fel a szervezet zászlaját. Nagy hatású beszéde után a könnyebb műfajok következtek: az ünnepséget a munkásdalárda fellépése zárta, aztán hajnalig tartó táncest vette kezdetét – olvasható a tudósításban. Bár a politikai – főleg munkásmozgalmi események – nem voltak általánosak, a 20. század elejére a pünkösdkor nem csupán az egyházi események voltak jellemzők.

A pünkösdi népszokások a tavaszi termékenységünnepeket idézik a pünkösdi király, illetve királynő választásával. „Pünkösdkor ma már nincs semmi különösebb szokás – írja Borovszky Samu 1908-ban Esztergom vármegyéről szóló művében. – A régiek közül legnevezetesebb volt az esztergomi járás svábjainál a pünkösdi lófuttatás, a melyet az abszolutizmus idején tiltott el a hatóság, több baleset után. Hatalmas ünnep volt ez hajdan, a mely az egész falut lázba hozta s a pünkösdi királyság dicsőségével kecsegtette a legényeket. Csak pár éve halt meg Dorogon az utolsó pünkösdi király, Rauch Hanzi, a ki arról volt különösen nevezetes, hogy a ló hátán állva tudott nyargalni. A pünkösdi lófuttatásnak s a pünkösdi királyság szokásának emléke az, hogy Csolnokon még ma is összeszedődik 10—12 fiú és lóháton járnak házról házra, tojást szednek, s abból azután lakomát csapnak.” Máshol – például a Fejér megyei Gyúrón – a legények zöldellő ágakból csokrokat vittek a lányos házakhoz (ki-ki ahhoz, ahol a szíve választottja lakott), vagy éjjel májusfát (májfát) állított a lány kertjébe.

Pünkösd napján a városi fiatalság is a szabadban mulatott. A váci legényegylet például
„pünkösd hétfőjén olyan kedves és impozáns mulatságot rendezett, hogy ritkítja párját – lelkendezett 1893-ban a Váczi Közlöny. – Az egyleti tagok hosszú sora (…) már reggel 8 órakor kivonult a „Büki“ szigetre, miután már a 6 órai szentmisén testületileg részt vettek. Kün a szabadban társas reggelizés és ebéd volt. Délután 2 órakor megjelent Csömör Jóska kíséretével s a zene hangjaira nem sokára megélénkült a sziget s a szives vendégek csoportosulása kedves látványt nyújtott.
Tánczszünetek között versenyjátékok rendeztettek. A sikverseny első diját Kalocsay Lajos, második diját Horváth János nyerte el. A kaczagtató zsemlyeevés versenye izzasztó munkába keverte a derék vállalkozókat, de a zsemlyék álnokul csalogatták a feléjük törekvő szájakat. Végre Obermajer Lajos irgalmatlanul beleharapott egy zsemlyébe, mielőtt azonban megette volna, az ostrom alá vett zsinór elszakadt. (…) A hölgyek versenyében a tányérban tartott sértetlen tojásokkal legelsőnek Tóth Mariska k. a., másodiknak Pokorny Annuska k. a. érkezett a kitűzött határhoz. Volt tojástörés és tojás nem törés elég. A mulatság késő estig tartott, s tudósító(k)  beszámolója szerint „azon tudattal távoztunk 10 óra után a szigetről, hogy a derék legényegylet minden tekintetben elismerést érdemel, tagjainak szelíd és példás viselete, ügyessége életrevalóságot bizonyít és azon reményt gyújtja meg keblünkben, hogy e derék ifjakból társadalmunknak díszére váló egyénei fognak képződni.”

A háború után már gondolni sem lehetett ilyesféle mulatságokra, mint a zsemleevés – ám Szeged városa a maga módján megpróbálta emelni az ünnep fényét. „A pünkösdi ünnepekre a közönséget étolajjal kivánom ellátni, miért is elrendelem, hogy a zsiradékjegy 15-ös számú szelvényére szelvényenkint 10 dkg-os mennyiségben és 3 P-s árban a szegedi hentesek étolajat osszanak” – rendelkezett a Délmagyarországban Dénes helyettes polgármester. Egy apróhirdetésben pedig egy kalapos kínálja szolgáltatását „Ócska kalapjait ne dobja el, pünkösdre Mencz kalapos ujjáfesti!” szlogennel.