Ilyen volt a járványhelyzet Norvégiában

Norvégiában 2020. február 26-án ütötte fel fejét az influenza-szerű tüneteket produkáló COVID-19, elsősorban a külföldről hazautazó norvég állampolgárok között. A kormány relatíve sebesen lépett és március 1-én elrendelte a rizikós régiókból hazatérő egészségügyi dolgozók karanténját. Tíz nappal később szélesebb körű intézkedések következtek. Eleinte csak javaslatok arra vonatkozóan, hogy aki teheti, dolgozzon otthonról vagy öt főnél nagyobb csoportokban ne találkozzanak az emberek. Március 12-én az első halálos eset után további szigorítások következtek. Napokon belül az összes iskola, óvoda, egyetem, kávézó és egyéb kiszolgálóegység zárva volt. Megjelentek a be-, és kiutazással kapcsolatos korlátozások is. A norvég kormánynak kihívást jelentett annak megakadályozása, hogy az emberek kedvenc tevékenységükkel töltsék a hirtelen felszabadult idejüket, azaz elvonuljanak hegyi nyaralóikba családtagjaikkal. Ezzel az a gond, hogy ezek a ’hytte’-k sokszor másik megyében, más országrészben találhatóak, így az utazással potenciálisan gyorsították volna a vírus terjedését. Hamarosan külön kormányrendelet született ennek ideiglenes betiltására.

Rövid időn belül létrejöttek az első Facebook csoportok is azok megsegítésére, akik önkéntes karanténba vonultak. Hirtelen több ezer helyi ajánlotta fel idejét és energiáját. Olyan apróságokkal is óriási segítséget nyújtottak a rászorulóknak, mint egy bevásárlás, kutyasétáltatás, de volt, aki házi kosztot szállított otthon rekedteknek. Szívmelengető érzés volt látni ezeket a közös, több ezer embert összekötő törekvéseket ezekben a kihívásokkal teli időkben.

Annak a diákvárosnak a központi része, ahol mi is lakunk. Normál esetben ilyenkor (még rossz időben is) ennél jóval mozgalmasabb, diákoktól nyüzsgő az utcakép.

Forrás: Samu Levente

A trondheimi egyetemi élet egyik szimbóluma, a diák egyesület klubháza, ami ma a legnépszerűbb szórakozóhely és koncerthelyszín a diákok körében. De ennél sokkal többet jelent a trondheimi diákság számára. A vírus miatt sajnos jó ideje nem zajlott semmilyen esemény a falain belül.

Forrás: Samu Levente

Csakúgy, mint Magyarországon, a korlátozásokat követően kézzel fogható változások voltak érzékelhetőek az élelmiszerüzletekben, bevásárlóközpontokban és tömegközlekedési eszközökön. A bejáratoknál kihelyezett kézfertőtlenítők gyorsan a vásárlók legjobb barátaivá váltak. Ezen kívül számos üzletben plakátokat helyeztek ki, melyek tanácsokkal látták el a vásárlókat azzal kapcsolatban, hogyan járulhatnak hozzá, a vírus terjedésének lassításához.

Milyen hétköznapi, kézzel fogható következményekkel járt a koronavírus terjedése számomra diákként?

Trondheim központjától nem messze, a Moholt diákvárosban az alapvetően diákoktól nyüzsgő utcák kongtak az ürességtől. Érezni lehetett, hogy esténként egyre kevesebb lakásban gyúltak fel a fények. Sok diák hazautazott a családjához. Hasonlóan tett a külföldről rövidtávra érkező cserediákok jelentős része is. Sok cserediákot haza hívott a küldő felsőoktatási intézmény.

Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, ahol közel harmincezer diák tanul. Köztük közel ötezer külföldi hallgató. Akik sok esetben távoli országokból érkeztek ide és családjaiktól több ezer kilométerre itt ragadtak ebben a bizonytalan időszakban. Ettől függetlenül pánikról nem lehetett beszámolni a diákok körében. Némi feszültség viszont tapintható volt. Sok fiatal nehezen tolerálta, ha diáktársaik lazán vették a kormány javaslatait és bulit szerveztek, vagy nagyobb csoportokban gyülekeztek. Ennek ritkán, de nem egyszer az lett a következménye, hogy diákok a rendőrség közbelépését kérték.

Az egyetem már a kormányrendeletek előtt komoly intézkedéseket hozott és bezárta a kampuszokat, felfüggesztette az oktatást és az összejöveteleket. Ezek online formában folytatódhattak. Március végén pedig a tavaszi szemeszter vizsgáira és szakdolgozatvédéseire vonatkozólag is ugyanezt rendelte el az NTNU vezetősége.

Ugyan a helyzet mára jelentősen javult és Norvégia elsők között lazított a szigorításokon, az egyetemi kampuszok továbbra is korlátozott kapacitással működnek és a vizsgák, szakdolgozatvédések és egyéb meetingek ettől függetlenül online formában zajlanak a szemeszter hátralevő részében. Az oktátás egyes aspektusai ráadásul valószínűleg a következő félév elején is hasonlóképpen fognak zajlani.

Trondheim országos szinten jelentős klinikai centruma pang az ürességtől.

Forrás: Samu Levente

Az egészségügyi dolgozóknak szóló szimpátia/ köszönet szívecske a híd korlátján.

Forrás: Samu Levente

A krízishelyzet kirobbanás után, március közepén volt időpontom a trondheimi klinikai komplexum egyik osztályára. Nem tudtam milyen változásokra számítsak. De még így is kissé meglepett, hogy szinte semmilyen formában nem volt érzékelhető a koronavírus okozta korlátozás. Az eddig automatikusan nyíló főbejáratokat belülről, manuálisan üzemeltette egy erre kirendelt személy. Megkérdezte mi járatban vagyok, elmotyogtam norvégul, hogy kezelésre érkeztem. Csak biccentett, hogy haladjak tovább. A beteglátogatás ekkor már átmenetileg szünetelt, így az ilyen céllal érkezőket a bejáratnál visszafordították. A személyzet a helyzet ellenére továbbra is kedves és mosolygós volt, nem volt különösebb jele annak, hogy egy globális járvány van szabadlábon.

Vérvétel közben beszélgetésbe elegyedtem a nővérrel és kíváncsiskodva faggattam, hogy ők miért nem viselnek maszkot és milyen intézkedéseket próbálnak tenni, hogy ennek ellenére minimális legyen egészségügyi személyzet megfertőződésének esélye. Erre ő kissé szomorúan és a korábbi cserfes csacsogás után komolyra fordítva a szót azt felelte, hogy sajnos csak a fertőzöttekkel közvetlenül érintkező intenzív ápolók számára van elegendő felszerelése a kórháznak.
Az időponttal rendelkező betegeket a kezelésük előtt néhány nappal sms-ben értesítették és arra kérték, hogy ha akár a legapróbb koronavírusra hajazó tünetet produkálják, akkor halasszák el az időpontjukat. Ezen a kisebb részlegen négy ápoló látja el a betegek kezelését. Nehéz lenne őket ápoló hallgatókkal, vagy tartalékos nővérekkel pótolni, mert speciális feladatokat is ellátnak. Érthetően aggódott hát a nővér, ha megbetegedne a részlegen egy-két munkatársa, akkor olyan emberek nem tudnák megkapni a kezelést akik számára ez kiemelten fontos.

Trondheim főtere, közepén a várost alapító viking király szobrával. Május elején még kicsi a mozgás, pedig ez a város középpontja.

Forrás: Samu Levente

Durván másfél hónappal az első megerősített pozitív teszt után, április közepén Erna Solberg, Norvégia miniszterelnök asszonya azt nyilatkozata, hogy a vírus kontroll alatt van. Norvégia fellélegzett, és április második felében elkezdte a lassú visszaállást.
Április 20-án részben újranyitott a legtöbb ovi, egyetemi kampuszok, fodrászok, pszichológusok, fogorvosi rendelők és enyhítették az utazási korlátozásokat. Egy héttel később pedig követték a sort az általános iskolák és gimik, amik első körben alsó tagozatos diákjaik számára nyitották meg újra kapuikat. Mindezt természetesen az Egészségügyi Minisztérium által előírt egészségügyi óvintézkedéseket betartva. Ezzel egy időben egy új, mobiltelefonokra telepíthető applikációt is kiadott a kormány Smittestopp – azaz járvány/ fertőzés stop néven. Az alkalmazás nyomon követi a személy mozgását, így ha valaki pozitív tesztet produkál, akkor lekövethető lesz kivel érintkezett az elmúlt napokban. Ha én is ebbe a kategóriába esnék, akkor kapok egy értesítést és javaslatokat további lépésekre. Sok, elsősorban személyes adatok kiszivárgását érintő kritika érte eddig a fejlesztés alatt álló applikációt, de összességében egy pozitív kezdeményezés, aminek segítségével az Egészségügyi Minisztérium pontosabb információt kaphat a vírus terjedéséről.

Időközben, május 17-én nagyobb problémák nélkül lezajlott Norvégia legnagyobb nemzeti ünnepe. A szokásos, nagyvárosokban minden évben több ezer embert összehozó utcai felvonulások és fesztiválszerű mulatságok elmaradtak. Viszont a kormány engedélyezte a maximum 50 főig terjedő összejöveteleket, szabadtéren. Zárt térben ez a rendelet max. 20 főt és minimum egy méteres távolságot írt elő. Mivel az ünnepnap után nem ugrott meg a fertőzések száma, úgy gondolom, hogy sikeresek voltak az intézkedések. Személyesen is azt tapasztaltam – az ünnepnap alkalmából való jelentősebb alkoholfogyasztás ellenére is -, hogy az emberek tudatosan figyeltek a távolság és egyéb elővigyázatosságok betartására.

A jelenlegi kép több mint biztató. A krízis első, mindenki számára megpróbáltatásokkal teli másfél hónapja után, jelenleg szinte teljesen visszaállt az élet a normál kerékvágásba.

Írta és fényképezte: Samu Levente