Római Szent Bonifác, a vértanú misszionárius

Bonifácot emlegetve, sokszor a három név jut eszünkbe: Pongrác, Szervác, Bonifác, azaz a fagyosszentek. Június 5-én azonban egy másik Bonifácról emlékezünk meg a katolikus egyházi naptár szerint, Római Szent Bonifácról, az angolszász bátor misszionáriusról.

A 675 körüli időszakban, angol földön született misszionárius 30 éves kora körül áthajózott a kontinensre, hogy az ott élő szászokat megnyerje az evangélium számára. Nehéz feladat várt rá, de kitartó munkája elismerést vívott ki a pápánál, ugyanis II. Gergely pápa 719. május 15-én teljes felhatalmazást adott az angolszász térítőknek a pogányok missziójához. Ekkor vette fel a Bonifacius Wynfrith-ként született bencés apát a Római Szent Bonifác nevet, mert Szent Bonifác ünnepét előző nap, május 14-én, ülték. Szent Bonifác egyébként még a római időkben élt, és 303-ban szenvedett vértanúhalált a törökországi Tarsusban.
A mai nap ünnepeltjét, Római Szent Bonifácot 722-ben püspökké szentelték, és Martell Károlytól, a Frank Birodalom uralkodójától oltalomlevelet kapott, így már nemcsak az egyházi, de a világi hatalom is támogatta hittérítő tevékenységét. Geismar városnál kidöntötte a pogány istenség, Donar (Thor) tölgyfáját, és helyébe építette fel a Szent Péter templomot. Elkezdte a hesseni-türingiai egyház újraalapítását. A bajor és türingiai püspökségek létrehozása az ő nevéhez fűződik. Majd a Mainz érsekévé nevezték ki, a dóm előtt ma is megtalálható szobra.
Bonifác 744-ben Fuldában megalapította szerzeteskolostorát, amely missziós munkájának központja lett. Frízföldre (mai Észak-Holland tartomány) indult, hogy a Rajna menti népeket megtérítse. 754. pünkösd hétfőjén, június 5-én pogány lázadók jöttek táborába, ahol 50 társával együtt meggyilkolták, mártírhalált halt. A németországi térítéseinek eredményeként megszilárdította a kereszténységet a kialakulóban lévő Frank Birodalomban. Őt tartják Germánia apostolának, valamint a sörfőzők és szabók védőszentjének.
Írta: Ádám Eszter