A halogatás nagymestere
Egyes források szerint 1795. június 7-én született Pató (régiesen Pathó) Pál magyar alszolgabíró, községi jegyző, aki Petőfi Sándor 1847-ben született versének hőse lett, igaz, nem dicsőségkoszorúval vonult a történelembe.
A költő az „Ej, ráérünk arra még!” halogató, lusta nemesi hozzáállást figurázta ki Pathó úr személyével. A vers hősének életéről keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy valós személy volt, sőt Petőfivel való személyes találkozásról is szól a fáma. Pathó Pál úr és feleségének sírköve ma napig megtalálható Szőgyénben, ahol egyébként a Petőfi hőse jegyzőként dolgozott. A ma is álló sírkőről halálozási dátuma leolvasható: 1855. április 28. Fennmaradt okirat igazolja azt is, hogy 1848-ban őt nevezték ki, mint Szőgyén alszolgabíróját, a Nemzetőrség parancsnokának.
Pató Pál és Petőfi Sándor személyes megismerkedése egy nagy eseményen történhetett, mégpedig a költő egyik legjobb barátja, Várady Antal, esküvőjén, ahol Petőfi és Jókai Mór voltak a násztanúk. Valószínűsíthető, hogy a Várady család meghívta Pató Pált is az esztergomi ünnepségre. Hogy ő tényleg, megjelent-e ott, ki tudja? Meglehet, hogy Petőfi csak Várady történeteiből hallott róla. Arról viszont tudomásunk van, hogy az esküvő nem zajlott le olyan gördülékenyen, mint azt gondolnánk, ugyanis a menyasszony katolikus a vőlegény pedig kálvinista lévén, reversalist kellett volna adnia a plébánosnak, miszerint Várady beleegyezik, hogy gyermekeiket a katolikus hit szerint nevelik majd. Erre ő nem volt hajlandó, ezért a plébánosnak három napon át ki kellett hirdetnie az eljegyzést, és csak utána eskethette össze az ifjú mátkapárt. Jókai Mór számolt be édesanyjának levelében a fennakadásról: az esküvőt három napig el kellett napolni, így 1846. július 26. helyett 29-én, Péter és Pál ünnepén kelhettek egybe.
„Pest, 1846. Jun. 24.
Hétfőn már ott várt a gőzösnél Sándor barátunk, kivel is mi másnap megkezdtük násznagyi bajoskodásainkat, lévén ezerféle bajunk Esztergom minden rendű és rangú papjaival, és plébánosaival, a vicariustól kezdve a kuktáig. Várady barátunk mint nyakas kálomista nem adott reversalist, a tisztelendő atyák pedig nem adtak dispensatiot, minek az lett a következése, hogy már most végig kell várnunk a háromszori hirdetést, mi legközelebbi Hétfőn, mint ünnepnapon, fog befejeződni.”
Ebben a felfordulásban ismerkedhetett meg Petőfi Pató Pállal, de hogy mi okból választhatta pont őt versének hősének, azt csak találgathatjuk. Egy bizonyos, a szőgyéniek büszkék hősükre, sőt Petőfi versének köszönhetően neve eggyé vált a halogatás művészetével.
Írta: Ádám Eszter